Első fokon pert nyert a Vasas Szakszervezeti Szövetség a pápai Yanfeng gyár ellen, amely még 2025 tavaszán elbocsátotta egy dolgozóját és szakszervezeti titkárukat, elég homályos indokokra hivatkozva. A Vasas Szakszervezeti Szövetség, amelynek alapszervezetét a most perét megnyerő Zsédenyi Péter vezette, közölte, az illetékes bíróság február 10-én nem csupán a jogtalan elbocsátás tényét állapította meg, hanem elrendelte, hogy Zsédenyit mint szakszervezeti vezetőt a cégnél vissza kell helyezni munkaviszonyába. A Vasas bejegyzésében kiemelte, az ügyben az elmúlt évben „hazai és nemzetközi szolidaritási akciót” is szerveztek a cég ellen.

Ahogyan arról már 2025 márciusában beszámoltunk, a sanghaji székhelyű Yanfeng óriásvállalat pápai gyára főként a BMW autógyárak számára gyárt műszerfalat, míg német luxus-kategóriás autómárkák számára pedig autókárpitozást. Zsédenyinek, aki az üzemben operátorként dolgozott, a cég „gazdasági nehézségeire” hivatkozva mondtak fel.

Az elbocsátásra – ahogyan azt most az elsőfokú ítélet is kimondta – eleve nem kerülhetett volna sor, hiszen a szakszervezeti alapszervezet elnöke mint tisztségviselő a gyáron belül törvényi védettséget élvez.

Guzslován Gábor, a Vasas Szakszervezeti Szövetség munkatársa és veszprémi alapszervezeti elnöke a Mércének elmondta, a Yanfeng HR osztálya 2025 elején egészen abszurd módon indokolta meg az elbocsátást. Erre jogilag csak akkor kerülhetett volna sor, ha a munkáltató ehhez megkéri az illetékes szakszervezeti szövetség engedélyét és az hozzá is járul. Noha az elbocsátás előtt a hozzájárulás kérésével a Yanfeng próbálkozott, ezt nem kapták meg.

Egyes múltbeli bírósági ítéleteket és egy, A Munka Törvénykönyvére vonatkozó, kúriai jogegységi határozatot kissé szabadon értelmezve használtak ezek után, azt állítva, az elbocsátás jogos.

„Az volt a véleményük, hogy akkor lehet munkahelyen működő szakszervezetnek tekinteni egy szervezetet, ha az alapszabályában felsorolja, hogy melyik munkáltatóknál működik. Ami nyilván a világ hülyesége, mert Magyarországon szinte egyik szakszervezet se felelne meg ennek a követelménynek” – magyarázta a helyzetet Guzslován. Az indoklás lényegében visszaélt olyan korábbi döntésekkel, amelyeknek legfeljebb teljesen független, nem szövetségbe tömörülő magyarországi szakszervezetek tudnának megfelelni.

A bíróság megállapította, hogy a Vasas Alapszabálya megfelel a szükséges követelményeknek, nem kell abba tételesen beleírni, mely munkáltatónál működik szakszervezet.

Mindezt az első fokú bíróság is így látta. Guzslován elmondta, a mostani, kedvező ítélet indoklásában hangsúlyozták, ugyancsak a Munka Törvénykönyve mondja ki, hogy az elküldés sarokfeltétele szakszervezeti elnök esetén az adott szakszervezet hozzájárulása, amit nem kaptak meg. Figyelembe vette a bíróság, hogy az elbocsátás és annak indoklása előtt mintha a cég is tudatában lett volna ennek, és egy ideig a jogszabályoknak megfelelően kommunikált a Vasassal, tehát bizonyíthatóan ismerték, és alkalmazták is az elbocsátott és a szakszervezet mint felperesek által számonkért szabályokat.

A mostani ítélet azért különleges, mert nagyon ritkán jár csak ilyen szakszervezeti elbocsátási peres ügy olyan következménnyel, hogy a cégnek az elküldött dolgozónak nem elsősorban valamiféle kártérítést kell fizetnie, hanem a munkaviszonyát is maradéktalanul helyre kell állítania.

Zsédenyi Péter ügye annak idején nagy felháborodást váltott ki. A pápai üzem előtt tüntetést is szervezett a Vasas, amelyen az MSZP politikusai is részt vettek. Itt követelték először a visszahelyezést. Akkor László Zoltán, a Vasas alelnöke lapunknak azt mondta:

„Mi úgy szoktunk fogalmazni, hogy ez a munkáltató joggal való visszaélése és az erőfölényét használja ilyenkor fel, hiszen a munkavállalónak nem feltétlenül kell értenie a jogot. Elétesznek egy hivatalos papírt, amit általában jogászokkal íratnak meg. Ekkor az érintettnek jogában áll megkérdezni egy ügyvédtől, hogy ebben a szerződésben pontosan mi vonatkozik rá. Ez kötelessége lenne a munkáltatónak. Gyakran halljuk, hogy nem teszik meg”.

Guzslován Gábor most, az ítélet után hangsúlyozta azt is,

sejthető, hogy a cégnek Zsédenyi kiemelt és minden részletre kiterjedő, aktív szakszervezeti munkája állt útjában,

és az akkori vezetés és menedzsment ezért folyamodott az elbocsátás eszközeihez. Elmondta ugyanis, a volt pápai Yanfeng-szakszervezeti elnök megpróbált a cégen belül külön jogokkal rendelkező munkavédelmi képviselővé válni, bekerülni az üzemi tanácsba, ezzel párhuzamosan pedig hatósági eljárást kezdeményezett a bérelszámolásban, munkaegészségügyi szabályokkal kapcsolatosan és a munkavédelemmel, munkabiztonsággal kapcsolatos ügyekben is. A leginkább kritikus pont Guzslován szerint Zsédenyi munkavédelmi képviselői ambíciói voltak a Yanfeng szempontjából:

„A munkavédelmi képviselők jogi felhatalmazása az, hogy vizsgálódhatnak, képviselhetik a munkatársak érdekeit, van munkajogi védettségük; egyébként ugyanúgy, mint a megjelölt szakszervezeti tisztségviselőnek, pont azért, hogy bizonyos kényes kérdéseket fel tudjanak tenni, tudjanak olyan intézkedéseket kérni, amik adott esetben plusz kiadást, költséget jelentenek a munkáltatónak, hogy az érdekképviselet mégiscsak működhessen, ezért jelennek meg ezek az intézmények. Péter nagyon motivált volt abban, hogy a képviselői feladatkörben ő is szerepet kapjon, de annak ellenére, hogy nagyon aktív és egyébként nagyon tehetséges titkárról beszélünk, ezt mégsem tudták elérni, mert folyamatosan obstruálták a helyi alapszervezet ez irányú próbálkozásait.”

Így aztán a gyár még az előírt számú munkavédelmi képviselői helyek elérése előtt lezárta a szavazást, Guzslován elmondása szerint Zsédenyi pedig így végül nem tölthette be ezt a pozíciót náluk.

2020 szeptemberében, a Covid-járvány közepén már foglalkoztunk azzal, hogy a Yanfeng még azt is akadályozta, hogy a gyárban az üzemi tanács megválasztása akadálytalanul lefolytatható legyen. Akkor arról írtunk, „szeretnének a gyárban üzemi tanácsot választani, de ezt a cég úgy próbálja ellehetetleníteni, hogy a munkahelyen munkaidőben nem szavazhatnak a munkatársak, munkaidőn kívül pedig nem tartózkodhatnak a gyár területén.

Vagyis hiába rakják ki a szavazóurnákat a gyárban, a munkások nem tudják leadni szavazataikat mert vagy tilos nekik, vagy nem lehetnek bent.”

Ez és a munkavédelmi képviselők választása együtt jól mutatja, még ha jogilag és formailag a szakszervezeti vezető elbocsátásának nem is ezek voltak az okai, a vállalatnak valóban volt indítéka arra, hogy Zsédenyi életét megnehezítse.

A mostani ítélethozatal sem találja könnyű helyzetben őt. A 2025 eleji elbocsátás után ugyanis Zsédenyi már elhelyezkedett Győrben, és az, hogy kap-e kártérítést valamilyen formában, még bizonytalan. A hivatalos munkaviszony-helyreállításhoz viszont jelenlegi munkahelyén minél előbb fel kellene mondania, és kitöltenie 30 napos felmondási idejét. Eközben a Yanfeng részéről bizonytalan, hogy az ítélet ellen fellebbez-e, avagy ennek hiányában visszafogadja-e a bírósági ítélet értelmében a volt szakszervezetist.

A kínai cégóriás magyarországi leányvállalata egyébként 2016-ban, a kormány „stratégiai partnereként” iszonyú nagy összegből végezhetett el Pápán bővítést, amit a kormány közel 2 milliárd forinttal támogatott meg. 

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az aláírást követően akkor azt hangsúlyozta: „a legfejlettebb technológiát alkalmazó Yanfeng segíti, hogy a magyar autóipar sikerrel átálljon az új ipari korszakra, továbbá részt vállal Magyarország hosszú távú fejlesztésében.”

Akkor a kormány hivatalos oldala azt is leírta, „7,5 milliárd forintos beruházásukhoz, amely révén 450 új munkahelyet hoznak létre, a kormány 1,85 milliárd forint készpénztámogatást biztosított.”

Mindezek ellenére jelenleg a Vasas információi szerint körülbelül 1262 munkavállalót foglalkoztatnak, a cégnél az átlagbér nagyjából megegyezik a garantált bérminimum összegével, ami 2025-ben bruttó 348 ezer forint volt.

Zsédenyi elbocsátása előtt, 2024-ben a Nemzeti Cégtár adatai szerint a pápai Yanfeng „700 millió forint és 1 milliárd forint közötti” adózás utáni eredményt ért el. 2025 elején viszont már egyes megrendelések elmaradására és gazdasági nehézségekre hivatkozva építette le épp a gyári szakszervezet vezetőjét.

Az ő szerepével kapcsolatban Guzslován Gábor aláhúzta: ilyen szakszervezetis nem terem minden bokorban, és alapvetően nem úgy működnek a dolgok, hogy a semmiből ismét lehet találni olyan embert, aki a cégnél hasonló hatásfokon képviseli a munkások ügyeit.