A VI. kerületi szavazáson résztvevők többsége eldöntötte: a kerületben előreláthatólag 2026-tól évi 0 napban engedélyezik – vagyis de facto betiltják – a rövidtávú lakáskiadást, vagyis az Airbnb-t. 

Bár láttuk, hogy az előzetes várakozásokkal szemben a többi belvárosi kerület nem fogja követni Terézváros példáját,

színre lépett a szabályozás terén egy jóval fajsúlyosabb szereplő: maga a kormány.

Szentkirályi Alexandra, a Fidesz egykori főpolgármester-jelöltje ugyanis még a szavazás előtt bejelentette, hogy bármi legyen is az eredmény, javasolni fogja a kormánynak, hogy hozzon országosan ennek megfelelő szabályozást. Azt pedig már rég megszokhattuk, hogy a fideszes előterjesztések nem buknak meg a kétharmadon. Ami praktikusan azt jelenti, hogy az Airbnb-zésnek kormányzati szinten vethetnek véget, ha Szentkirályi állja a szavát.

Nem mellesleg a probléma korábban is felmerült kormányzati szinten, mikor maga Nagy Márton gazdasági miniszter – nagyon helyesen – már augusztusban, az Indexnek adott interjújában megállapította, hogy a rövidtávú lakáskiadás elsősorban nem turisztikai, hanem lakhatási kérdés.

Persze fel lehet fedezni a háttérben a szállodaiparban erősen érdekelt NER-es gazdasági szereplők érdekeinek védelmét és a turisztikai adóbevételekre erősen támaszkodó, ellenzéki vezetésű belvárosi kerületek megszorongatását is, ez azonban lakhatási szempontból mellékes. 

Egy esetleges tiltás ugyanis – az Airbnb elterjedtségének köszönhetően – fenekestül felforgathatja elsősorban a budapesti, belvárosi lakáspiacot, de más nagyvárosokban is éreztetheti hatását. Hogy hogyan, arról Büttl Ferenc közgazdászt kérdeztük.

Büttl visszautalt Nagy Márton interjújára, amelyben a miniszter pontosan úgy fogalmazott, hogy

„Nagy tanulság, hogy az infláció leküzdése, az élelmiszer-infláció leszorítása és reálbérek növelését követően a lakosság számára az otthonteremtés fontosabb, mint a fogyasztás beindulása. Ezért ezt prioritásként kell kezelnünk. Itt vetődik fel az Airbnb megfelelő szabályozása is, mert ez egyértelműen lakhatási kérdés. Jelenleg ugyanis Budapesten 26 ezer lakást adnak ki rövid távra, ami csökkenti a lakáskínálatot, magasabb lakásinflációt okoz és megnehezíti a lakáshoz való hozzáférést.”

Büttl szerint ugyanakkor a kormány más módokon is gondolkodhat a lakáshoz jutás megkönnyítése terén.

„Lehet, hogy lesz olyan jogszabály-változtatás, ami lehetővé teszi, hogy egyéb hosszú távú megtakarításokat, elsősorban nyugdíj-előtakarékossági számlákon álló pénzeket fel lehessen használni hamarabb lakásvásárlási céllal, hogy az önerő megteremtése könnyebben menjen”

– fogalmazott a közgazdász, megemlítve, hogy a bankokat már korábban felszólította a kormány, hogy a jelzáloghitelek kamatát tartsák öt százalék alatt. Azt is megjegyezte, hogy egy ilyen lépés az építőiparra is pozitív hatást gyakorolna.

Az, hogy a kormány milyen módon szabályozná pontosan a rövidtávú lakáskiadást, még a jövő zenéje. Bár korábban évi 120 napos limitről lehetett hallani, az ezzel kapcsolatos döntésre lesz hatással a terézvárosi szavazás – noha a korábbi kormánypárti nyilatkozatokból arra következtethetünk, hogy ennek eredménye lesz a kormány zsinórmértéke, Nagy Márton úgy fogalmazott, hogy továbbra is várják Szentkirályi javaslatát.

Büttl arra is felhívta a figyelmet a leendő szabályozással kapcsolatban, hogy tovább csorbítaná az önkormányzati jogköröket, ez azonban többféle módon is történhet. Azt tudjuk ugyanis, hogy a szabályozás az egész országra kiterjed majd, azt viszont nem, hogy a kormány maximálni fogja – például 90 napban –,vagy kötelezően megadja a kiadható napok számát.

„Ez azért fontos, mert ha csak egy maximum értéket fog csökkenteni, és meghagyja a helyi mérlegelés lehetőségét, a terézvárosi népszavazásnak akkor is lesz helyi hatása. Ha egy önkormányzatnál nulla kiadható napot határoznak meg, akkor a rövidtávú szálláskiadással foglalkozó tőke át fog menni más kerületekbe. 

Ha teljes központi szabályozás van, akkor kevésbé érvényesül ez a hatás, mert akkor a Terézvárosnak elvész az a joga, hogy teljes tiltást vezethessen be.

Ha mindenkinek 90 kiadható napja lehet, akkor nincs értelme mozogni a kerületek és a települések között, mert ugyanott leszünk, mint most, csak lejjebb húzzák meg a vonalat”

– fejtette ki lapunknak.

Bár mindegyik esetben megfizethetőbbek lesznek a bérleti díjak és a lakásárak ahhoz képest, mintha minden maradna a régiben – tehát csökkenni fognak, vagy legalábbis egy ideig stagnálni – ez nem minden lakástípust fog egyformán érinteni. Az Airbnb-k ugyanis rendszerint egy-másfélszobás lakások, így elsősorban ezekre lehet hatással egy tiltás, míg a nagyobb lakásokra csupán áttételesen. Vagyis bár az intézkedéstől nem várhatjuk például a nagyvárosok számára különösen káros szuburbanizációs folyamatok megfordítását, megkönnyítheti elsősorban a fiatalok, családalapítás előtt álló párok életét, amennyiben a lakáskiadó tulajdonosok hozama oly mértékben csökken, hogy a  jövedelmezőbb lesz más hasznosítási formát találniuk.

Ez azonban több tényezőtől is függ. Budapesten ugyanis eleve szezonális az Airbnb-k kihasználtsága, magyarán egyébként is csak az év egy részében adják ki őket, így kérdés, hogy akár egy 90 vagy 120 napos korlátozás mennyiben csökkentené a foglalások számát. A másik pedig az, hogy egyáltalán nem biztos, hogy valamennyi lakás kikerül a lakáspiacra, tulajdonosaik ugyanis dönthetnek más típusú, nem lakáscélú hasznosítás mellett. 

Ráadásul – amint a terézvárosi kampány során is elhangzott – amennyiben nem teljes a tiltás, hatékony, kormányzati forrásokkal megtámogatott ellenőrzés nélkül nagyon nehéz lesz betartatni a korlátozást. Tehát könnyen megeshet, hogy az év egy szakaszában legálisan, az azon felüli napokban pedig illegálisan adják ki a lakásokat. Ennek ellenőrzésében pedig a tapasztalatok szerint – megfelelő kényszerítőerő nélkül – az Airbnb platform finoman szólva sem szokott partner lenni.

A fentiekből is következik, hogy a lakhatási válság enyhítéséhez más eszközöket is be kell vetnie a kormánynak, ha komolyan gondolja.

„Matolcsy is mondott nemrég olyanokat, hogy évi 25-30 ezer lakást kellene építeni Magyarországon, és szerintem ez csak az elégséges minimum”

– emlékeztetett Büttl, kiemelve az állami bérlakásépítések fontosságát. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a piaci ingatlanfejlesztők számára nem jövedelmező az alacsonyabb keresetűek számára építkezni, és állami beavatkozás nélkül nem is válnak ebben érdekeltté.

A szabályozás további fontos aspektusa, hogy – mint az Airbnb-lobbisták érvei között is szerepel – az önkormányzat rövidtávon valóban adóbevételektől esik el a rövidtávú lakáskiadás korlátozásával. Az érem másik oldala viszont az, hogy az állandó lakosok számának csökkenésével egyrészt eleshet lakosságszámhoz kötött állami normatív támogatásoktól is, ezen felül hosszabb távon a lakosságszám növekedésével növekedni fognak más adóbevételek. Másrészt pedig – ahogy a terézvárosi önkormányzat is többször kifejtette –

az önkormányzatok alapvető célja nem az adóbevételek növelése, hanem a helyben élők érdekeinek képviselete, mint a minél élhetőbb környezet vagy a lakosság igényeit kiszolgáló közszolgáltatások fenntartása.

Ahhoz pedig aligha férhet kétség, hogy a megfizethetőbb lakhatással és a turisztikai célú lakáskiadás felszámolásával valamint a túlturizmus visszaszorításával ebbe az irányba tesznek lépéseket.