A pénteki hevesi lakossági fórum bizarr példa arra, hogyan igyekeznek a döntéshozók minél inkább elidegeníteni a helyi lakosokat közös ügyeiktől.

Megdöbbentő jeleneteknek lehettünk szemtanúi péntek este Hevesen, ahol lakossági fórumot tartott az önkormányzat a dinnyetermesztésről híres város új vegyi üzeme kapcsán. A botrányba fulladt fórumról és az azon kívül rekedtek tüntetéséről számos beszámoló született a sajtóban, az viszont kissé elsikkadt, hogy meglehetősen fenyegető aurája volt a fórumra érkezők beengedési folyamatának. Láttunk már jó pár botrányba, ordításba, a polgármester lemondásának követelésébe fulladó, akkuipari beruházásokkal kapcsolatos fórumot, és – azóta megboldogult – közmeghallgatást, sőt láttunk olyat is, hogy a polgármester rendőri kísérettel hagyta el a helyszínt.

A nyilvánosság kizárásának azzal a mára jól bevált formájával többször is találkozhattunk, hogy egy lakossági fórumra csak helyieket engednek be, lakcímkártya felmutatásával, az eseményt pedig nem sajtónyilvánossá nyilvánítják. Ezt a hevesi polgármester is bevetette (több-kevesebb sikerrel, a Népszava tudósítói például simán bejutottak). Az az erődemonstráció viszont egészen abszurd volt, amit a fórumra érkezők még ezen felül átélhettek. Mint az a Sikeres Hevesért Mozgalom élő közvetítésében is látható volt,

hat biztonsági őr engedte be a művelődési ház előre elkordonozott bejáratán, és/vagy nyomasztotta puszta jelenlétével a lakosokat, szigorúan azután, hogy megmotozták és fémdetektorral is ellenőrizték őket.

Bármennyire is megtévesztőek voltak az ajtóban látott biztonsági intézkedések, a város lakói nem repülőre készültek szállni, csak meg akarták tudni, milyen hatással lesz az életükre a városba telepedni kívánó vegyi üzem, netán urambocsá’ ki akarták nyilvánítani a véleményüket. Ehhez pedig joguk van, még akkor is, ha két nappal előtte még tüntetni is mertek a tervezett NMP újrahasznosító üzem ellen.

A Hevesen látott biztonsági őrös mutatvány egy talán apróságnak tűnő, mégis fontos határkitolás.

Embereket a saját városukban, az életükről szóló döntésekben az őket képviselő politikusok igyekeznek minél inkább elidegeníteni közös ügyeiktől, minél bonyolultabbá, nehezebbé, nyomasztóbbá tenni saját érdekérvényesítésüket. Ezt teszi a kormány milliónyi módon, és ezt teszik a kormánynak hála például azok a gyáva polgármesterek és hatóságok is, akik immár egy éve élnek a lehetőséggel, és a köz jelenléte nélkül tartanak közmeghallgatást.

Márpedig ha a lakosság dühös, mert átverve érzi magát, mert fél, mert nem azért dolgozik, hogy egy vegyi üzem mellett élje le az életét, beözönlik a művházba, és esetleg még ordítani is kezd, az is rendben van. Mindez annak az úgynevezett elégedetlenségnek a jele, amitől még a markos legények sem védhetik meg a polgármestert.

Ezt úgy tűnik, maga Sveiczer Sándor is belátta félig-meddig, ugyanis annak ellenére, hogy szerinte az indulatok csak amiatt törtek elő a lakosságból, mert az akkuipari beruházást „alattomos fővárosi haszonleső politikusok és helyi bábjaik a dollárbaloldal médiatámogatása mellett rosszindulatúan támadják”, Heves így „politikai csatatérré” vált, végül mégis bejelentette: a képviselő-testület népszavazást kezdeményez az ügyben.

Sveiczer egyébként tagadta, hogy igazak lennének a hírek, miszerint akkumulátorgyár épül az önkormányzat által „ipari park kialakítása céljából” felvásárolt, majd tovább értékesített földek helyén. Aztán – követve számos párttársa legkevésbé sem jó példáját – kész tények elé állította a lakosságot: akkumulátorgyár tényleg nem lesz Hevesen, épül viszont egy NMP újrahasznosító üzem. Ezzel tehát tényszerűen kivédte a hazugság vádját, ugyanakkor túlságosan egyenesnek sem mondható, hogy a helyiek tájékoztatása és megkérdezése nélkül, a kormány asszisztálásával szép csendben készítette elő a beruházást.

Bár a polgármester elmondhatja magáról, hogy igazat mondott, nem lesz akkugyár, csakhogy aki aggódik egy akkugyár miatt, az pont ugyanúgy aggódik egy NMP újrahasznosító üzem, egy akkumulátor-újrahasznosító vagy bármilyen, akkuipari üzem miatt. Hiszen ezekben nagyjából ugyanazok a veszélyes anyagok jelennek meg több száz-ezer tonnás nagyságrendekben, ugyanaz a rossz szabályozás, ugyanazok a sok esetben nem is létező, vagy büntetlenül be nem tartott kibocsátási határértékek vonatkoznak minden gyárra és üzemre, és ugyanazok a nem épp erőskezű hatóságok adják ki az engedélyeiket, és ellenőrzik őket.

Az NMP-nek pedig egyébként sem csináltak jó marketinget a magyarországi akkumulátorgyárak – nem mintha amúgy túl nagy közkedveltséget érdemelne ez a magzatkárosító oldószer, amely súlyos szem-, bőr- és légúti irritációt is okozhat. A kiemelten kockázatos NMP-nek ugyanis semmilyen körülmények között nem lenne keresnivalója a környezetben, Gödön mégis megtalálták a földekre kiömlött kommunális szennyvízben, a  locsolásra használt kutak vizében és a levegőben is. Határérték még sincs megszabva rá sem a talajvízben, sem a felszíni vizekben, levegőre vonatkozó határérték pedig hiába vonatkozik az anyagra, annak hetvenötszörösét sikerült a Samsungnak kibocsátania 2021-ben. Hogy mindez hogy történhetett meg, azóta sem tudhatják a gödiek, az illetékesek nem vizsgálták ki az ügyet.

És hát, a pénteki fórumra sikeresen belógó Népszava tudósítása alapján a fórumon sem sikerült sokat javítani a veszélyes oldószer társadalmi megbecsülésén: az önkormányzat által felkért környezetmérnök elvileg a kedélyeket próbálta volna megnyugtatni az előadásával, melynek során többek közt arról értekezett,

hogy nem csak az oldószer, de nagy dózisban a petrezselyem és a macskagyökér is káros lehet a várandós anyákra. És ugyancsak van káros hatása az emberekre a benzinnek, a dohányzásnak és az alkoholnak is.

A lap szerint hasonló indulatokat váltott ki az is, amikor a pulpituson mellette ülő polgármester azt próbálta elmagyarázni, hogy a hipó is veszélyes, és a gyógyszereknek is vannak mellékhatásai. Ezt pedig érthető módon nem voltak hajlandóak túl sokáig hallgatni az összegyűltek.

Biztonsági őrök ide vagy oda, a hevesiek, ha a beruházás elutasítását nem is, de egy népszavazást kikényszerítettek. Ez nem politikai csatatér. Ez emberek otthona, környezete, amiről jogukban áll dönteni. A neheze persze még csak ezután jön.