Mostantól nincs szükség a köz meghallgatására ahhoz, hogy a hatóságok és az önkormányzatok közmeghallgatást tartsanak – foglalta rendeletbe a kormány. Hogy miért? Hát, az ukrajnai háború miatt. Háborús veszélyhelyzet van ugyanis, a magyar kormány pedig megvéd bennünket. Hogy mitől? Leginkább a jogaink érvényesítésétől.

Megspórolja nekünk az információszerzéshez és a szólásszabadsághoz való jogunk gyakorlásával járó rengeteg bosszúságot. Mostantól nem kell személyesen elmennünk egy közmeghallgatásra, hogy ott kellemetlen kérdéseket tegyünk fel azoknak az embereknek, akik a beruházásaikkal vagy intézkedéseikkel az életminőségünket, környezetünket, a jövőnket befolyásolják.

A rendelet szerint ezentúl „az érintett személyek megjelenése nélkül” is lehet hatósági közmeghallgatást tartani. Ebben az esetben az illetékes hatóságnak elég a honlapján közzétenni az általa fontosnak vélt információkat, és a lakosság kérdéseire (hogy ezeket milyen úton-módon juttathatjuk el az illetékesekhez, nem derül ki) is elég ezen a felületen válaszolni. Úgy, ahogy a hatóságok és a beruházók megfelelőnek tartják. Emellett a kormány az önkormányzati közmeghallgatásokat is mentesíti „köz” jellege alól, ebben az esetben sem kötelező személyesen fogadni a lakosok véleményét.

Ezzel gyakorlatilag kivégzik az egyik utolsó intézményt, amely biztosította a helyi közösségek számára, hogy személyes párbeszédet folytassanak a döntéshozókkal, informálódjanak és kifejezzék esetleges nemtetszésüket lakóhelyük legfontosabb ügyeivel kapcsolatban.

Az alternatív közmeghallgatást egyébként már kipróbálták az előző veszélyhelyzet idején – akkor épp a koronavírus-járványra hivatkozva. A gödieknek például volt szerencséjük üzenetrögzítős, illetve emailes „közmeghallgatáson” részt venniük. Kérdéseikre az illetékesek Youtube videóban válaszoltak. A formátum egészen bizarr volt: érdemi válaszok nem igazán érkeztek, visszakérdezésre vagy bármiféle interakcióra nem volt lehetősége a lakosoknak. A kiüresített közmeghallgatás már ekkor felháborodást keltett, de a járvány után legalább visszaállt a korábbi rend.

Közmeghallgatást minden önkormányzatnak kötelező tartania legalább egyszer egy évben. Ezen a fórumon van lehetőség kérdéseket feltenni, véleményt mondani, javaslatot tenni bármilyen helyi ügyben, így akár az olyan széleskörű közfelháborodást kiváltó beruházások kapcsán is, mint például az aligai Balaton-part beépítése, vagy a pilismaróti kavicsbánya létesítése. A közmeghallgatások egy másik formája a hatósági közmeghallgatás, amit akkor kell tartani, ha valamilyen nagyszabású, a lakosság életét befolyásoló vagy akár veszélyeztető (pl. ipari) beruházás engedélyeztetése van folyamatban egy településen. Az ilyen jellegű közmeghallgatásra jogszabályok kötelezik a hatóságokat (pl. a katasztrófavédelmi törvény, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló rendelet és az egységes környezethasználati eljárásról szóló rendelet is), de van olyan eset is, amikor maga a hatóság dönthet a közmeghallgatás mellett, ha úgy látja, valamilyen ügyben szükség van a nyilvánosság véleményének megismerése.

Az utóbbi években számos ilyen eseményen vettem részt – éveken át a gödi Samsung-gyár katasztrófavédelmi közmeghallgatásairól tudósítottam a Mércén. Sokan valószínűleg hülyének néznek, ha azt mondom, kifejezetten kedvelem a közmeghallgatás intézményét, és semmiképp sem emlegetném egy lapon a magyar lakosság körében érthető okokból nem a legkedveltebb elfoglaltságnak számító lakógyűléssel, szülői értekezlettel vagy képviselő-testületi üléssel.

A közmeghallgatás szinte az utolsó lehetőség arra, hogy az egyszerű földi halandók szembesíthessék a valósággal az őket elvileg képviselő politikusokat, az ő életüket elvileg védő hatóságokat és az ő érdekeiket elvileg maximálisan szem előtt tartó beruházókat. És ezzel a lehetőséggel – akár különösebb szerveződés vagy bátorítás nélkül is – élt a lakosság mindeddig. Még ha csak az elmúlt évek Samsung-gyárral kapcsolatos gödi közmeghallgatásaira is hagyatkozom, kijelenthetem: emberek százai ültek végig hosszú órákat a munkanapjuk végén fáradtan, hallgatták meg figyelmesen egymást, állták ki a sort, hogy feltehessék saját kérdéseiket és ásták bele magukat akár laikusként is a Samsung több száz oldalas biztonsági jelentéseibe, amelyek minden alkalommal szuperbiztonságos akkumulátorgyárat ígértek nekik. A gödiek azonban minden alkalommal elmondták: félnek a több ezer tonna veszélyes anyagtól és attól, hogy élhetetlenné válik a környezetük, és már az első gyártósorok indulásakor jelezték a gyár borzasztó hangos zúgását.

Az idő pedig – sajnos – a gödieket igazolta: míg a hatóságok és a gyár képviselői minden közmeghallgatáson nyugtatni igyekeztek az egyre dühösebb lakosságot, a valóság minden próbálkozásuk ellenére súlyos képet mutatott:

munka– és tűzvédelmi szabálysértések, valamint a dolgozók veszélyeztetése miatt kiszabott hatósági bírságok, a zajhatárérték megsértését bizonyító zajmérések és tucatnyi lakossági panasz, felelős nélkül maradt kútszennyezés, négyszeresére nőtt szén-dioxid-kibocsátás.

Csak az utóbbi évek legjelentősebb problémái a gödi akkumulátorgyár kapcsán, melyeket a gödiek minden egyes közmeghallgatáson keményen számon is kértek az illetékeseken.

Sose felejtem el a tapintható feszültséget, mikor életem első, 2018-as közmeghallgatásán sokadig kérdésre végül sikerült kihúzni a Samsung biztonsági dokumentációját készítő cég szakértőjéből, hogy tulajdonképpen van olyan lakott terület a gyár közelében, ahol ipari baleset esetén van esély emberáldozatra. 2020-ban azt is sikerült elismertetniük a gödieknek a Samsung képviselőivel, hogy a gyár túl hangos. Amellett, hogy a gödiek többször is sikerrel csikarták ki az igazságot a gyár képviselőiből, egészen hajmeresztő válaszokat is kaptak az évek alatt. Egy közmeghallgatáson (szintén a fent említett szakértőtől) megtudhatták például, hogy érthetetlen az aggodalmuk, hiszen más magyarországi gyárakhoz képest a Samsung nincs is kirívóan közel a lakott területhez, a kockázat pedig méltányolható. A gödi gyárnak megágyazó Markó József, korábbi fideszes polgármester pedig azt találta mondani a gödieknek: hiába mondják, hogy nem szeretnék a gyárat, ez nem megfelelő kifogás. Legutóbb pedig egy idén februári közmeghallgatáson sikerült azt kiböknie a Samsung egyik képviselőjének: „Konkrét számokkal a gyártáshoz kötődően nem készültünk.”

Ugyanezen a közmeghallgatáson a katasztrófavédelem tudása sem tűnt acélosnak, több kérdésre nem tudtak szóban válaszolni, az pedig talán mindennél jobban felháborította a helyieket, hogy közölték: ugyan joguk lenne bezáratni az évek óta sorozatos szabálytalanságokat elkövető, veszélyes vegyi üzemnek számító akkugyárat, de meglátásuk szerint nem történt még olyan durva kihágás, ami ezt indokolta volna. Súlyos állítások tucatjai hangzottak el az elmúlt években a gödi közmeghallgatásokon, és ezt csakis annak köszönhetjük, hogy a helyiek a legkevésbé sem voltak közömbösek városuk, saját maguk és embertársaik jövője iránt. És persze annak, hogy kötelező volt a jelenlétükben megtartani a közmeghallgatásokat.

Jogos kritika lehet a hatósági közmeghallgatásokkal szemben, hogy valódi hatása nemigen van, sokkal inkább tűnik kötelező körnek, mint valódi érdekérvényesítési lehetőségnek, hiszen borítékolható, hogy a hatóság engedélyt ad az adott beruházásnak, közvetlenül azután, hogy órákon keresztül hallgatta a lakosság jogos félelmeit és súlyos aggályait. Az elmúlt évek tanulsága mégis az, hogy a közmeghallgatással – ha nem is pont abban a formában és tempóban, ahogyan elvárható lenne – képes a lakosság nyomást gyakorolni a hatalomra.

És mindennek nemcsak a jegyzőkönyvekben, hanem a sajtóban is jelentőségteljes nyoma maradt. Ezután viszont nehézkesen fog. Lassan, de biztosan elkezdte zavarni a kormányt, hogy a lakosság időről időre beolvas a döntéshozóknak és az általuk oly kedvelt nagyvállalatoknak. Ha a gödieket éveken át magára is hagyta a politika és az egész ország, mára széles körben elismerik harcukat, tanulnak tőlük és szolidaritást vállalnak velük. Az, hogy a gödiek közmeghallgatásokon (és azon kívül) folytatott küzdelmének nyoma maradt az elmúlt években, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Debrecenben pattanásig feszült a helyzet, és a lakosság kórusban hazaárulózta a főispánt a CATL akkumulátorgyáráról szóló közmeghallgatáson idén év elején. És hogy a győrszentivániak is szerveződni kezdtek a hírnek már csak a hallatán is, hogy az ő szomszédjukban is akkumulátorgyár épülhet.

Ma már szakértők állnak ki a lakosság mellett, tanulmányok készülnek, beszélgetések jönnek létre az akkumulátorgyárakról, amiben jelentős szerepe van a gödiek nyilvánosság előtt zajló küzdelmeinek. Mára közismertté vált, mi a probléma a kormány által hajszolt akkumulátornagyhatalmi ambíciókkal, és hogy a pilot projektként felépített gödi gyár példája semmi jót nem ígér azoknak, akiknek a kertje végében újabb akkumulátorgyárak bújnak majd elő a földből.

Mi sem mutatja jobban a hatalom ijedelmét a választópolgárok szabad véleménynyilvánításától és az elmúlt hetekben, hónapokban, években előtörő indulatoktól, hogy mostantól lehetőség van a köz nélküli közmeghallgatásra. Ez az Orbán-kormány arrogáns válasza, ha a köz érdeke szembemegy a hataloméval.