Nagyjából ötezren tüntethettek szombaton a Klebelsberg Központ előtt, miután a héten újabb nyolc pedagógust rúgtak ki, hovatovább a tanárok kilencpontos követeléséből sem teljesült eddig semmi.

De a mai tüntetéssel a tüntetési hullámnak nincs vége – már januárra is vannak tervek, melyekről vázlatosan itt lehet olvasni.

Mára viszont nincs más hátra, mint elköszönni. Úgyhogy köszönjük a figyelmet, és aki teheti, azt arra kérjük, támogassa működésünket!

Új kampányunkban 400 új, rendszeres támogatót szeretnénk toborozni – és nagyon örülnénk, ha összejönne karácsonyig. Úgyhogy ha megteheted, támogass minket! Köszönjük!

A Kölcsey Ferenc Gimnázium, a Karinthy Frigyes Gimnázium, a Vörösmarty Mihály Gimnázium és az Eötvös József Gimnázium kirúgott tanárai álltak a színpadra.

A tömeg azt skandálta, hogy „Veletek vagyunk!”.

Egy kölcseys tanár, Palya Tamás azt mondta, száműzetésnek élték meg, hogy nem taníthatnak. Az ország vezetői szerint rossz példát mutattak, de ők öten együtt 125 évet tanítottak, ehhez képest csak néhány órát nem tartottak meg tiltakozásul.

Nemrég az iskola szalagavatóján szalagot tűztek, úgy tűnt, a szülők nem elégedetlenek velük, ellenkezőleg, büszkék rájuk.

„Jól járt a magyar közoktatás a mi kirúgásunkkal?”, tette fel a költői kérdést. Azt kéri, hogy a többiek tartsanak ki, harcoljanak a jövő oktatásáért, álljanak ki egy igazságos, a tudást értékelő oktatásért. Winston Churchillt és József Attilát idézte beszéde végén:

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

Kapin Lilla az Eötvös József Gimnáziumból sztrájkra szólított fel. Nagyon hálás a diákok támogatásáért. „Ameddig a diákok itt vannak, van remény arra, hogy lesz változás.”

„Együtt erősek vagyunk!”, üzente egy másik kirúgott tanár.

A következő tanár megköszönte a diákok kiállását, és azt mondta, minden magyar állampolgár volt már diák, ezért mindenkinek ki kell állni az oktatásért.

„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek….”, folytatta egy másik tanár Karinthy Frigyes versével.

„Tegnap beszélgettem a volt diákjaimmal”, kezdte beszédét egy engedetlen tanár. Azt üzente a diákoknak, hogy ne higgyenek a hatalmasoknak „nagyon okosak vagytok”, a tanárok pedig azt üzente, ne féljenek.

Egy volt kölcseys diák és karinthys diák a kollégáinak üzent. Szerinte vészharangot kongató tanárt kirúgni olyan, mint segítségért kiáltó embert csendháborításért lecsukatni. A diákjainak is üzent: „Ti vagytok a lehetséges diákság legjobbika”.

Egy másik felszólaló szerint el kell érni, hogy ott is engedetlenkedni kezdjenek a tanárok, ahol azt hiszik, nem lehet sztrájkolni, meg kell mutatni, hogy velük vagyunk.

„Kedves kollégák, ha azt gondolják, ha elfogyott az erőtök, nézzetek rá a gyerekekre, higgyétek el, ők is tudják, hogy mi a jó nekik”, mondta egy másik tanár.

Pilz Olivér és Törley Katalin megint együtt álltak a színpadra, mindketten a Tanítanék Mozgalom prominens tagjai. Ők is az Európai Uniót említették elsőnek, ami már nem hajlandó szemet hunyni a magyar kormány lopásai és csalásai felett.

Azzal, hogy a Fidesz propagandára költi az állam pénzét, azzal egyúttal az oktatástól vesz el. Ráadásul azzal reagál az elégedetlenségre, hogy kevésbé szerencsés pedagógusokat bármilyen logika nélkül rúg ki.

„Nyilván az a jó a diáknak, hogy kirúgják a tanárát érettségi előtt fél évvel”

– mondja ironikusan Pilz.

Szerintük a kormány új ellensége a pedagógustársadalom. De annak örülnek, hogy nem tud sikeres lenni a gyűlöletkeltés, mert a diákok és a szülők kiállnak mellettük.

Beszéltek a kormány Kréta-konzultációjáról is, amiben arról kérdezik a szülőket, hogy „egyetértenek-e azzal, hogy a pedagógusok a tanulókat is bevonják a bérezésükkel kapcsolatos demonstrációkba?”

Azt mondják ezzel a kormány a diákokat agyatlan bábúnak tekinti, mintha nem lenne önálló gondolatuk. Törley azt kérte, jelentkezzen, akit a tanára kényszerített rá, hogy ma este itt legyen. Nem emelkedtek fel kezek.

Hajnal Gabriella a Klik jelenlegi elnöke 2016-ban még tüntetéseket szervezett szakszervezeti tagként, most meg a kollégáit rúgja ki – elevenítette fel a két tanár. Azt mondják, a hozzá hasonló lefizethető „csinovnyikok” tartják fent a rendszert, mert a saját érdekeiket a gyereké elé helyezik.

Beszédük végén aktivitásra kérték a kollégáikat és diákjaik szüleit:

„Kollégák, vonjátok kérdőre az igazgatókat, akik megtiltják, hogy sztrájkoljatok! Szülők, tegyetek panaszt a tankerületnél, hogy nem megfelelő az oktatás!”

Hozzátették, hogy addig amíg Orbán Viktor és Pintér Sándor nem távoznak a hatalomból, folytatni kell a tiltakozást: „Legyetek engedetlenek! Blokkoljátok az oktatást! Ne fogadjátok el az igazságtalanságot!”

Orsós János következett, a miskolci Dr. Ámbédkar Iskolából.

Orsós János cigány emberként mutatkozott be. Elmondta, hogy a végeken, a szegregátumokban több tanártantárgyat nem tanítanak, nincs rá erőforrás és tanár. A cigány gyerekekre szerette volna felhívni a figyelmet, hogy „hasznos, adófizető polgárokká” válhassanak. Ehhez viszont több oktatóra van szükségük.

A rendszerváltás a cigányoknak nem sok jót hozott, leválasztották őket a minőségi oktatásról, folytatta.

„Pedagógushiány van és nem engedhetjük meg maguknak azt a luxust, hogy még tizenhármat kirúgjanak belőlük.”

Azt kéri, hogy a mostani düh terjedjen ki a szegregátumok pedagógushiányára is.

A mozgalom szerinte csak akkor lesz sikeres, ha azt is követelik, hogy a „te gyereked” mellett az „én gyerekem” üljön az iskolába. Félperces néma csöndet kért, ami ajándék a döntéshozók karácsonyfája alá.

Tóth András, Orsós József diákja beszélt ezután. A diák elmondta, hogy először szegregált iskolába járt, ahol az udvaron minden falra omlásveszély volt kiírva és borzalmas állapotban volt az iskola. Gyűlölt iskolában járni, ezért nem is járt be, gyermekotthonba került. Amikor a Dr. Ámbédkar iskolába került, öt hónap alatt sikerült behoznia a lemaradását.

Vannak még jó iskolák és minden iskolát ilyenné kell varázsolni, a cigányok iskoláit is.

„Veletek vagyunk!”, skandálta a tömeg.

Pankotai Lili és Molnár Áron (noÁr) együtt álltak színpadra. Az október 23-ai előadása után meghurcolt lány Jövő című slam poetry szövegét adták elő újra – ezúttal ketten.

Meg mertem kérdezni a keresztény-konzervatív, az „apa férfi, az anya nő”- VOLT iskolámban, hogy: „Tanárnő, mégis mi a véleménye a tüntetésekről?”

Nem véletlen a múlt idő: Pankotai Lili ugyanis november 21-től már nem a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumba jár.

NoÁr vélhetően a támogatását akarta kifejezni azzal, hogy felment Pankotaival a színpadra. A lány szövegét – a trágár részeket véletlenül sem elhagyva – együtt szavalták el:

„A generációm vállalja fel a hivalkodást, hogy leszarjuk, ki az anya, és ki az apa, csak szeresse azt a gyereket, akit a ti nemzedéketek nem mert felnevelni sem.”

A tömeg igencsak örült neki, hogy újra hallhatja az oly sok indulatot kiváltó SLAM előadást. A teljes szöveget korábban a 444! közölte.

A Tanárok a tanárokért szervezet képviseletében egy karinthys tanárnő, Berta Beáta állt a színpadra, akinek ezen a héten hat kollégáját bocsátották el.

Bár a hatalom mindent megtesz azért, hogy befogják a szájukat, ők ezt nem hagyják.

„Nem félünk!”, skandálta a tömeg.

Aki korábban félt, reálisan látta a helyzetét, mert a hatalom mindent megtesz azért, hogy elhallgattassa őket. Mégis eljött az az idő, hogy nem tudnak így élni tovább.

Azt mondták, ha engedetlenkednek, eltörlik őket, de nem tehetik meg, hogy olyan rendszert szolgáljanak, ami tárgyalni nem hajlandó, csak parancsolni. Akik ma itt vannak, nem akarnak eltűnni, hanem a munkájukat szeretnék végezni az ország javára. Ezért mondják ki újra és újra, hogy „a csend nem rend”.

A félelem csendje „a mi szégyenünk”, de nem tudnak tovább csendben lenni és félni. Úgy akartak tanítani, ahogy szerintük annak értelme van.

Nem igaz, hogy nincsenek elegen. Sokan érzik magukat egyedül, de nincsenek egyedül. „Nem vagytok és nem vagyunk egyedül”. Az utóbbi időben sok tanár döntött úgy, nem fog tovább félelemben élni. „Ne féljetek, mert nem félhettek tovább”.

Most elindult valami, ami ha most elhal, nem lesz új esély. Most kell cselekedni.

Bizonytalan számú tanárt még el lehet távolítani, de velük együtt elveszhet a többi tanár esélye is.

A Tanárok a tanárokért csoport azért jött létre, hogy senki se érezze magát egyedül, hogy a tanárok megvédjék egymást. Ha valakit retorziót ér, mert fellépett, közösen fognak kiállni mellette, ugyanis bármikor, bárkivel megtörténhet az, ami a tizenhárom kollégával megtörtént.

Akik jelezték, hogy be fogják szüntetni a munkát, azok azt jelezték, hogy nem csak tizenhárom tanárt rúgtak ki, hanem mindenkit.

Az ország számos pontján sztrájkhajlandóságot jelentettek, nem csak Budapestről, köztük kistelepülések is.

Látnia kell a hatalomnak, hogy Magyarország minden iskolájában vannak tanárok, akik nem félnek és kiállnak magukért. „Vétkesek közt cinkos, aki néma”.

Arra szólított fel, hogy csatlakozzanak a Tanárok a tanárokért szervezethez. Ha most nem cselekednek, ugyanolyan áldozatok lesznek, mint a tizenhárom kirúgott tanár.

„Szolidaritás!”, skandálta a tömeg.

Beszédét azzal zárta, hogy tanár akar lenni és nem áldozat. Nem fog cselekedni helyettük senki.

„Töredelmesen bevallom, hogy polgári engedetlenségben vettem részt”

– Kapin Lilla a következő felszólaló, akit erre hivatkozva távolított el az Eötvös Gimnáziumból december elsejével a Klebelsberg Központ. De ő ennek ellenére is tanárként állt a színpadra.

Kapin nem kizárólag maga miatt harcolt, hanem azért, hogy a jövőben a gyerekeit és az unokáit nyugodt szívvel írathassa be magyar állami iskolába. Úgy érzi tőle nem csak a hivatását vették el, hanem a teljes magyar jövőképét.

Arról beszélt, hogy mindenkinek van már külföldön tanuló vagy dolgozó ismerőse.

„Lassan az is égető kérdés lesz, hogy KIT fogunk holnap tanítani, nem csak az hogy KI fog tanítani.”

A vidéki iskolákat és minden polgártársát arra kéri, hogy álljanak ki, mert oktatás nélkül nem lehet magyar polgári társadalom.

Őt Solymos Miklós követte, aki az Eötvös Gimnáziumban volt a kirúgott Kapin Lilla kollégája.

„Sok ország ment már csődbe, amelyik a hadászatra erején felül költött, de még egy sem, amelyik az oktatásra.”

Ezzel a Klebelsberg Kuno idézettel indította beszédét, és hozzátette, hogy Klebelsberg  helyett nekünk most egy Pintér Sándorunk van. „Mondjon le!” – kezdte el skandálni a tömeg, amint meghallotta a belügyminiszter nevét.

„Hogyan akar egy rendőrminiszter az oktatás sokrétű feladataival foglalkozni?” – kérdezi Solymos. Az arctalan terrornak szerinte nincs eredménye – legalábbis nem az, amire Pintér számít:

„Kirúgatott eddig 13 tanárt és nagyobb az ellenállás, mint valaha” – teszi hozzá. Solymos arra számít, hogy a pedagógiatörténetben gumibot módszernek fogják nevezni azt, amit a belügyminiszter csinál.

A következő felszólalok diákok voltak.

Az egyik diáknak szerdán témazárót kellett volna írnia, de aznap mégsem ez volt a legnagyobb gondja, mert kiderült, hogy újabb tanárokat rúgtak és fenyegettek meg. Azóta a héten tüntetett, virrasztott, tiltakozott és most itt van. Azt ígérte, hogy nem fogják abbahagyni és mindenkinek köszöni, hogy itt vannak.

Tanár szeretne lenni, vissza szeretne menni egy napon az iskolájába a katedra másik oldalára. Ez viszont nem fog menni, mert addig „az iskola rohadtul le fog omlani”.

Nem csak magáért van itt, hanem a megfenyegetett és kirúgott tanárokért, a diáktársaikért, a szülőkért és a leendő tanárokért, hogy egyáltalán legyenek.

Ezután egy másik diákmozgalmár következett. Azt mondta, korábban a tankerületek azt ígérték, az öt kölcseys tanáron kívül nem fognak több tanárt kirúgni, a héten mégis kirúgtak újabb nyolc pedagógust.

A polgári engedetlenséget a természetjoghoz sorolta, amely olyan eszköz, amihez csak akkor szoktak  fordulni, amikor már nagyon nagy a baj.

Kritikával illette a pedagógusokat támadó nemzeti konzultációt, hangsúlyozta, hogy a diákok saját felelősségükből állnak ki az oktatási reformokért. Felolvasta a korábban ismertetett kilenc követelést és végezetül ülősztrájkra szólított fel december 8-án.

„Azért vagyok itt, mert rohadtul elegem van”, kezdte beszédét az ADOM Diákmozgalom képviselője.

December 1-én a hatalom „újabb gyomrost adott”, amikor kirúgott nyolc tanárt, akik túlságosan engedetlenek voltak.

„Tudják maguk, hogy nem nyolc követ dobtak ki az ablakon, hanem nyolc ember hivatását vették el?”

Az oktatás felelős vezetőit „droidoknak” nevezte, akik tönkreteszik az oktatási rendszert. Elítélte az egyeduralmat és a „lassan diktatúrává” váló rendszert.

„Ne nézzétek meg már minket hülyének, nagyon megalázó!”

A tankerület vezetőket kérte számon és a Nemzeti dalból szavalt részleteket, majd invitálta az embereket a december 9-i tüntetésre a köztévé előtt.

Szabó Anita madáchos szülő felhívta szülőtársai figyelmét, hogy nem nézhetik tétlenül a pedagógusok kirúgását. Nem is dőlhetnek hátra, hogy a gyerekeknek vannak még tanáraik, mert lehet hogy holnap nem lesz –

„csak nem hagyhatjuk hogy a Wikipediából tanuljanak meg osztani és szorozni!”

– értékelte a helyzetet.

A résztvevőket felszólította, hogy csatlakozzanak a Szülők a tanárokért csoporthoz.

Említette, hogy a gyerekeknek biztonságos és kiszámítható környezetre van szükségük, de ezt a döntéshozók épp szétrombolják – pedig építeniük kellene. Mint mondta, az oktatás helyzete az egész társadalom számára kiemelkedő fontosságú.

Mint mondta, radikálisan kell tiltakozni, mert ez a hatalom csak az erőből ért, és nem félhetnek, mert a gyerekeik élete a tét.

Az Európai Unió is jelezte már, hogy nem szabad bízni a kormányunkban – ezzel indította beszédét Nagy Erzsébet, a PDSZ ügyvivője, aki azt mondta szívesen beleállnak a csatába, ami a Fidesz és az EU között zajlik. Vissza fognak jelezni arról, hogy a kormány tényleg betartja e az ígéreteit.

„Ne engedjük magunkat megfélemlíteni akkor sem, ha Orbán Viktor szintet lépett.”

Szerinte ha mindenki beleáll az elégedetlenségbe, akkor nem tudnak mit tenni. Ezért próbálják úgy tizedelni a pedagógusokat, hogy véletlenszerűen mondanak fel nekik – függetlenül attól, hogy hány órát tartottak vagy nem tartottak meg.

Van egy kulcsszereplő a pedagógusok ügyében: a szülő. Nagy arra hívja fel a figyelmet, hogy velük kell együttműködni és az ő támogatásukra várnak. Azt kérik, hogy ne küldjék iskolába a gyerekeket. Őket is be kell vonni:

„Jövőhét csütörtökön mindenki álljon le!”

– mondja. Azt a PDSZ is tudja, hogy a leghangosabb és legszervezettebb szövetségeseik a diákok.

Helló, Kölcsey!, Helló, Eötvös!, Helló, Vörösmarty! stb., köszöntötte az iskolákat Törley Katalin.

Káldos János szülő tartott következőként beszédet, akinek gyerekei tanárait kirúgták engedetlenkedésért.

Hazaárulásnak minősítette azt, amit a kormány tesz ebben az ügyben.

A karinthys szülők nevében elmondta, hogy a diákoknak nagy szükségük van ezekre a tanárokra.

„Nem lehet az, hogy félbehagyják a tanulmányaikat, mert valaki úgy döntött egy hivatalban!”

Ellenállást ígért és azt mondta, hogy más szülőknek is fel kell készülnie arra, ami az ő iskolájukban történt. Megígérte, hogy továbbra is mindent megfognak tenni a kirúgott tanárokért.

Keresetet fognak benyújtani az állam, a tankerület és a tankerület vezető ellen. Azt javasolja, hogy más szülők is folyamodjanak a jog eszközéhez.

„Nem hagyjuk!”

Következőként két szakszervezeti vezető lépett színpadra, Nagy Erzsébet a PDSZ-től és Szabó Zsuzsa a PSZ-tól.

Szabó Zsuzsa kezdte beszédét. Sérelmezte, hogy nem veszi figyelembe a kormány a pedagógusok kéréseit, és hangsúlyozta, hogy a korábbi határozatlan idejű sztrájkokat a bíróság is jogszerűnek nyilvánította.

„A sztrájk alapjog!”, kiáltotta a PSZ képviselője és skandálta utána a tömeg.

Felelevenítette a múltheti tüntetést, melyen „valódi nemzeti konzultációt” tartottak, amelynek eredményeit petíció formájában át is adtak a miniszternek, amit ő azonban nem fogadott, mert a szombati időpont „nem illeszkedett a munkarendjéhez”. A miniszter azóta sem válaszolt a követelésekre.

A diákok alapjoga sérül ma Magyarországon azzal, hogy nem tudnak megfelelő oktatáshoz jutni. A pedagógusok mindent megtettek azért, hogy ezt megváltoztassák. Tárgyaltak, sztrájkoltak, mégse történik semmi.

Megköszönte a diákok és szülők támogatását. A kormány csak fenyegetésre volt képes és Brüsszelre mutogatott.

Az oktatás rendszere már rég összeomlott és csak a pedagógusok hivatástudata tartja egyben.

Az oktatásból azért hiányzik 16 ezer tanár, mert a szegénységet választja az, aki tanítani akar.

Elmesélt egy esetet, amikor egy tanár sírva mondta el a diákjainak, hogy el kell hagynia a pályáját, hogy legyen miből megélnie.

Hozzátette, hogy a pedagógushiány becslések szerint jövőre 22 ezer lesz.

„Nem félünk, nem hagyjuk, folytatjuk!”, zárta beszédét.

Törley Katalin a Tanítanék prominens tagja állt elsőként a színpadra, aki az oktatás válsága mellett a szociális és gazdasági válság más aspektusait is megemlítette.

A Kölcsey elbocsátott pedagógusa kifejtette, hogy az ellenállást az elkövetkezendő hónapokban is folytatni kell.

Megköszönte a szervezőknek a rendezvény gyors összerántását, és nem utolsó sorban méltatta az önkéntesek munkáját, emellett adományozásra szólította fel az egybegyűlteket.

Törley emlékeztetett, hogy a szakszervezetek elkeseredett harcot vívnak a kormányzattal, majd a színpadra szólította képviselőiket.

Beethoven darabját játsszák a gyülekező tüntetőknek, ami az 1956-os forradalom egyik jelképe. A tüntetők száma nagyjából 3 ezer.

Határozottan felkorbácsolta az egyébként is feszült hangulatot, hogy szerdán a Klebelsberg Központ nyolc budapesti gimnáziumi tanárnak mondott fel. Az elmúlt három napban országszerte akcióztak a pedagógusok és támogatóik.

• Már aznap ezrek tüntettek a Belügyminisztérium előtt: „rendőr minket nem tanít!” rigmussal üzentek Pintér Sándornak.
• Az újabb kirúgásokban érintett Karinthy Gimnázium ki sem nyitott reggel, a tanárok a diákokkal együtt a Külső-Pesti Tankerülethez vonultak.
• Péntekre a Vörösmarty Mihály Gimnázium szervezett demonstrációt az iskola kirúgott tanára, Törökné Pető Erzsébet mellett.
• Számos oktatási intézményben tartottak valamilyen munkabeszüntetést, pénteken összesen 78 iskolából 732 tanár nem vette fel a munkát.
• A diákok ülősztrájkokat, élőláncokat, Tan-menetet szerveztek. De nem kizárólag a gimnáziumokban, az ELTE Bölcsésztudományi Kar hallgatói is élőláncot alkottak az épület előtt.

Az elégedetlenkedők ma délután közösen gyűltek össze a Klebelsberg Központ épülete előtt, hogy kiálljanak kirúgott tanárokért. Az eseményen pedagógusok, diákok, szülők és az oktatási szakszervezet képviselői szólalnak majd fel.

Ezen a héten szerdán spontán tüntetés volt a Belügyminisztériumnál, amiért nyolc tanárt bocsátottak el engedetlenkedésért. Csütörtökön és pénteken tömeges munkabeszüntetések zajlottak, a mai nap pedig a Klebelsberg Központnál tüntetnek.

A tiltakozó hullám a közeljövőben se fog alábbhagyni, több programot is meghirdettek már.

December 8-ig folyamatos virrasztások lesznek a Belügyminisztérium előtt.

December 8-án az Egységes Diákfront szervezésében országos ülősztrájk fog zajlani az iskolákban.

December 9-én a Kunigunda utcában található köztévé előtt fognak tüntetni  a diákok, tanárok és támogatóik, hogy a közmédia hangot adjon követeléseiknek.

Január 2-ára egy 180 kilométeres oktatási menetet szerveznek, amely a miskolci Herman Ottó Gimnáziumtól indul Budapestre, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumhoz. A menet bármely szakaszába be lehet majd csatlakozni.

A mai tüntetés közvetlen kiváltó oka nyolc budapesti tanár azonnali kirúgása – miután korábban valamennyien részt vettek polgári engedetlenségben, és a figyelmeztetés ellenére továbbra is így tettek, szerdán az intézményfenntartó értesítette őket, hogy másnaptól megszűnik a munkaviszonyuk.

Három gimnázium pedagógusait bocsátották el:

• a Vörösmarty Mihály Gimnázium egy tanárát,
• az Eötvös József Gimnáziumnak szintén egy tanárát,
• valamint a Karinthy Frigyes Gimnázium hat tanárát.

Az elmúlt napokban az elbocsátások csak olajat öntöttek a tűzre: százával léptek polgári engedetlenségbe a pedagógusok Budapesten és országszerte, és több iskolánál, tankerületnél voltak kisebb-nagyobb tüntetések.

Na de miért polgári engedetlenkedtek egyáltalán az érintett tanárok – több ezer kollégájukhoz hasonlóan?

Azért, mert a sztrájkot gyakorlatilag ellehetetlenítette a kormány a közszférában, így a pedagógusok a hivatalos sztrájk helyett kénytelenek más tiltakozási formákhoz folyamodni. Ilyen az úgynevezett polgári engedetlenség, ami azt jelenti, hogy az érintett tanár vagy tanárok egy vagy több órán nem veszik fel a munkát.

Na de miért szerettek volna sztrájkolni?

Egyrészt az alacsony bérek miatt, de a munkakörülmények is legalább ennyire fontosak. A pedagógusok október 23-án az alábbi 9 pontban foglalták össze követeléseik lényegét:

1. Érdemi és nyilvános párbeszédet az oktatás megújításáról! Hiteles tájékoztatást a kormány és a közmédia részéről!
2. Szüntessék meg a pedagógusok lejáratását, az oktatási szereplők megfélemlítését! A kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza! Megbecsülést a pedagógusoknak!
3. Érdekérvényesítő sztrájkjogot a pedagógusoknak!
4. Felelős, hozzáértő oktatásirányítást! Önálló oktatási minisztériumot!
5. Kisebb terhelést a diákoknak és a pedagógusoknak!
6. Esélyteremtő, minőségi oktatást és nevelést mindenkinek – az óvodától az egyetemig!
7. Versenyképes és értékálló bérezést az oktatásban dolgozóknak!
8. Minőségi, 21. századi környezetet a tanuláshoz és a tanításhoz, neveléshez!
9. Szakmai szabadságot és támogatást az oktatásban! Korszerű nemzeti alaptantervet! Szabad tankönyvválasztást!