A Tanárok a tanárokért szervezet képviseletében egy karinthys tanárnő, Berta Beáta állt a színpadra, akinek ezen a héten hat kollégáját bocsátották el.

Bár a hatalom mindent megtesz azért, hogy befogják a szájukat, ők ezt nem hagyják.

„Nem félünk!”, skandálta a tömeg.

Aki korábban félt, reálisan látta a helyzetét, mert a hatalom mindent megtesz azért, hogy elhallgattassa őket. Mégis eljött az az idő, hogy nem tudnak így élni tovább.

Azt mondták, ha engedetlenkednek, eltörlik őket, de nem tehetik meg, hogy olyan rendszert szolgáljanak, ami tárgyalni nem hajlandó, csak parancsolni. Akik ma itt vannak, nem akarnak eltűnni, hanem a munkájukat szeretnék végezni az ország javára. Ezért mondják ki újra és újra, hogy „a csend nem rend”.

A félelem csendje „a mi szégyenünk”, de nem tudnak tovább csendben lenni és félni. Úgy akartak tanítani, ahogy szerintük annak értelme van.

Nem igaz, hogy nincsenek elegen. Sokan érzik magukat egyedül, de nincsenek egyedül. „Nem vagytok és nem vagyunk egyedül”. Az utóbbi időben sok tanár döntött úgy, nem fog tovább félelemben élni. „Ne féljetek, mert nem félhettek tovább”.

Most elindult valami, ami ha most elhal, nem lesz új esély. Most kell cselekedni.

Bizonytalan számú tanárt még el lehet távolítani, de velük együtt elveszhet a többi tanár esélye is.

A Tanárok a tanárokért csoport azért jött létre, hogy senki se érezze magát egyedül, hogy a tanárok megvédjék egymást. Ha valakit retorziót ér, mert fellépett, közösen fognak kiállni mellette, ugyanis bármikor, bárkivel megtörténhet az, ami a tizenhárom kollégával megtörtént.

Akik jelezték, hogy be fogják szüntetni a munkát, azok azt jelezték, hogy nem csak tizenhárom tanárt rúgtak ki, hanem mindenkit.

Az ország számos pontján sztrájkhajlandóságot jelentettek, nem csak Budapestről, köztük kistelepülések is.

Látnia kell a hatalomnak, hogy Magyarország minden iskolájában vannak tanárok, akik nem félnek és kiállnak magukért. „Vétkesek közt cinkos, aki néma”.

Arra szólított fel, hogy csatlakozzanak a Tanárok a tanárokért szervezethez. Ha most nem cselekednek, ugyanolyan áldozatok lesznek, mint a tizenhárom kirúgott tanár.

„Szolidaritás!”, skandálta a tömeg.

Beszédét azzal zárta, hogy tanár akar lenni és nem áldozat. Nem fog cselekedni helyettük senki.