Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az Együttműködés Rendszere van a Nemzetért, vagy a Nemzet az Együttműködés Rendszeréért?

A választások után hihetetlen gyorsasággal beinduló válságkezelés eddig megszorítások sorozatát hozta el. A csütörtöki kormányinfón pedig számos újabb intézkedésről kaptunk tájékoztatást. Ahogy egyre mélyebbre merülünk a válságban, úgy rajzolódik ki a kormány válságkezelési stratégiája is. A legfontosabb kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan: hajlandó lesz-e a kormány megadóztatni a saját tőkéseit?

A legújabb intézkedésekről, arról hogy mi jöhet még és arról, hogy minek kéne jönnie, valamint a mindezek mögött meghúzódó kormányzati stratégiáról Büttl Ferenc közgazdászt, lapunk rendszeres szerzőjét kérdeztük.

Hadigazdaság a NER korában

A Mércén megjelent legutóbbi írásában Büttl Ferenc a hadigazdaságra jellemző intézkedéseket jósolt, illetve rámutatott, hogy már eddig is ezt a logikát követték a különböző megszorítások. A közgazdász szerint ez szükségszerű: a hiány miatt piaci alapon nem biztosítható az ellátás (például az energiaellátás), így az államnak, legyen bármily kapitalista, közbe kell lépnie. Nem mindegy azonban miképp lép közbe és kinek az érdekét védi. A csütörtökön bejelentett intézkedések változó érdekről és célokról tesznek tanúbizonyságot.

Büttl szerint kiváló példa erre, hogy a kormány megszüntette a Szép-kártyás hidegélelmiszer-vásárlás lehetőségét – tette mindezt névleg a turisztikai szektor érdekében. Azonban a közgazdász szerint az intézkedés nem annyira a közérdek (megélhetés)–profitérdek (szállodaláncok bevétele) tengelyén helyezhető el, sokkal inkább a különböző tőkés érdekek ellentétének eredménye. Mert igaz ugyan, hogy a turisztika kormányközeli szektor, és így kiemelten támogatandó – akár a lakosság kárára –, de valójában inkább arról van szó, hogy a nemzeti kiskereskedelmi céloknak tett keresztbe eddig a most megszüntetett gyakorlat. Hisz csoda, hogy ilyen sokáig megmaradhatott egy olyan intézkedés, amely extra bevételhez juttatta azokat a külföldi élelmiszerláncokat (Lidl, Aldi, Tesco), melyeket a kormány folyamatosan kiszorítani igyekszik (eddig kevés sikerrel).

Míg tehát egyes intézkedéseket csak összetett érdekellentétek mentén lehet értelmezni, a legtöbb csütörtöki bejelentés inkább a válságra adott szükségszerű reakció – itt az intézkedések leendő részleteiben lehet a kutya elásva. Azaz az intézkedések konkrét megvalósulását finomhangolhatják majd úgy, hogy az végül a nemzeti tőke érdekeit tartsa szem előtt.

Az állami intézmények és gazdasági társaságok számára jelentős gázfogyasztás-csökkentést írtak elő. Az intézkedés Büttl szerint szükségszerű reakció a gáztározóink töltöttségére: noha Gulyás Gergely a kormányinfón kijelentette, hogy Magyarországnak egyelőre elegendő mennyiségű tartalékai vannak, valószínűleg a kormány is aggódik, hogy jelenleg csupán 60%-os a töltöttség. A korábbi kormányközeli kommunikációból is látszik (nemrég még Németország nevetség tárgya volt hasonló intézkedések miatt): a kormány nyárig azt hihette, hogy több gázt fogunk kapni. A rezsicsökkentés kivezetésének idején szembesülhetett vele, hogy nem kapunk olcsón gázt, majd nyár végén azzal, hogy lehet, egyáltalán nem kapunk, vagy nem eleget.

Ehhez kapcsolódik, hogy az állam saját intézményein túl a lakossági és az ipari fogyasztást is csökkenteni igyekszik – egyelőre az árak megnövelésével. Azonban ez munkahelyek megszűnéséhez vezet, így a kormánynak muszáj eldöntenie, mely szereplők védendők és melyek nem. Egyelőre a munkahelyvédelmi program keretében kis- és középvállalkozások kapnak majd különtámogatást mind gázra, mind villanyra, továbbá az olyan stratégiai fontosságú, de energiaintenzív tevékenységek (pl. üvegipar), melyek kiesése egész ellátási láncokat és így számos munkahelyet sodorhat veszélybe. A közgazdász szerint ez önmagában rendben is van, az állam dolga az ellátásbiztonság megteremtése, ha kell a fogyasztás korlátozásával.

„Erős kétségeim vannak azonban, hogy tényleg a stratégiai fontosság alapján fognak-e dönteni, vagy végül inkább az államhoz közeli gazdasági szereplőket támogatják, a NER-hez lojális tőkének kedveznek-e?”

– fogalmazta meg kételyeit lapunknak Büttl Ferenc.

A közgazdász szerint az intézkedések egy további része pedig egyelőre értelmezhetetlen. Az élelmiszerekre vonatkozó hatósági árak bevezetése Büttl szerint már eleve az volt, hisz hét fogyasztási cikk árának rögzítése semmit sem számít, az élelmiszerláncok rögtön beépítették az árkülönbözetet a többi termék árába – így a feloldása sem vezet feltétlenül azonnali és nagymértékű áremelkedéshez az érintett termékek esetében (szemben a benzinárstoppal, amely kivezetése az életszínvonal drasztikusabb csökkenését okozhatja). A tűzifára vonatkozó rendelkezés esetében pedig nehéz elképzelni, hogy pontosan mit jelent az, hogy 10 köbméter fát vásárolhat minden magyar – például egy gázfűtéses házban élő fővárosi lakosnak kevés szüksége van erre. Így habár lehet a rendelkezés sokkal több fát fog biztosítani a rászorulóknak, mint az előző évek önkormányzati tűzifa-támogatása, de az is elképzelhető, hogy a konkrét szabályozást úgy szövegezik meg, hogy valójában nem fog több tüzelő jutni. Ha mégis, akkor pedig kérdéses, hogy milyen fából, hisz ha most ki is vágjuk erdeinket, abból leghamarabb csak jövő télre lesz tüzelő.

Milyen intézkedések jöhetnek és milyen intézkedéseknek kéne jönniük?

Arról, hogy milyen intézkedések jöhetnek még, tényleg csak spekulálni lehet. Büttl Ferenc szerint nagyon valószínű az őszi szünet központi eltörlése a köz- és felsőoktatásban. Valamint energiabiztonsággal kapcsolatos bejelentések is várhatóak, hisz ezekre rákényszerül a kormány. Ezek továbbra is patikamérlegen kimért, politikai kockázattal mindig számoló rendelkezések lesznek. Egy példával élve: az önkormányzatok hamarabb fogják bezárni az uszodát, minthogy a közvilágítás idejét csökkentenék, mert utóbbi könnyebben vált ki felháborodást.

Várhatóan a kormány a válságkezelés során továbbra sem a rászorultság alapján fog döntéseket hozni. Ahogy a lakhatási válsággal, úgy semmi egyéb szociális alapon kezelhető problémával nem akar foglalkozni a kormány. Pedig Büttl Ferenc szerint épp erre lenne szükség, sőt, a környező országokban is erre látunk példákat.

„Ehhez még csak nem is kell szociáldemokratának lenni” – jegyezte meg a közgazdász.

A probléma az, hogy egyfelől a szociális megközelítés teljesen szembemegy az állami ideológiával. Jobboldali kormány regnál, a jobboldali társadalom pedig munka- és nem segélyalapú – állítja a kormány. Büttl Ferenc szerint a forrásszerzés ennél is komolyabb akadályt jelent. Hisz a torta nagysága adott, adósságot a válságban nem képes növelni a kormányzat, így csak akkor tud adni a lakosságnak, ha elveszi azt a pénzt máshonnan. Azonban a közgazdász szerint korántsem könnyű a felhizlalt nemzeti tőkéseket fizetésre bírni.

Orbánt fogva tarthatja az, amit eszköznek hozott létre.

Névleg a nemzeti tőkésítés értelme az volt, hogy az előző válság tanulságaiból okulva a kormány támogatja egy hűséges, válság esetén mozgósítható kör meggazdagodását. Amellett, hogy ez baloldali szempontból eleve abszurd, mostanra a terv dugába dőlni látszik: a válság egyre csak mélyül, a kormány mégsem nyúl az „aranytartalékhoz”. Az extraprofitadótól kezdve a most csütörtöki intézkedésekig minden eddigi megszorítás kínosan kerülte a hazai tőkéseket.

Úgy tűnik a kormány nem meri megadóztatni azt az elitcsoportot, akitől mostanra hatalma származik. Hisz mára a NER a kormány célja, és nem eszköze, a nemzeti szuverenitás politikai vízióját felfalták a materiális érdekek. Nagyon fájdalmas tanulság ez arról, hogy mennyire bízhatunk meg a tőkében – legyen az akár nemzeti, akár nem.

Címlapkép: MTI/Bruzák Noémi