Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ez nem adóügyi vita, hanem megszorítópolitika

Orbán Viktor rezsimje 12 éve arra épült, hogy a „reform, kiigazítás, visszavágás” szavakat, amelyeket mindenki a megszorítással azonosít, egyáltalán nem használta, és szinte alig érzékelte valaki azt is, ha megszorított. Ennek azonban most vége, és ki kell mondanunk, ismét a megszorítások időszaka következett el.

Hát ez a nap is elérkezett. Orbán Viktor péntek reggel besétált a Magyar Rádió stúdiójába, és előadta a rezsicsökkentés gyakorlati kivezetéséről, valamint a katatörvény jelentette, a legszegényebbeket sújtó adóemelésről, hogy azok bizony nem megszorítások, hanem a megszorítások elkerülésére eszközölt lépések.

Majd, és itt jön az elsőre szinte hihetetlen részlet, takarékoskodásra szólította fel a „lakosságot”. Miután felmondta a kötelező leckét arról, hogy a szuperinfláció a háború miatt áll fenn, aminek jó lenne, ha vége lenne, menten rárontott a gonosz és csúnya maszekolókra, akik szerinte igen-igen tisztességtelenül használták a kisadózó kedvezményt.

Azt a kisadózó kedvezményt, amelyet jogi kiskapuként és a gazdaság 2008-2009-es válság után felpörgetése céljából éppen ők nyitottak. De hát ilyenek a centralizált rendszerek: ha valami már nem működik, a szuverén azonnal az alattvalót kezdi hibáztatni, amiért alkalmazta az általa ajánlott módszereket az adózásra és munkára.

Akármit is mond Orbán, az kétségtelen, hogy a válságot nem egy személyben a miniszterelnök okozta. Ungár Péter ellenzéki képviselő meg is kapta persze a magáét, amikor a parlamentben ezt egy félmondatban bátorkodott megjegyezni, de tény: mint ahogy az Orbán-rezsim propagandájának állításaival szemben nem Gyurcsány Ferenc vagy Bajnai Gordon csinálta a Wall Street 2008-as összeomlását, úgy nem is az Orbán-rezsim csinálta a koronaválságot, a 2021-es inflációs hullámot. És noha viszonyuk Moszkva birodalmi központjához enyhén szólva is ambivalens, azt is botorság lenne állítani, hogy ők okozták az ukrajnai háborút.

El lehet persze vitatkozni azon, Magyarországot miért érinti a térségben mindennél súlyosabban a jelenlegi gazdasági válság. Biztosan nem az oroszok elleni szankciók miatt, ahogyan most sugallják. És teljesen biztos, hogy a helyzet kialakulásában a választási kampány alatti, orbáni osztogatás (mintegy 2006-os, gyurcsányi alapon), valamint az, hogy a nemzetközi pénzpiacok döntéshozóit a magyar miniszterelnök folyamatos, nyugati szélsőjobboldal körüli alkalmatlankodása most már nagyon zavarja, nagy szerepet játszott ebben. De ez még csak nem is a fő kérdés, fő probléma jelenleg.

Ami fontosabb, és amire úgy tűnik, vegytiszta formában még az ellenzéki pártok, és a Fidesz-KDNP sem utalgat nyíltan az az, hogy

bármennyire is különlegesnek, egyedülállónak, világból kiemelt, speciális „magyar modellnek” festjük is le a jelenlegi rezsimet, ezek a most bejelentett intézkedések tipikus tőkés megszorítások.

Ahogyan azt elmagyaráztuk már több  cikkben: a kata adónemet használó polgártársak túlnyomó többsége úgynevezett kényszervállalkozó, és nagyon kevés azoknak a száma, akiknek a bevétele (sok esetben tehát a jogilag elbújtatott munkabére) átlagon felüli lenne.

Az, hogy a legújabb ismeretek szerint csupán 8 százalékuk folytathatná munkáját ezek között a keretek között, a többieknek pedig céges megbízások céljából valamelyik magasabb adókulcs alá kell besorolnia, vagy eleve elveszíti állását, a gyakorlatban nem jelent mást, mint adóemelést (tehát megszorítást), avagy leépítést (tehát megszorítást).

Ott van azután a rezsicsökkentés részleges megszüntetése. Az ellenzék egy jelentős része itt sem igazán találja a fogást, hiszen évekig beszéltek arról, mennyire rossz felépítmény a rezsicsökkentés rendszere, sőt, arról is, hogy egyesek (a túl sokat fogyasztók) számára ki kell azt vezetni. Kétségtelenül igazságtalannak tűnik első ránézésre, hogy egyesek számára a 2013-ban bevezetett kompenzációs rezsi a fűtésre használt árát csökkenti, hogy meg ne fagyjanak télen, míg mások az úszómedencét fűtik kedvezményesen.

De éppen ezt az ugyancsak a régi, neoliberális világból maradt szemléletet (csak a „rászorulók” kapjanak bármit az államtól) használta ki, és fordította fonákjára tipikus módon Orbán Viktor és kormánya, amikor most azt mondták: hát rendben, akkor a „túlfogyasztók” számára bezár a bazár, nincs több rezsicsökkentés. Csak éppen azt hagyják a homályban, ki pontosan mennyivel fog többet fizetni, kire mennyire lesz pontosan hatással az emelés.  Amit erről eddig tudunk, azt sejteti, hogy a határ jóval alacsonyabb, mint a medencét fűtők közösségének a fogyasztása.

Orbán Viktor rezsimje pedig 12 éve arra épült, hogy a „reform, kiigazítás, visszavágás” szavakat, amelyeket mindenki a megszorítással azonosít, egyáltalán nem használta, és szinte alig érzékelte valaki azt is, ha megszorított. Ennek azonban a mostani megszorítások mérete és súlya miatt most vége, és ki kell mondanunk, ismét a megszorítások időszaka következett el.

Ez tehát egy, a neoliberális logikát egyik napról a másikra, egy évtized után visszavezető megszorító csomag, minden elemében. Még az sem hiányzik belőle, hogy az energiaválság mérséklésére a szén- és lignitbányászat és szénerőmű is visszatér most, csakúgy, mint Németországban Angela Merkel kormányzása alatt.

A maszkabálnak vége van, a magyar modellről kiderült, sajnos a mindennapi tapasztalat folytán, hogy nem több trükkök százainál. Valójában máris inkább hasonlít egy klasszikus, tőkés konzervatív kormány gazdasági rendszerére, ahol az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy egyéni szinten a súlyos lecsúszást elkerüljük, az az, hogy ha eleve gazdagok vagyunk. Tetszettünk volna vagyont gyűjteni, ugye.

A magyar sajtó szombat délelőtt úgy számolt be Mark Rutte holland kormányfő és Orbán Viktor telefonbeszélgetéséről, hogy Orbán „ellenfelével” egyeztetett. Noha a politikai csatározások Rutte és Orbán között gyakoriak, látszik azonban, logikájuk, amellyel a társadalmat folytonos megszorítások, felszámolások mellett szervezik a magyar ideológiai elhatárolódás és nyugatellenesség dacára pont ugyanolyan: Hollandia agrártársadalma jelenleg is egy rájuk dobott különadó miatt tiltakozik, igen hevesen és brutális válaszban van részük. De ha a Rutte-kormányok eddigi tevékenységét áttekintjük, akkor is rájöhetünk, primitív kultúraellenességük, avagy a jóléti intézmények ledarálásáért tett erőfeszítéseik lényegében összekötik őket. Orbán rendszere tehát alapvetően nyugati konzervatív logika szerint próbál fiskális egyensúlyt teremteni, miközben a nyugat-európai államok szabadabb, demokratikusabb nyilvánosságát, multikulturalizmusát ezzel szemben fennhangon gyűlöli.

Az ellenzék és a civil, társadalmi csoportok persze már észlelték a felháborodást, és a pártok közül a még balközépnek nevezhető erők már halkan, némileg bizonytalanul felvetették: ez nem „tervgazdaság”, vagy a „szabad piac” korlátozása, ahogyan egyes hangok még felvetik, hanem megszorítások, ellenük pedig mint megszorítások ellen kell tiltakozni.

A tüntetések folyamán eddig legpotensebb erők, a Momentum és a Kétfarkú Kutyapárt azonban mégsem a megszorításokról beszélnek, a tiltakozókat félig ironikusan mint „kata-rajongók” címzik meg, a felszólaló értelmiségi katázók pedig az adónemet mint számukra „függetlenséget és önállóságot”, azaz valamiféle érthetetlen okból „szabadságot” adó kiskaput mutatják be.

Mintha abszurd módon egyetértenének a 2022 júliusa előtti Orbán Viktorral abban, hogy a túldolgoztatást elősegítő haknigazdaság kevés adóbevétellel valamiféle csodás polgári vívmány, ami ugyan „módosításra szorul”, de végtére azért remek dolog. Közben kevés, vagy semennyi szó nem esik a tüntetésen arról, hogy ugyan az állami bevételek növelésére van szükség, de a részmegoldásként átlátszóan szelektív profitadó mellett a legnagyobb vagyonok ismét nem fognak többet adózni a helyzet mérséklésére, ismét az átlagos- és átlagon aluli kereseteket nyirbálják meg rezsiköltség-emeléssel, és adóemeléssel is.

Azaz elnézést, van már olyan erő, ami erre rájött. Csak éppen nem a liberális-jobbközép-balközép ellenzéken. A Mi Hazánk ugyanis kifejezetten a megszorítások ellen hirdetett hamarosan megkezdődő, országos tüntetés-sorozatot.

A helyzet nagyon gyorsan lépi át a határokat, még 2008-hoz képest is, és az események még tovább gyorsulhatnak. Akinek pedig nem tetszik az az eshetőség, hogy a Fidesztől jobbra álló erők profitálhatnak a jelenlegi, végül beismert kormányzati alkalmatlanságból, azoknak lépniük kell, méghozzá gyorsan. Mert a történelem sajnos ismét kérdezés nélkül dörömböl az ajtónkon.

Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán