Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Jogvédők szerint a magyar menekültügy szegénységi bizonyítványa a kevés hozzánk beadott menedékkérelem

A február 24-én kirobbanó ukrajnai háborúval nemcsak a fegyveres konfliktusok réme tért vissza több évtized után Európába, de az orosz invázió nyomán kibontakozó menekülthullámhoz hasonló humanitárius válsággal kontinensünknek a második világháború vége óta nem kellett szembenéznie. Az ENSZ Menekültügyi Főbizottságának (United Nations High Commissioner for Refugees – UNHCR) április 21-i adatai alapján már több mint 5,1 millió ember vált menekültté, vagyis a 44 milliós lakosságú kelet-európai ország 11,5 százaléka volt kénytelen elhagynia az otthonát a háború következtében.

Összehasonlításképen az országban egy évtizede dúló polgárháború nyomán Szíriát elhagyó több 6,8 millió menekült közül csupán egy millió érkezett Európába, de a térben közelebbi jugoszláv háború nyomán menekültté válók száma tíz év alatt sem haladta meg  a két és fél milliót.

Az Ukrajnával közös határ miatt érthető módon a jelenlegi menekültválság Magyarországot is kiemelten érinti, az UNHCR szerint hazánkba legalább 480 ezer menekült érkezett a háború kirobbanása óta. A kormányzat álláspontja, hogy Magyarország minden háború elől menekülőt befogad – ezt az érvet a kormányzati kommunikáció azokkal a – nemritkán egyenesen Kijevből érkező – bírálatokkal szemben is szívesen felhozza, melyek szerint az Orbán-kormány nem mutat kellő szolidaritást az Oroszországgal háborút vívó Ukrajna irányába.

Azonban a Magyar Helsinki Bizottság a blogfelületén igyekszik finomítani azt a kormány által propagált képet, amelynek szerint hazánk mindenben a lehető legjobbat nyújtja az ukrajnai menekültek. A jogvédő szervezet emlékeztet arra, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely által egy néhány nappal korábbi sajtótájékoztatóján emlegetett 625 ezer Magyarországra érkező menekült csupán az ukrajnai határátlépők számát jelenti, amibe ráadásul a kormány nem csak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén található ukrán-magyar, hanem a román-magyar határ irányából érkezőket is beleszámítja –igaz, azt Gulyás is elismerte, hogy ezeknek az embereknek a 70 százaléka már elhagyta Magyarországot.

Bár a Helsinki is felhívta rá a figyelmet, hogy nem tudni, mennyire pontos ez a becslés, de a Miniszterelnökséget vezető miniszter szavai alapján mindig legalább 187 500 menekültnek kéne tartózkodnia hazánkban. Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő a tegnapi napon arról számolt be, hogy eddig több mint 100 ezer menekült adott be ideiglenes tartózkodási kérelmet. A Helsinki azonban felhívja rá a figyelmet, hogy az alapvető közszolgáltatásokhoz, orvosi ellátáshoz és munkavállalási joghoz való hozzáférést biztosító, úgynevezett „menedékes státuszt” [1] április 16-i információk szerint csupán 16 254 menekült kérvényezte.

A jogvédő szervezet szerint a menedékes kérelmek alacsony számában közrejátszhat az is, hogy a belépésüktől számított 60 napig a menekültek ilyen kérelem benyújtása nélkül is jogszerűen tartózkodnak. Más országokban azonban nem úgy tűnik, hogy a menekültek ilyen mértékben tartózkodnának a menedékkérelmek benyújtásától. Lengyelországban – ahová az UNHCR információi alapján eddig több mint 2 millió 867 ezer menekült érkezett – már 846 ezer menekülő kapta meg az ottani személyi számnak megfelelő PESEL-számot, ami a lengyel állampolgárokkal azonos munkavállalói, egészségügyi jogokat biztosít a menekültek számára a lakhatási és élelmezési támogatások mellett.

Ami azonban igazán meglepő, hogy a Helsinki Bizottság összesítése alapján Dániában, Belgiumban és Spanyolországban is több menekült kért védelmet, mint Magyarországon.

A jogvédő szervezet szerint ebben az is szerepet játszhat, hogy a 2015-ös menekültválság óta a kormányzat oly módon alakította át a hazai menekültvédelmi rendszert, hogy az elsősorban elriassza és visszatartsa, nem pedig segítse a háború, üldöztetés és nélkülözés elől menekülőket.

A Mérce újságírója, Kocsis Árpád már a Magyarországra érkező ukrajnai menekültek helyzetéről szóló riportjában is részletesen beszámolt a menekültekkel foglalkozó állam intézményrendszer szisztematikus leépítéséről.  A kormány már 2015 végén bezárta az ország legnagyobb nyílt befogadó állomását Debrecenben, megszüntette a menekülteknek nyújtott beilleszkedési támogatást, s megnehezítette a menekültkérelmek átadását. Ahogyan arról a Political Capital 2017-es összegző jelentése beszámol, 2016 után menedékkérelmet kizárólag a röszkei vagy tompai tranzitzónában lehetett átadni. Ezek elbírálása hónapokig tartott, a kérelmek túlnyomó többségét pedig elutasították (2016-ban 29 400 kérelmező közül 154 kapott menekültstátuszt, 2017-ben 3 400-ból 106-an). Végül 2020-tól már a tranzitzónákat is felszámolták.

A Magyar Helsinki Bizottság a blogbejegyzésében is felhívta a figyelmet arra az anomáliára, hogy bár a nagy menekültügyi központnak kinevezett budapesti BOK-csarnokban ugyan ott van a menekültügyi hatóság, az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság, de nem lehet ott helyben ügyet intézni, például kérelmet benyújtani.

A Helsinki szerint ennek fényében minimum aggályos, hogy a magyar kormány a többi visegrádi, baltikumi országgal, valamint Bulgáriával és Romániával közösen kér rendkívüli pénzügyi segítséget az Európai Bizottságtól az ukrajnai menekülthullám miatt.

A jogvédő szervezet szerint ugyanis miközben a régiós országok valóban komoly terheket vállalnak a menekültek ellátása érdekében, addig Magyarországon a háború miatt otthonukból elüldözöttek megsegítésének feladata elsősorban még mindig az önkormányzatokra, a civil szervezetekre, az egyházakra és a segíteni akaró állampolgárokra hárul.

[1] – a menekült és a menedékes státuszok között időbeli különbség van, mivel amíg a menedékes státusz csak az országgyűlés által megjelölt időpontig áll fenn, addig a menekültstátusz a magyar állampolgárság megszerzésével vagy a menekültstátusz visszavonásával szűnik meg. Forrás:Országos idegenrendészeti Főhatóság weboldala

Címlapkép: MTI/Balogh Zoltán