Ma nyolc éve, hogy 2014. március 14-én Magyarország kormánya aláírta az Európa Tanács áldozatvédő dokumentumát, az Isztambuli Egyezményt. A Nőkért Egyesület az évforduló alkalmából egy videót osztott meg közösségi oldalán, melyben többek között arra hívják fel a figyelmet, hogy az aláírást követően a kormány nemhogy nem illesztette be a magyar jogrendbe a dokumentumban foglaltakat, de 2020-ban elutasította azt. Hozzátették, a hatalom által hozott alternatív intézkedések nem működnek a nők elleni erőszakkal szemben.

„Ma Magyarországon hetente legalább egy nő, és havonta legalább egy gyerek hal bele a családon belüli erőszakba”

-hangzik el a nőjogi szervezet videójában a borzasztó statisztika.

Tegnap számoltunk be arról, hogy egy nyírvasvári férfi megölte, majd a melléképületben elásta az élettársnőjét. A nyomázás során megállapították, hogy a férfi otthonukban olyan súlyosan bántalmazta az élettársát, hogy belehalt a sérüléseibe. A férfi a kihallgatás során beismerte tettét. Legutóbb nőnap előtt három nappal, március 5-én számoltunk be hasonló esetről. Akkor egy hajdúhadházi férfi ölte meg az élettársát, mielőtt magával is végzett volna. Február 5-én este Gyöngyösi Attila hencidai lakos a megalapozott gyanú szerint megszúrta és megvakította volt barátnőjét. A Nőkért Egyesület szerint ezek az esetek megmutatják a jelenlegi magyar áldozatvédelmi rendszer teljes csődjét. Felhívják a figyelmet, hogy a történeteknek volt előzménye, melyről a hatóságok is tudtak – mégsem fékezték meg kellő időben a bántalmazót.

Az Isztambuli Egyezmény átfogó áldozatvédelmi stratégiát és külföldön már bevált jó gyakorlatokat tartalmaz, amelyek segítségével a családon belüli erőszak miatt bekövetkező halálesetek és sérülések száma jelentősen csökkenthető lenne. A nőjogi szervezet szerint ezen tragédiák megelőzhetőek lennének megfelelő intézkedésekkel, ám a hatóságok általában csak akkor lépnek, amikor már valami visszafordíthatatlan történik. A Nőkért Egyesület részletesen kifejti, hogy miért is van szükség az egyezmény ratifikálására hazánkban:

• Az Isztambuli Egyezmény részletes útmutatót tartalmaz az áldozat hatékony védelméhez és a bűnismétlés megakadályozásához.
• Leszögezi, hogy az áldozat emberi jogainak és biztonságának kell elsőbbséget élveznie – nem pedig az elkövető jogainak, ahogy sokszor most láthatjuk.
• Előírja, hogy az eljárás megindulását nem szabad a megfélemlített sértett feljelentési hajlandóságától függővé tenni.
• Kitér arra, hogy az elkövetőt érdemben meg kell akadályozni az újbóli bántalmazás elkövetésében. Ez legtöbbször csak elzárással biztosítható.
• Meghatározza, hogy a sértettekkel kapcsolatba kerülő hatósági dolgozók mindegyikének célzott képzésen kell részt vennie a kapcsolati erőszakról, hogy azt idejében felismerhesse.
• Szót ejt arról, hogy az államnak a média és az áldozatvédő civil nőszervezetek együttműködésével megelőző kampányokat kell folytatnia.

A magyar parlament 2020 májusában döntött úgy, hogy nem fogja ratifikálni az egyezményt arra hivatkozva, hogy az használja a „társadalmi nem” fogalmát, valamint, hogy a kormány álláspontja szerint egyes rendelkezései ellentétesek a kormány migrációs politikájával. (A kormány hivatalos indokainak megalapozottságáról – vagyis annak hiányáról – írt az Országgyűlés döntését követően Tamás Gáspár Miklós a Mércére informatív cikket.)

Bár 2020-at az áldozatvédelem évének nevezte ki Varga Judit igazságügyi miniszter, ennek érdemleges hatása még 2021-ben sem volt érezhető, sőt: a pandémiával járó bezártság és kiszolgáltatottság tovább súlyosbította a bántalmazott nők és gyermekek helyzetét, ami ellen a kormány nem lépett fel.

A civilek most azt követelik Magyarország következő kormányától, hogy illessze hazánk jogrendjébe az Isztambuli Egyezményt.

„Akárhogyan is alakul a választások eredménye, mi itt leszünk.”

Azért, hogy ne maradjon láthatatlan a rendszerszintű probléma, folyamatosan frissülő aloldalunkon dokumentáljuk a sajtóban nyilvánosságra kerülő, nők és gyermekek elleni erőszak halálos eseteit.