Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A britek és az amerikaiak hazarendelték az ukrajnai diplomaták családtagjait az orosz invázió veszélye miatt

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormánya bejelentette az Ukrajnában szolgálatot teljesítő diplomaták családtagjainak hazarendelését – adta hírül a Guardian. A két ország nagykövetsége szerint erre a lépésre a bármelyik pillanatban kezdetét vehető orosz invázió miatt van szükség, de siettek leszögezni, hogy nincs szó teljes evakuációról, a nagykövetségeik továbbra is nyitva tartanak .

Az USA kijevi követsége azonban hozzátette, hogy egy esetleges orosz támadás esetén nem állna módjában az Ukrajnában élő amerikai állampolgárok kimenekítése,

akiket arra kérnek, vegyék figyelembe a jelenlegi politikai konfliktust, amikor az országban maradásukról döntenek. A londoni és washingtoni kormányok lépését az ukrán vezetés kritikával illette, időszerűtlennek minősítve azt.

Az Európai Unió ezzel szemben kivár és nem tervez a britekhez és amerikaihoz hasonló lépéseket. Joseph Borell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főtanácsadója szerint nem állnak rendelkezésre olyan információk, amelyek az uniós országok diplomatáinak kivonását indokolnák, valamint Pedro Sánchez szocialista spanyol kormányfő egykori külügyminisztere szerint „nem szabad tovább dramatizálni” a már így is különösen feszült helyzetet Ukrajnában.

A francia külügyminisztérium azonban a krízis miatt azt javasolja a francia állampolgároknak, hogy halasszák el a nem létszükségletű ukrajnai utazásaikat.

Eközben az Európai Bizottság hétfőn újabb 1,2 milliárd eurónyi támogatás folyósításáról döntött az ország számára, valamint azonnali szankciókat ígért Oroszországgal szemben, ha az megtámadná nyugati szomszédját.

A helyzetet látván a NATO is aktivizálta magát, a szervezet főtitkára, Jens Stoltenberg (Norvégia korábbi munkáspárti miniszterelnöke) a mai nap folyamán bejelentette, hogy a katonai szövetség megnöveli a jelenlétét a kelet-európai NATO-tagállamokban. A döntés értelmében Dánia egy fregattot vezényel a Balti-tengerre és négy F-16-os vadászgépet küld az orosz agressziótól régóta tartó Litvániába, Spanyolország újabb hadihajókkal támogatja meg a régióban állomásozó NATO- hadiflottát és azt fontolgatja, hogy vadászgépekkel segítené az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének légtérvédelmi programját Bulgáriában, ahová áprilisban újabb F-35-ösök fognak érkezni Hollandiából.

Franciaország azt sem zárta ki, hogy katonákat küldene a biztonságpolitikai kérdésékben vele hagyományosan szoros szövetségben álló Romániába, valamint a New York Times információ szerint az ukrán-orosz konfliktusban eddig leginkább diplomáciai megoldásokat sürgető amerikai elnök, Joe Biden is azt fontolgatja,hogy amerikai csapatokat küld Kelet-Európába. A lap szerint Biden döntését az Antony Blinken amerikai külügyminiszter és orosz kollégája, Szergej Lavrov között a múlthéten lezajlott, de hamar zátonyra futott tárgyalások indokolják.

A legtöbb NATO-tagállam emellett az ukrán hadsereg fegyverekkel és tanácsadókkal való támogatását sürgetné, azonban a közös fellépés egyik kerékkötőjének jelenleg Németország számít, amelynek nemrég megválasztott szociáldemokrata kancellárja, Olaf Scholz más nyugati országok vezetőihez képest eddig óvatosabb hangvételt ütött meg a konfliktus kapcsán. Szemben az USA-val és az Egyesült Királysággal, Németország eddig fegyvereket sem volt hajlandó küldeni Ukrajnába, sőt még azt is megtiltotta Észtországnak, hogy olyan harckocsikat küldjön Kijevnek, amelyek eredetileg Németországból származnak.

Scholz óvatossága az országot vezető „közlekedésilámpa-koalícióban” is feszültségeket keltett, a szociáldemokraták koalíciós partnerei, a Szabad Demokrata Párt (Freie Demokratische Partei-FDP) és a Zöldek egyaránt keményebb fellépést sürgetnek Oroszországgal szemben. Nemrég annyi változás történt a német álláspontban, hogy úgy tűnik, a kormány hajlandó megfontolni, hogy az esetlegesen bekövetkező orosz támadás esetén bevezetésre kerülő szankciók a régóta kemény kritikákat kapó, Északi Áramlat 2 néven ismert, Oroszország és Németország között húzódó gázvezetéket is érintsék.

Néhány napja kisebb botrány kerekedett abból, hogy a német haditengerészet (Deutsche Marine) azóta már lemondott főparancsnoka, Kay-Achim Schönbach altengernagy egy videón arról beszélt, az oroszok által 2014-ben elfoglalt Krím-félsziget már sosem fog Ukrajnához tartozni, és szerinte több tisztelettel kéne fordulni Vlagyimir Putyinhoz.

Magyar részről Szijjártó Péter külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a kormány tárgyalásos úton kívánja rendezni az ukrán-orosz konfliktust és elutasít minden olyan lépést, ami a helyzet további eszkalálódásához vezetne.

Az ellenzéki pártok közös nyilatkozatukban ezzel szemben felszólították Orbán Viktort, hogy mondja le február 1-jén esedékes találkozóját Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, mivel szerintük az szembegy az ország és az Európai Unió érdekeivel.

Oroszország eközben hisztériakeltéssel vádolja a nyugatot és tagadja, hogy Ukrajna lerohanását tervezné. Azonban érdemes hozzátenni, hogy az elmúlt években az állami propagandagépezet és maga Putyin is azt hangoztatta, hogy az ukránok és az oroszok valójában egy nemzet tagjai, így Ukrajnának is Oroszország részévé kéne válnia. Emellett Moszkva nyíltan beszél arról, hogy elfogadhatatlan lenne számára Ukrajna NATO-s csatlakozása, és azt követeli, hogy a NATO vonja ki a csapatait azokból a kelet-európai országokból, amelyek 1997 után csatlakoztak a brüsszeli központú katonai szövetséghez. A NATO vezetése abszurdnak minősítette az orosz követeléseket, amelyek szerintük a hidegháború korszakát idézik.

Miközben az Ukrajna és Oroszország közötti kapcsolatok elmérgesedését az elmúlt hónapokban az ukrán határ közelébe vezényelt, százezres nagyságrendű orosz kontingens okozza, valójában a két ország között már a Moszkva-párti ukrán elnök, Viktor Janukovicsot bukását hozó, a Méltóság forradalmaként is ismertté vált 2014-es tüntetéssorozat után teljesen elmérgesedett a viszony.

A forradalom után Oroszország a nagy többségében oroszokból álló lakosság védelmére hivatkozva elfoglalta és egyoldalúan magához csatolta a Krím-félszigetet, amelyet még a szovjet időszakban 1954-ben került ukrán fennhatóság alá és az az 1991-es népszavazáson is a országos átlagnál jóval kisebb mértékben támogatta Ukrajna függetlenné válását. Moszkva emellett nagy erőkkel támogatta az Ukrajna keleti, oroszajkú régióiban (Donyeck, Luhanszk) szerveződő szeparatista törekvéseket, melyek máig tartó súlyos fegyveres konfliktushoz vezettek a térégben, amely az elmúlt 8 évben közel 14 ezer halálos áldozattal járt.