2021. Magyarországon számos szempontból lehet emlékezetes év, ezek közül is kiemelkedhet, hogy az infláció rég látott magasságokba szökött, amit már a lakosság is erősen megérez. Ami évekig jó volt a befektetéseknek és az exportra termelő gazdaságnak – bár a társadalom jelentős részét addig is negatívan érintette – a lassuló világgazdaság, a világszerte jelentkező infláció és az egekbe szökő energiaárak mellett egyre nyilvánvalóbban látszik a magyar modell fenntarthatatlansága.
Ezt jelzi az is, hogy a korábbi várakozásokkal szemben decemberben is maradt a 7,4 százalékos infláció, amire legutóbb 2007-ben volt példa.
A HVG megnézte a 140 termékcsoportot, melyekből a Központi Statisztikai Hivatal az inflációs indexet számolja, ezek közül 121 drágult egy év alatt, és a lista elején több élelmiszer is található. Olyanok is, melyeknek a kormány nem szabott árplafont.
A lap összesítése szerint a termékcsoportok első tíz helyezettje a drágulás tekintetében:
- Autópályadíj, gépjárműkölcsönzés, parkolás: 40,5%
- Burgonya: 30,3%
- Étolaj: 26,8%
- Járműüzemanyag: 25,9%
- Liszt: 23,7%
- Margarin: 22,8%
- Konyhai és egyéb, nem szobabútor: 15,3%
- Kenyér: 15,2%
- Lakásjavító, lakáskarbantartó cikkek: 15,1%
- Tea: 15%
Összesen egyébként 25 termékcsoport volt, ahol kétszámjegyű drágulást mértek. Az első kategória kirívó drágulása a 2020-as ingyenes parkolásnak köszönhető, a többinél azonban elsősorban piaci folyamatok játszottak szerepet a lap szerint. Az utolsó kilenc helyezett – mert csak ennyi volt, ami egy év alatt olcsóbb lett – pedig a következők:
- Szalámi, szárazkolbász, sonka: -0,1%
- Telefon- és internetdíj: -0,2%
- Sportszer, játék: -0,7%
- Számítógép, fényképezőgép, telefon: -0,9%
- Helyi tömegközlekedés: -0,9%
- Audio, videókészülékek: -1,3%
- Sertéshús: -1,6%
- Kép-, hang- és adathordozó: -1,6%
- Tankönyv: -27,8%
Nem szabad elfeledni, hogy noha a rezsiárak nem szerepelnek a legnagyobbat dráguló termékcsoportok között, ez csak a hatóságilag rögzített lakossági áraknak, a rezsicsökkentésnek köszönhető. A nem lakossági fogyasztók számára azonban sokszorosára emelkedtek a gáz- és villamosenergia árak a nemzetközi politikai és gazdasági folyamatok hatására.
Ez pedig számos termék árában csapódik le az előállítása során felhasznált energia drágulása miatt, ahogy mezőgazdasági termények esetében a földgáz felhasználásával előállított műtrágya jelentős drágulása is növelte a végtermékek árait. De az elszabaduló energiaárak és az infláció – valamint a hosszú ellátási láncok akadozásai – az ipari termelést is visszafogták.
Ilyen gazdasági viszonyok mellett pedig az árak kormányzati korlátozása hosszabb távon nem fenntartható, legyen szó akár az üzemanyagról vagy bizonyos alapvető élelmiszerekről. Legalábbis amennyiben az érintett termékek előállítását és kereskedelmét továbbra is piaci alapon működő szereplőkre kívánja bízni a kormány, úgy a kisebbek még súlyosabb versenyhátrányba kerülnek a nagyokkal szemben, melyek méretgazdaságossági okokból eddig is rentábilisabban tudhattak működni, akár alacsonyabb árak mellett. Jó példák erre a nagy diszkontláncok, melyek az előnyösebb, nagy tételekre kötött megállapodásoknak és a hatékonyságnövelő befektetésekre fordítható forrásoknak hála fajlagosan profitábilisabbak voltak.
Igaz, a kormány épp a maximált árakkal egy időben, február elsejétől vezeti be a nagyobb forgalmú boltláncokat terhelő, 2,5 helyett 2,7 százalékos, tehát 0,2 százalékponttal magasabb adókulcsot, bár kérdéses, hogy ezzel a kisebb üzletek mennyit dolgozhatnak majd le a versenyhátrányukból – vélhetően inkább a magyar tulajdonú, közepes forgalmú üzletláncokat hozza némiképp kedvezőbb helyzetbe.
A kormány azonban a bérek oldaláról is igyekszik kompenzálni az inflációt a minimálbér-emeléssel, ami vélhetően feljebb tornássza a magasabb béreket is, ugyanakkor a továbbra is 7,4 százalékos infláció miatt reálértéken még kisebb lesz, mint a korábban számított.
A jegybank pedig kamatemeléssel próbálja visszafogni az inflációt, ami viszont a befektetések piacáról von ki tőkét, elsősorban a kisebb megtérüléssel kecsegtetők köréből. Ennek ellenére az inflációs várakozások 2022-re is öt százalék körüli értékkel számolnak, de vannak előrejelzések, melyek 5,6-5,7 körüli értéket vetítenek előre. Az Államadósság Kezelő Központ pedig az inflációkövető állampapírok hozamát növelte, hogy ezekkel biztosítson plusz fedezetet az államkassza számára – ami úgyszintén a befektetési piacról von ki tőkét.
Ez pedig elsősorban továbbra is az alacsonyabb keresetűeket sújthatja, kiváltképp, hogy az alapvető fogyasztási cikkek, élelmiszerek inflációja várhatóan továbbra is magasabb lesz a maginflációnál, összefüggésben azzal, hogy vélhetően az energiaárak sem fognak jelentősen csökkenni a közeljövőben, legalábbis a világpiaci és globális politikai folyamatok nem erre engednek következtetni.
A magyarországi folyamatok további vesztesei pedig a társadalom széles rétegei mellett a kisebb vállalkozások lehetnek, miután a minimálbér-emelést, a kereskedelem terén az ármaximálások hatásait, az iparban pedig a termelés és az export visszaesését elsősorban nekik lehet nehéz kibekkelni, ez pedig a tőke további koncentrációjához vezethet.
A 2022-ben és a továbbiakban várható gazdasági-társadalmi folyamatokról Sidó Zoltántól közöltünk cikket a napokban „Sűrűsödő viharfelhők – a rendszer elmélyülő válságát hozza 2022” címmel.
