Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az autóipar mellett más iparágakat is érinthet a chiphiány, most derül ki, mennyire rugalmas a termelésük

Magyarországon is egyre több feldolgozóipari üzemet érintenek a globális chip- és gumihiány miatti gyárleállások, illetve termeléscsökkentések. A kecskeméti Mercedes-gyár ideiglenesen kénytelen volt felfüggeszteni termelését az iparágat is sújtó félvezetőhiány miatt, míg a győri Audi pedig egyműszakos termelésre állt át a normál esetben alkalmazott három műszakról. Noha ez a probléma egyelőre az autógyárakat érinti leglátványosabban, az elkövetkezendő napok-hetek fogják megmutatni, hogyan reagál a helyzetre az ipar többi része, valamint a beszállítók.

Telefonon értük el László Zoltánt, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnökét, aki szerint noha nem lehet előre megmondani, hogy a magyarországi munkásságot milyen mélységben fogja érinteni a nyersanyaghiány, most kiderülhet, mennyire rugalmasan tud reagálni az ipar a helyzetre.

A szakszervezeti vezető elmondta, hogy Magyarországon ezek „a fékek most fogták meg az autóipart”, és az autógyárakon túl néhány beszállítónál is látni már a leállásokat, többek között olyanoknál is, amiket közvetlenül nem érint a chip- vagy gumihiány. Ez annak köszönhető, hogy az ellátási láncok különböző szintjein lévő beszállítók erősen függnek a végterméket, vagyis az autókat előállító üzemek termelésétől – vagyis amennyiben a chiphiány miatt nem tudják készre szerelni az autót, nem fogják megrendelni a gyárak a kárpitot, a tükröket és egyéb alkatrészeket sem.

Már jelenleg is tudunk olyan nyugat-magyarországi autóipari beszállítóról, ahol csökkentették a műszakszámokat az autóipari megrendelések elmaradása miatt. Így végső soron a kiszervezett gyártási folyamatokat végző cégekre is hatással lehetnek a más beszállítóknál, jelen esetben az elektronikai alkatrészeket előállítóknál jelentkező fennakadások.

László ugyanakkor azt is elmondta, hogy noha megérezhetik a hiányt az olyan autóipari elektronikai beszállítók is mint például a Continental, nem biztos, hogy az autóipar lesz a legsúlyosabban érintett. A háztartási, szórakoztató elektronikai ipar is megérzi a félvezetőhiányt, például a szerszámgépek gyártói is, ez érintheti többek között az olyan, elektronikus eszközöket gyártó cégeket, mint a Flex, vagy a Bosch – tekintve, hogy a szakszervezeti vezető szerint az autóipar kiemeltebb ügyfélnek számít a chipgyártók számára, mint az említett iparágak.

A félvezető- és gumihiány mellett a Vasas információi szerint a szivacshiány is megfoghatja majd az autóipart, Észak-Amerikában ugyanis nem tudnak elegendő tömítőszivacsot – az ütközőkbe, ülések tömítésébe épített anyagot – előállítani. Ezt jellemzően Amerikában gyártják, és a tengerentúlon már vannak is szivacshiány miatti gyárleállások.

László szerint látványos, hogy a világ gazdaságát érő számtalan különböző hatás milyen sok helyen üt léket az ellátási láncokba.

A kérdés pedig az, hogy a feldolgozóipar megtalálja-e azokat a lehetőségeket, amivel megkerüli a lyukakat. Véleménye szerint újra kell értelmezni nagyon sok mindent a feldolgozóiparban, például a just in time, vagyis „épp időben” rendszernek kell rugalmasabb formát adni. Ez az a rendszer, aminek jegyében az egyes ipari termelők nem halmoznak fel raktárkészleteket, hanem úgy van összeigazítva az egymástól fizikailag is elkülönülő üzemek termelése, hogy a megfelelő alkatrész mindig épp akkor érkezzen meg, mikor beépítik.

Ennek a rendszernek a feszességét László azzal a példával érzékeltette, hogy ha egy gyárban tudják, hogy az adott alkatrésznek 11 és dél között kell bekerülni a végtermékbe, az 10 körül kell hogy megérkezzen a gyárhoz – és ilyen rendszereket akár országhatárokon átívelő ellátási láncokban is alkalmaznak. Épp ezért a just in time és just in sequence rendszereknek a rugalmasabb változatát kell megvalósítani, ezen dolgozik most a logisztikai szakma, aminek jelmondata szerint „a raktár mindig költség”.

László szerint a közeljövőben hosszabb-rövidebb leállások lesznek, most vizsgázik rengeteg gyártó, hogy a rugalmasság mennyire valósul meg a termelésük folyamatában. Azt is elmondta, hogy az általános vélekedés szerint a magyarországi gyárak általában magas színvonalon vannak e tekintetben, vagyis a nemzetközi vállalatcsoporton belül a magyarországi gyáraknak magas a rugalmasságuk.

Fontos kiemelni, hogy ez nem az a fajta rugalmasság, amit a dolgozóktól várnak el a munkáltatók, mikor a munkavállaló magánéletének a rovására kell feszített tempót belevinni a termelésbe, és amit a rabszolgatörvény megkönnyít például. Hanem az, hogy a szituáció lereagálása mekkora termeléskiesést jelent a gyárakban, például a gyártósort át tudják-e állítani más termék előállítására, és ha igen, mennyi idő alatt. A szakszervezeti vezető arra is emlékeztetett, hogy az a dolgozó, akinek a magánélete ki van feszítve, például a rabszolgatörvény adta túlmunkalehetőségek miatt, nagy valószínűség szerint sokkal kevésbé lesz együttműködő, és a kimerült, kizsigerelt munkás nehezebben fog helytállni a rugalmas termelés terén is.

Mindazonáltal könnyen meglehet, hogy a közeljövőben várható, és jelenleg is zajló gyárleállások és termeléscsökkentések miatt a Munka Törvénykönyve által biztosított lehetőségeket kihasználva a munkáltatók előre kiadnak pihenőidőket, amiket később dolgoztatnak majd le, mikor ismét felfut a termelés. László emlékeztetett, hogy a szakszervezetek nem hisznek az ilyen jelleggel rugalmasított foglalkoztatási modell hatékonyságában, ami ráadásul kizsigereli a munkásokat, és elveszi tőlük a pihenés, valamint idejük beosztásának a lehetőségét, emellett azt a célt szolgálja, hogy a későbbi túlórákat a korábbi, önkényesen kiadott extra pihenőidőkre hivatkozva ne kelljen kifizetni.

Véleménye szerint a megoldás ilyen helyzetben az, ha a szállítószalagokat át tudják állítani olyan termékek termelésére, melyekre kereslet is van, és alapanyag is rendelkezésre áll hozzá, a gyártás rugalmasságának az a valódi fokmérője, hogy ezt milyen hatékonysággal, mennyi idő alatt képes meglépni egy gyár – noha kétségtelen, hogy vannak olyan termelők, melyeknél ez nem lehetséges.

László bízik abban, hogy miután a globális hiányok a végösszeszerelőket érintik leginkább, a beszállítók át tudnak majd állni – ahogy az intézkedések arra is rávilágítanak majd, hogyan bánnak a dolgozókkal. Mint mondta, az a dolgozó lesz rugalmas és együttműködőbb, akivel méltó módon bánik a munkáltató úgy anyagi, mint emberi szempontból.

Címlapkép: MTI/Bús Csaba