Közel 15 hónapig tartó tüntetéssorozat zárult eredményesen a héten, miután az indiai parlament mindkét háza ritkán látott sebességgel vonta vissza a tavaly szeptemberben elfogadott mezőgazdasági reform törvényeket. A gazdákat a multiknak kiszolgáló törvénycsomaggal kapcsolatos, az indiai miniszterelnök részéről szokatlan visszavonulást még november 19-én jelentette be Narendra Modi.

Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet adatai szerint India a világ gabonatermelésének közel negyedéért felel, az ország lakosságának 50, a vidéki családok 70 százalékának élete az agrárszektortól függ, a munkaerő fele – több mint 150 millió ember – is a mezőgazdaságban dolgozik. Így nem csoda, hogy az ágazat egyeztetés nélküli átrajzolása sosem látott tiltakozásokat váltott ki. 

Június 5-én a Covid-19 járvány közepette hirdetett ki három rendeletet Narendra Modi kormánya, amivel a válságos helyzetben lévő indiai mezőgazdaság megreformálását célozták volna. Indoklásuk szerint az indiai rendszerben fontos szerepet betöltő közvetítők kiiktatása, és így az agrárpiac liberalizálása serkentette volna a magánszektorból és az iparból érkező beruházásokat és befektetéseket. A kormány szerint végső soron a gazdák is nagyobb jövedelemre számíthattak volna – az érintetteket azonban erről nem sikerült meggyőznie a hindu nacionalista vezetőnek.  

A jelenlegi indiai mezőgazdasági rendszer egy sajátságos, úgynevezett mandi rendszerben működik. Ennek lényege, hogy az állam meghatároz egy Minimális Támogatási Árat (MTÁ), ami irányadó a közvetítő nagybani piacok (mandik) számára, ahol a gazdák aukciós rendszerben értékesítik a terményeiket, több államban pedig az államnak kötelessége vásárolni azokat ezért a minimum árért. A felvásárolt búza és kukorica egy része ezután raktárakba kerül, egy részét pedig rögtön tovább értékesíti az állam.  

Ez a rendszer természetesen a nagyobb gazdáknak kedvezett, hiszen nekik alacsonyabb költségek mellett ugyanolyan árat fizetnek, de a kistermelők számára is biztonságot nyújt, mivel ők évről-évre biztosak lehetnek benne, hogy legalább az MTÁ-val megegyező összeget elszámolhatnak. 

A három törvény ennek a rendszernek vetett volna véget.

Az első és a második a közvetítőkön kívül kontrol nélküli piaci versenyre adott volna lehetőséget, ami a multik számára kedvező alkupozíciót teremtett volna, és a gazdák szerint idővel kiüresítette volna a biztos jövedelmet biztosító mandikat. Emellett állami felügyelet nélkül a szóbeli megállapodások esetében is a multiknak kedvezett volna, ha azok ugyanis nem teljesítik a megállapodások rájuk eső részét, akkor a jogi háttérrel nem rendelkező gazdáknak kell bizonyítaniuk az igazukat. A harmadik rendelet a kormány által bevezetett raktározási mennyiség maximumot törölte volna el. Enélkül a korlát nélkül a felvásárlók bármekkora mennyiségű terményt felhalmozhatnak, így a későbbiekben még inkább a saját érdekeik szerint irányíthatják a piaci árak alakulását.

Ahogy azt Madhuresh Kumar, az indiai Népi Mozgalmak Nemzeti Szövetségének koordinátora a tüntetések kapcsán februárban lapunknak elmondta, a törvények a szerződéses gazdálkodást fogják előmozdítani. és ennek keretében a nagyvállalatok (például a Pepsi, a Coca-Cola, vagy az Adani és az ITC) fognak megállapodást kötni a gazdákkal.

„Két egyenlő fél közötti szerződésnél a termelőknek van mozgásterük, de ahol egy gazda és egy óriásvállalat köt szerződést, ott nincs hatalmi paritás, a törvény nem védi a gazdát.”

A meghozott törvények inkább a vállalatokkal szembeni szerződéses kötelezettségek védelmére irányulnak.

Abban a legtöbb gazda tényszerűen egyetért Modival, hogy a mezőgazdasági szféra válságban van: amíg 1970-ben az ország GDP-jének 40%-át adta, addig ma már alig 15% ugyanez az arány. 

Ez különösen annak tükrében tűnik rendkívüli csökkenésnek, hogy az ország lakosságának 50-60%-a mezőgazdaságból él, a gazdák nagy részének pedig kevesebb mint egy hold földje van – ők az új törvénnyel után különösen nehéz alkupozícióba kerültek volna a multikkal szemben. 

Ezzel együtt az is látszik, hogy azokban az államokban, ahol korábban már kivezették a mandi rendszert, nem jártak jobban a gazdák. Ilyen a 100 millió lakosú Bihár, ahol 2006-ban vetettek véget a kötelező felvásárlási piacok és az állami minimumárak rendszerének. Ma itt a legszegényebbek a mezőgazdaságból élők. Ezzel szemben Pandzsábban, és az Új Delhit körülölelő Harijána tartományokban, ahol még működik a közvetítői felvásárlás, a legmagasabb a gazdák jövedelme.

A rendszert államszövetségi szinten eltörlő rendeleteket végül tavaly szeptemberben, megfelelő vita és egyeztetés nélkül, az ellenzék, sőt Modi koalíciós partnereinek heves ellenállása mellett, botrányos körülmények között emelték törvényi szintre.

Az ország egyes területein már augusztusban is voltak kisebb-nagyobb megmozdulások, azonban a szélesebb körű ellenállásra csak a botrányos parlamenti jeleneteket követően került sor. A legnagyobb demonstrációt tavaly november 26-án tartották, amikor gazdák tömegei vonultak Új Delhi határaihoz. Végül a rendőrség emberei nem engedték be őket a város területére, így annak határában táboroztak le, és ott is maradtak, sokan mind a mai napig.

Az ellenállási megmozdulások sokszínűek voltak, a fővárosba vezető legnagyobb autópályák lezárástól kezdve, földjeik felégetésén és egy iPhone gyár szétverésén át a világ valaha volt legnagyobb sztrájkjáig a gazdák és a velük szövetséges szakszervezetek minden eszközt bevetettek, hogy Modi visszavonja az őket a biztos megélhetésből a multik karjaiba lökő törvényeket. 

Az indiai alkotmánybíróság korábban már a saját hatáskörén túllépve, a maximális 18 hónapos időre felfüggesztette a csomag hatályba lépését, ami így jövő februárban volna esedékes, és biztosan felforgatta volna a világ legnagyobb mezőgazdaságával rendelkező országát.

A közel 15 hónapos ellenállást végül november 19-én siker koronázta. Modi a szikhek legnagyobb ünnepén, vallásalapító gurujuk Nanak Guru születésnapján jelentette be, visszavonja a három törvényt.

Az időzítés nem véletlen. Egyrészt a legerősebb ellenállás a törvénnyel szemben a legnagyobb szikh lakosságú államban, Pandzsábban és a 200 milliós lakosságú Uttar Pradeshben volt, ahol hamarosan választások következnek. Pandzsábban jelenleg is a legerősebb ellenzéki párt, a Kongresszus Párt van hatalmon, így Modi pártjának, a BJP-nek mindenképp erősítenie kell a támogatottságát.

Madhuresh Kumar lapunknak elmondta, az ellenállás azért is volt ezekben az államokban a legintenzívebb, mert itt a mandi rendszer jól működik:

„Abban a pillanatban, hogy eltörölnék az mezőgazdasági ármechanizmus árupiaci rendszert, a gazdák mindenüket elveszítenék.”

Másrészt Modi (joggal) tart a szikhekkel való nyílt konfrontációtól. A számukra különleges dátumválasztás egy gesztus, amivel a szikhek számára szerette volna megmutatni, ők beletartoznak abba a „szélesebb hindu őslakos” közösségbe, amit Modi kormánya India állampolgáraiként elismer. Ezzel a muszlim kisebbség számára is üzent, akikkel szemben évek óta hadjáratot folytat etnikai nacionalista, radikális jobboldali kormánya. Az elmúlt években az új állampolgársági törvénynek köszönhetően több mint 2 millió indiai muszlim vesztette el állampolgárságát, azonban a gazdák megmozdulásai során az iszlám vallású kisebbség végre azt érezhette, nincsenek egyedül Modi illiberális rezsimével szemben. 

Egy héttel a törvények visszavonásának bejelentése után, november 26-án még mindig több tízezer gazda tartotta fent sztrájkját az indiai főváros határában. A gazdák egyrészt a tavalyi óriási sztrájk évfordulóját ünnepelték meg így, másrészt többen közülük úgy határoztak, hogy csak akkor szüntetik be az ellenállást, ha törvények formálisan is visszavonásra kerülnek. Ez tegnap meg is történt.

Madhuresh Kumar lapunknak azt is elmondta, azzal a mezőgazdasági termelők is egyetértenek, hogy az indiai mezőgazdaság válságban van, hiszen 

évente átlagosan húszezer gazda követ el öngyilkosságot, adósság, kétségbeesés vagy terméshiány miatt.                                                                          

Így ugyan a gazdák joggal élhetik meg győzelemként az érdekeiket erősen sértő törvények visszavonását, azonban a jelenlegi rendszer megváltoztatása elleni tömeges fellépés azt is eredményezheti, hogy az indiai kormány a valóban szükséges és időszerű reformokat sem meri, fogja meglépni. 

Bár a fenntarthatósági szempontokat és a termelésen dolgozó százmilliók érdekein alapuló megoldásokat Moditól nem is lehet várni. Ahogy arra korábban Madhures Kumar is emlékeztetett, bár hivatalosan India a világ legnépesebb demokratikus berendezkedésű országa, Modi vezetése alatt az ország „illiberalizálódott”: az elmúlt években a kormány négymillió muszlimtól vonta meg az állampolgárságot, az India és Pakisztán közötti határkonfliktus tovább súlyosbodott, a kormány szélsőségesen tőkepárti gazdaságpolitikája pedig óriássztrájkokba torkollott.