Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kilencven nap a föld alatt – így győztek az ukrajnai bányászok a tőkés túlerővel szemben

A Krivij Rih város környéki Oktyabrszka tárna 18 munkása tavaly ősszel 43 napot  töltött a föld alatt sztrájkolva. Emberhez méltó munkakörülményeket, és emberhez méltó munkabért követeltek maguknak. Minden idők egyik legmélyebbre szervezett sztrájkjáról van szó, a lehetetlen körülmények ellenére a győzelemig kitartó munkások majd egy kilométerrel a föld alatt töltötték a sikert hozó másfél hónapot.

Küzdelem a túlerővel szemben

A Krivij Rih Vasérc Üzem (KZRK) az Oktyabrszkán kívül további három bányát (Rodina, Hvardijszka és Tyernivszkaja) üzemeltet, így Ukrajna legnagyobb vasércbányászati vállalkozása, kitermelési területe Közép-Ukrajna gigantikus vasérc-vidéke, ennek központja Krivij Rih városa. A KZRK a nyers vasérc legnagyobb ukrajnai kitermelője, gyártási kapacitása eléri a 6 millió tonnát nyers és részben feldolgozott acélban. A 7425 alkalmazott által előállított termelésnek döntő része a kelet-európai (szlovák, cseh) exportpiacra megy.

A KZRK a System Capital Management és a Privat Group közös tulajdonában van, amely cégek Ukrajna leggazdagabb és legbefolyásosabb oligarcháinak, Rinat Ahmetovnak és Ihor Kolomojszkijnak tulajdonában állnak. Előbbi nem csak Ukrajna, de 2008-ban Európa leggazdagabb embere is volt, az acélipar mellett gyógyszeripari, média és egy sor egyéb érdekeltsége is van, többek között Sahtar Donyeck labdarúgó klub tulajdonosa és elnöke, de érdekkörében található a hányattatott sorsú dunaújvárosi Dunaferr is.

Ilyen erőkkel szállt tehát szembe az ez eredetileg másfél tucat, majd több száz munkás, akik 2020 szeptemberében magukat nem kímélve addig sztrájkoltak, amíg ki nem kényszerítették követeléseik teljesítését. De a térség bányászainak és nehézipari munkásainak önszervezése és egységes bérharca messze nem ma kezdődött.

Ellenállási góc

Valójában a közép-ukrajnai vasércbányászok és vasérc-feldolgozásban dolgozó munkások azon kevesek közé tartoznak, akik már a szovjet időkben is rendszeresen álltak ki szervezetten munkakörülményeik javításért. Jurij Szamojlov, a Független Bányadolgozók Szakszervezetének helyi vezetője szerint a térség már a 19. században is a szervezett munkásmozgalom bázisának számított. Munkabéreik és munkakörülményeik javításáért a közép-ukrajnai bányászok még a szovjet időkben is több sztrájkot szerveztek, az 1920-as években, majd folytatólagosan az 1970-es és 1980-as években.

Az 1990-es évek nagyobb szervezési hulláma után legutóbb 2017-ben kapott új erőre a helyi munkásmozgalom. Havi 1000 eurós bérkövetelésük kikényszerítése érdekében a Jubilejna bányában és az Arcelor–Mittalnál dolgozó munkások megtagadták a tárnák elhagyását, nagygyűléseket szerveztek, a menedzsment épületeit elfoglalták, még éhségsztrájkot is kezdtek. A vezetőség egy idő után meghajolt követeléseik előtt. Az ezereurós bérezés egyébként nem jelentett valami hatalmas előrelépést: ugyanezt a bért kapták kézhez a bányászok 2014/2015-ig, vagyis a hrivnya leértékeléseinek időszakáig. A bányászat társszektoraiban ennek ellenére még mindig általános a 300 eurós átlagbér, ráadásul a bányákban és a bányák körül dolgozók mintegy 30 százalékát kitevő nők bérezése jellemzően a legrosszabb.

Így tehát a harc egyben a nemi egyenlőségért is folyik.

Kilencven nap a föld alatt

A 2017-es sztrájkhullám átmeneti győzelme után a munkások körülményei gyorsan újra romlani kezdtek. A bánya vezetősége 2020-ra bevezette a teljesítménybérezést, így a bányászok napi keresete annak függvényévé vált, hogy mennyi vasércet sikerült kitermelniük. Az év során ráadásul egy általános felülvizsgálat (úgynevezett audit) során megvontak egy sor korábban garantált béren kívüli juttatást a dolgozóktól.

A szervezett munkások az év szeptember 3-án földfeletti demonstrációt tartottak, amelyen követelték a kifogásolt változtatások visszavonását, majd miután a vezetőség nem engedett, mintegy harminc bányász kezdett földalatti sztrájkba. A sztrájkolókhoz egyre többen csatlakoztak, mígnem a tárnákban munkabeszüntetést folytatók létszáma – legalábbis átmenetileg – elérte a 417-et.

A bányakomplexum vezetősége szinte azonnal illegálisnak minősítette a sztrájkot, amely összesen négy tárna működését blokkolta sikeresen. Ám hiába a fenyegetőzés, a sztrájk hamarosan kiterjedt a feldolgozóegységekre is, munkabeszüntetések ütötték fel a fejüket a különböző ércfeldolgozó sorokon is. Átmenetileg minden gyártási folyamat leállt, és a komplexum termékei a telepeken maradtak.

A sztrájkoló munkások ellen a vezetőség az összes elképzelhető – és gyakran szinte elképzelhetetlen – eszközt bevetette: a sztrájkoló munkások és családjaik folyamatosan arról számoltak be, hogy magán biztonsági cégek, az ukrán rendőrség, és belbiztonság emberei zaklatják őket, és nem egy esetben az ukrán hadsereg helyi toborzóirodái is behívókat küldtek ki, hogy letörjék a sztrájkot.

Győzelem, árulás

A sztrájkolók mindezek ellenére kitartottak – és végül győztek. 2020 október 15-én másfél tucat bányász úgy tért vissza a felszínre, hogy elérték legfőbb követeléseiket: a bánya vezetősége belement a béremelésbe, a veszélyes munkáért járó plusz juttatásokba, és a munkabiztonsági fejlesztésekbe.

Az öröm azonban nem tartott sokáig: a megállapodást, amelynek része volt az is, hogy a sztrájkban részt vevő munkásokat nem vegzálják többé, már másnap sikerült felrúgnia a menedzsmentnek. A sztrájkokban részt vállaló 417 munkás ellen indítottak polgári peres eljárást, akiknek így még közel egy évig nem lehetett nyugtuk, folytatniuk kellett a küzdelmet, immár nem a tárnákban, hanem a kijevi kerületi bíróságon.

Ám végül itt is győztek.

A fellebbviteli bíróság idén szeptember 14-én tett pontot az ügyre, ítéletében felmentve a bányászokat és segítőiket, és a bányakomplexumot vezető céget eljárási költség megfizetésére kötelezte.

„Az Ukrajnai Bányászok Független Szakszervezete büszke a vezetőkre és tagokra, akik nem féltek jogaik védelmére sietni, és 43 napon keresztül földalatti körülmények között demonstráltak, biztonságos munkakörülményekért és tisztes bérekért, és köszöni mindazoknak a segítséget, akik eljöttek a bírósági tárgyalásokra ebben az időszakban.”

– nyilatkozta a győzelem után Oleszja Brijazgunova, az Ukrajnai Bányászok Független Szakszervezetének nemzetközi titkára.

Sajnos nem lehet kétségünk afelől, hogy itt még nem ért véget az ukrán nehéz- és bányaipari munkások harca különösen veszélyes és egészségtelen munkájuk méltó elismeréséért. De ha egy év alatt sikerült a világ egyik legerősebb bányaipari vállalkozását munkásai jogainak elismerésére kényszeríteni, talán van remény rá, hogy a magukat megszervező, és egységesen fellépő munkások a világ más tájain is jobb esélyekkel vegyék fel a harcot a tisztes munka tisztes elismeréséért.

(IndustriALL Global Union; Open Democracy; Krruda; Rev.org)