Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

TGM szerint az ellenzéknek nem viszonoznia kéne a mocskolódást, hanem jobbnak lenni az ellenfélnél

Tamás Gáspár Miklós rendszeres szerzőnk a Népszavában jelentetett meg publicisztikát Bajok az ellenzékkel címmel. A filozófus, aki korábban bejelentette, hogy a jövőben eltekint a napi politikai és különösen magyar vonatkozású írások publikálásától, most lelkiismereti okokból mégis tollat ragadott.

TGM írását azzal kezdi, hogy még a politikát utáló honfitársak is tisztában vannak azzal, hogy a lakosság egy része féktelenül gyűlöli a hatalmas vagyont és hatalmat felhalmozó, „párhuzamos vagy mélyállamot kiépítő, az egész „hivatalos” államot viszont alkotmányellenes módon a végrehajtó hatalom (kormány) alá rendelő Orbán-csoportot”. Szerinte a jelek szerint ennek a gyűlöletnek a választási célú felhasználása és fokozása óriási csábítást jelent az ellenzék számára.

Azonban megjegyzi, a gyűlölködés soha nem helyes, mivel az elködösíti a „mindennél szükségesebb világos tekintetet”. Pedig ha az ellenzék nyerné meg a soron következő választást – ami szerinte nem valószínű, de nem is lehetetlen – akkor világosságra, józanságra, céltudatos tervezésre volna szüksége ennek az országnak, egy olyan helyzetben, amikor a legkisebb intézmények, egyes kereskedelmi és iparágak teljesen az orbánisták kezében vannak, és tőlük függ a civil társadalom nagy része is. Amikor úgy kell majd valakinek átvennie a kormányzást, hogy nemcsak a partnereik, de saját hivatalnokaik is „mind Orbán emberei lesznek”.

„Ide jutott a demokráciát, az alkotmányosságot és a közszabadságokat mindennemű ellenállás, tiltakozás vagy akár érdeklődés nélkül fölszámoló politikai Magyarország.”

A filozófus szerint ebből a helyzetből fakadnak azok a „tűrhetetlen következmények”, amelyeknek a kritikátlan elfogadása és használata az ellenzék politikai erkölcstelenségét, színvonaltalanságát mutatja. Ilyen szerinte az, amikor Márki-Zay Péter homoszexualitással vádolja a miniszterelnök egyik hozzátartozóját (amire semmi bizonyíték, és demokraták között akkor sem lehetne vád, ha igaz lenne – jegyzi meg TGM) és az, amikor Gyurcsány Ferenc, Fekete-Győr András és Jakab Péter börtönnel fenyegetik „a kormányzó radikális jobboldal irányítóit, elsősorban persze Orbán Viktort.”.

„A demokratikus jogállam föltételezett hívei, akik készülnek átvenni a törvényhozó és végrehajtó hatalmat nem intézkedhetnek olyan emberek megbüntetéséről, akiket nem ítélt el jogerősen a független bíróság”

-jegyzi meg Tamás Gáspár Miklós.

Szerinte ugyanis az, hogy több millió emberrel együtt feltételezik a korrupciót és a hatalmi visszaélést, nem oszt nem szoroz, mivel a jogon kívüli leszámolás egy olyan rendszerben, amilyenre az ellenzék vágyik, tilos.

„Jogon kívüli leszámolás vagy a rendőri, ügyészi, bírói testületek befolyásolása meg büntető indulatok, bosszúvágy fölköltése a nép körében: törvénytelen.”

Egyes előzmények TGM szerint arra utalnak, hogy itt kivételes (antikorrupciós) ügyészségre és kivételes büntetőbíróságra lesz majd szükség, ami kockázatos terv, de beleillik egyes ellenzéki vezetők bosszúszomjas elképzeléseibe, akik

„nem azt mondják, hogy ők majd szigorúan kivizsgáltatják a gyanús eseteket (ami kifogástalan gondolat és magától értetődik), hanem azt mondják ellenfeleiknek: „ülni fogtok, fiúk”. „

Hozzáteszi, ez demokratikus tradíciókkal nem rendelkező országokban előfordul, de Magyarországon már volt annyi jogállamisági kísérlet, hogy kialakuljon egy demokratikus tradíció. TGM úgy véli, ezekben a hagyományokban azt is figyelembe kell venni, hogy Orbán Viktornak és körének is milliószámra vannak támogatóik, híveik, akiket bánt, ha vezetőiket mocskolják.

Szerinte ugyan ezt az érzést az ellenzékiek jól ismerhetik, hiszen az ő vezetőiket még ennél is ocsmányabbul mocskolják, de úgy véli, ezeket a „megkérdőjelezhető gesztusokat” nem viszonozni, utánozni kéne,

„hanem jobbnak kellene lenni az ellenfélnél. Különben mivégre az egész?”

Arról is ír, most az ellenzéki vezetők azt szeretnék elhitetni szavazóikkal, hogy ellenfeleik nem más vélemény politikusok, hanem bűnözők. De ha valóban így gondolják, akkor nem kellett volna velük egy parlamentben ülni és „hihetőleg méltányos és jogszerű” választáson megmérkőzni velük – jegyzi meg TGM.

„Ha az ország vezetői börtönt érdemlő bűnelkövetők, és nincs igazságszolgáltatás, amely felelősségre vonhatná őket, akkor nem giccses választási klipeket kell gyártatni, hanem milliókat az utcára szólítani, és minden együttműködést bojkottálni. És kellett volna már sok éve, ha az ellenfél ezek szerint teljességgel illegitim.”

Azonban, ha az ellenfél legitim – amire TGM szerint az ellenzék” ráutaló magatartása” következtetni enged – akkor nincs értelme a jogi normák keretein kívül bűnözővé nyilvánítani őket,

akármire gyanakszunk velük kapcsolatban együtt több millió emberrel.

Tamás Gáspár Miklós teljes írása a Népszaván olvasható.

Címlapkép: Mérce fotó