Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az otthonszülés nem veszélyesebb a kórházinál, ennek sugallása pedig az áldozathibáztatást erősíti

A Bors eredeti cikke nyomán pénteken több sajtótermék is közölte azt a tragikus hírt, hogy otthon szülés során elhunyt egy újszülött gyermek. A Bors által adott cím, majd az Origóé is egyenes összefüggést sugallt a tragédia és az otthonszülés ténye között, miközben ez a cikkek tartalmából egyrészt nem következett (a rendőrség még vizsgálja, hogy kórházi körülmények között megmenthették-e volna a baba életét, illetve pontosan mi okozta a halálát), másrészt a szülők implicit hibáztatása ebben a helyzetben egyenesen kegyeletsértő.

Az otthonszülés gyakorlata régóta stigmatizált Magyarországon, és rengeteg a róla alkotott tévhit is – ez a hozzáállás pedig csak lassan változik (csak 2011-ben egyértelműsödött az otthonszülés szabályozása, addig az az egészségügyi illetékes, aki asszisztált egyhez, szabálysértést követett el). A szülészetben a nőközpontú ellátásért küzdő Másállapotot a szülészetben csoport tavaly gyűjtötte össze az otthonszüléssel kapcsolatos leggyakoribb tévhitekkel szembeni tényeket, amiket a mostani tragédiával kapcsolatban is érdemes felemlegetni:

  • Tervezett otthonszülés esetén a várandós nő a terhessége 36. hetéig köthet szerződést egy bábapraxissal, erről a védőnő, a házi gyermekorvos és a háttérkórház is értesül.
  • A szülés nem feltétlenül a szülők otthonában zajlik, de a helyszínnek mindenképpen legfeljebb 20 percre kell lennie egy szülészettel rendelkező kórháztól.
  • Többnyire alacsony rizikójú várandósság esetén lehet otthon szülni, tehát például az előzetes császármetszés, a terhességi cukorbetegség vagy a többes várandósság (ikrek) kizáró tényező lehet, a feltételek közt pedig szerepel a szövődménymentes terhesség, a fejvégű fekvés és a 37-41. hét betöltése. (Bár léteznek olyan kutatások, amelyek azt támasztják alá, hogy az otthonszülés bizonyos kockázatosabbnak tartott szülések esetében sem kevésbé biztonságos a kórházihoz képest.)
  • A szülésnél két felsőfokú képesítéssel rendelkező szülésznőnek (bába) vagy szülész-nőgyógyásznak kell jelen lennie, akik képzettek például a vállelakadás, a szülés utáni vérzés kezelésében, ellátják a kisebb gátsérüléseket is és naprakész újszülött-újraélesztési ismeretekkel és vizsgával rendelkeznek.
  • A bábáknak rendelkezniük kell több mint 30 szükséges eszközzel, pl. doppler szívhanghallgatóval, lélegeztető ballonnal, oxigénpalackkal, sztetoszkóppal, gátvarráshoz szükséges eszközökkel, infúzióval.
  • Indokolt esetben a szülésznők intézkednek a kórházba szállításról szülés előtt vagy után.

Sokan mindennek ellenére nagyobb biztonságban érzik magukat kórházi környezetben, orvosok közvetlen jelenlétében. Ezzel természetesen semmi gond nincs, hiszen minden nőnek joga van megválasztani, hol hozza világra gyermekét, hogy milyen feltételek teljesülésekor érzi magát a legjobban.

Láthatóan jelentős különbség van azonban abban, hogy a közvélemény hogyan reagál arra, ha otthonszülés közben történik tragédia, mint ha ugyanez kórházban történik.

A csecsemőhalandóság az elmúlt évszázad folyamán óriási változáson ment keresztül, ahhoz képest, hogy 1900-ban még minden ötödik újszülött meghalt egyéves életkora betöltése előtt, 1990-re ezer élve születésre már csak 17 csecsemőkori haláleset jutott, ez pedig 2017-re tovább csökkent: a csecsemőhalandóság ebben az évben már ezer esetre vetítve csak 5 volt.

Az intézményi kereteken belül és kívül történő halálesetekkel kapcsolatban 2016-os adatok állnak rendelkezésre: akkor 92 491 gyerek született intézményi keretek közt, és 572 intézeten kívül (ez nem feltétlenül jelent hivatalos otthonszülést, mivel ide tartoznak azok is, akik nem tervezték, hogy kórházon kívül szülnek), közülük 140-en haltak meg hatnapos korukig kórházban, az intézeten kívül születettekből pedig heten.

„Ez alapján a kórházban született gyerekek 0,15 százaléka vesztette életét bármilyen okból, míg a kórházon kívül születetteknél ez a szám 1,22 százalék. Ebből persze nem lehet, és nem is szabad messzemenő következtetéseket levonni, de az utolsó néhány év tendenciái alapján az arányok nagyságrendileg megegyeznek” – írja a témával kapcsolatban a wmn.hu 2018-as cikke. A cikkben hivatkozott KSH statisztika szerint viszont 2016-ban tervezett otthonszülés közben nem halt meg gyermek Magyarországon, 2011 és 2016 között pedig egy gyermek halt meg tervezett otthonszülés közben.

A The Lancet orvostudományi folyóiratban publikált 2019-es nemzetközi kutatást bemutató tanulmány is arra a következtetésre jutott, hogy

azon alacsony kockázatú várandós nők esetében, akik otthon szülnek, nincs megnövekedett kockázata a gyermek születéskori vagy újszülött kori elhalálozásának összevetve a kórházban szülő, hasonlóan alacsony kockázatú várandós nőkkel.

Ez a tanulmány volt az első módszeres áttekintés és metaelemzés, amely 21 országból származó, 1990 óta publikált, szakmai bírálatokon átesett kutatásokon alapult, és amely az otthon és a kórházi szülések kimenetelét hasonlította össze Svédországban, Új-Zélandon, Angliában, Hollandiában, Japánban, Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Államokban. Eileen Hutton, a tanulmány vezető szerzője a Science Daily-nek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a tanulmány „világosan megmutatta, hogy nem különbözik a kockázat az otthon és a kórházban szülésnél”.

Ennek ellenére, ahogy a mostani eset mutatja, a kórházi halálesetek nem kerülnek be az itthoni sajtóba, míg egy otthonszülés során bekövetkező tragédia jelentős publicitást kaphat. Ebből nehéz más következtetést levonni, mint hogy a közvéleményben még mindig az az elterjedt nézet, hogy az intézményen kívüli szülés veszélyes, netalán felelőtlen. Pedig ez a tudomány jelenlegi állása szerint egyszerűen nincs így, és ez a fajta keretezés nem más, mint áldozathibáztatás.