Böjte Csaba többször is nyilvánosan a feltételezett erőszaktevő mellett állt ki, pusztán emberismeretére, érzéseire hagyatkozva.
Az alapítványnál olyan rendszerszintű problémák állnak fenn, amelyek megteremtik a lehetőséget a gyerekekkel szembeni visszaélésekre. Cikksorozatunk 1. része.
Sajnos a legnagyobb probléma nem a képmutatás, hanem az, hogy a nőket rendszeresen megszégyenítik.
Az áldozatot számonkérő mismásolással csak a legrosszabb társadalmi beidegződéseket erősíti.
Egy tragikus esetet keretezett a magyar sajtó egy része úgy, hogy az nemcsak kegyeletsértő, hanem félrevezető is volt.
A rendőrség kiemeli, hogy a tavaly decemberben meggyilkolt nő nem akarta feljelenteni élettársát annak ellenére, hogy a rendőrök erre a lehetőségre többször felhívták a figyelmét. Ezt a felelősséget azonban nem szabadna a jogrendszernek az áldozatra terhelnie.
Lehet hogy elsőre egyszerűbb megoldásnak tűnik, de idővel megbosszulja magát a kormány járványkezelése.
Ismerjük a jó gyakorlatokat, és mégis újabb és újabb ügyek jönnek, amelyek bebizonyítják, hogy az áldozatvédelmi rendszer működésképtelen.
A társadalomban igen elterjedt nemi erőszak mítoszok egymással összekapcsolódva kirajzolják „az igazi nemi erőszak”, „az igazi áldozat” és az „igazi elkövető” sztereotípiáit, ezáltal erős hatással vannak bármilyen hasonló ügy megítélésére.
Tévhit, hogy a családon belüli erőszak áldozatai nem kérnek segítséget.
