Kellemes azt gondolni, hogy a döntéseink, választásaink a sajátjaink, belőlünk fakadnak. Főként akkor, ha sikeresnek érezzük magunkat, és nem küzdünk nap mint nap anyagi gondokkal. Gondolhatjuk, hogy amit elértünk a saját érdemünk, a szorgalmunkból, különleges tehetségünkből, személyiségünkből, választásainkból következik.

Leértékelhetjük azokat az embereket, akik nem olyan sikeresek, mint mi, hiszen nem voltak olyan szorgalmasak, nem döntöttek különböző élethelyzetekben olyan jól, mint mi.

Hihetünk egy olyan társadalomban, amelyben az emberekkel okkal történnek a dolgok, és ami alapvetően igazságos. Hihetünk abban, hogy szabadon dönthetünk életünk alakulásáról. Ha jól sülnek el a döntéseink, büszkék lehetünk magunkra, ha nem, akkor hibáztathatjuk magunkat. Hibáztathatunk mindenkit, aki nem tud kellően érvényesülni a társadalomban, hiszen egy igazságos világban mindenki megkapja a megérdemelt jutalmát.

Szabad választás mint egyéni megküzdés

Tény, hogy mindenkinek vannak választásai, amelyek az adott körülmények között szabadok, és jók vagy rosszak lehetnek. Számít, hogy valaki szorgalmas és kitartó-e vagy pedig nem.

Azonban minél kiszolgáltatottabb pozíciót foglal el valaki a társadalomban, annál szűkebb az a kontextus, amelyben döntéseket hozhat, illetve amelyben a szorgalom, kitartás valóban meghatározó tényezővé válhat a siker és az érvényesülés terén.

Hinni egy olyan társadalomban, amelyben szabadon dönthetünk azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a társadalom egyenlőtlen struktúráit, melyek a kapitalista és patriarchális berendezkedésből fakadnak. Ezeket az egyenlőtlenségeket sok esetben internalizáljuk, és ami ezekből következik, azt is a saját választásunkként értelmezzük.

Például ha valaki szeret nőiesen öltözködni, az ugyan választ, de ez nem pusztán a saját döntése, hiszen a társadalmi nemi szerepek feminin elvárásai határozzák meg, hogy mi számít nőiesnek. Attól még, hogy szeretünk valamit, nem kell szabad választásként keretezni.

A szabad választás hirdetése szoros összefüggésben áll a kapitalizmussal, neoliberalizmussal. Hiszen a „szabadpiac” ideája is azon alapszik, hogy aki ügyes és talpraesett, valamint elég keményen dolgozik, érvényesülni tud a piacon, akinek nincsenek meg ezek az adottságai, az pedig nem. Tehát nem veszi figyelembe azt, hogy nem mindenki ugyanabból a társadalmi pozícióból indul a versenyen, sőt, a társadalomnak csak kis része képes igazán sikeres lenni a piacgazdaság keretei között, és ezt is csak a társadalom nagyobb részének kizsákmányolásával érheti el.

A liberális feminista forradalom: „az én testem az én választásom”

A liberális feminizmus a nők emancipációs törekvéseit úgy keretezi, mintha az, hogy nők egyénileg választanak „szabad választás” lenne – ami a társadalmi egyenlőtlenségek miatt nemigen lehetséges –, és ezzel a nők emancipációja meg is valósulna.

Ha a nők a társadalmi gyakorlatban valóban szabadon választhatnának, az tényleg a megvalósult feminista forradalom utáni időszakot jelentené. Például az olyan liberális feminista frázisok, mint hogy „Az én testem, az én választásom” vagy a „Girls can do anything” („A lányok mindenre képesek”), erre az individualista megközelítésre építenek. Attól még, hogy egy nő szeretné, hogy verjék szex közben, az ugyanúgy egy patriarchátus által keretezett vágy lesz és nők ellen elkövetett erőszak, és nem válik feminista cselekedetté.

És sajnos a kislányok nem mindenre képesek. Abban az esetben, ha egyáltalán van esélyük normális oktatáshoz hozzáférni, sokkal valószínűbb, hogy az oktatásban jelen lévő nemi előítéletek miatt a humán tárgyakból lesznek sikeresek. Sok esélyük lehet rá, hogy elnőiesedett (jellemzően a gondoskodáshoz kapcsolódó szakmák, mint óvónő, tanár, szociális munkás) szakmában fognak elhelyezkedni, ahol kevesebb fizetést kapnak. Ha férjhez mennek és gyereket szülnek, nagy valószínűséggel ők fogják elvégezni a gondoskodási és háztartási munkákat a háztartásban. A gyerekek intézménybe kerülése után nehezen fognak munkát találni és egy életen keresztül küzdeni fognak a gondoskodási terhek és a munka összeegyeztetésével.

Ha szerencsések.

Ha nem, akkor lehet, hogy nők elleni erőszak követnek el ellenük és egyikévé válnak annak a 800 000 nőnek Magyarországon, akiket az élete során fizikai erőszak ért a partnere részéről. Ha pedig mélyszegénységbe születnek vagy állami gondoskodásban nőnek fel, megtörténhet hogy már tizenkét éves koruktól prostitúcióra kényszerítik őket.

Mindez nem azt jelenti, hogy nem jó érzés dönteni a saját testünkről, és nem káros vagy morálisan elfogadhatatlan, ha beleszól az állam vagy a férfiak, hogy mit csináljunk vele. Ahogyan azt sem, hogy ne lenne jó érzés, ha úgy érezzük, meg tudunk valamit csinálni annak ellenére is, ha szexista attitűdök miatt mások ezt nem hiszik el rólunk, vagy próbálják kedvünket szegni.

De az biztos, hogy ezek az egyéni döntések önmagukban nem hoznak el strukturális változásokat és közel sem ragadják meg a nők egyenlőtlenségének és általában a társadalmi egyenlőtlenségek lényegét.

Abban a formában, ahogyan ezeket a frázisokat jellemzően használják, elfedi az egyenlőtlenségeket, és úgy keretezi a feminizmus, női emancipáció lényegét, mintha önmagában az, hogy egy nő bármiről is dönt, feminista cselekvés lenne, illetve maga a feminizmus célja.

Beleegyezés

A beleegyezés („consent”) diskurzus is a liberális feminizmus és a szabad akarat logikáját követi. Mintha egy „igen” vagy egy „nem” szónak csak önmagában lenne jelentéstartalma és a kontextus, amelyben rábólintunk valamire, vagy amelyben elutasítunk valamit, nem lenne hatással a döntéseinkre.

Ha egy kamasz lány fél tőle, hogy a többiek ki fogják csúfolni, ha nemet mond a szexre, szabad lesz a választása? Ha valaki retteg a férjétől és megszokta, hogy erőszakos következményei vannak, ha nemet mond a szexre, s igennel felel, akkor az rendben van? Egy család mélyszegénységben, segélyeken él és a szülőknek el kell tartaniuk a három gyereket, ezért az anya elkezd szexet árulni, akkor az a szabad választása?

Nem arról van szó, hogy az, hogy egy nő akar-e szexelni vagy sem, ne lenne egyértelműen iránymutató, és ha annak ellenére belekényszerítik szexbe (manipulációval, zsarolással, erőszakkal), hogy kifejezte, hogy nem szeretné, az ne lenne egyértelműen szexuális erőszak. Hanem arról, hogyha valaki igent mond valamire, annak fontos megvizsgálni a kontextusát is.

Emellett a viszonyainkban megjelennek a társadalom által keretezett hatalmi egyenlőtlenségek is (például férfi-nő), ami szintén befolyásolja a döntéseinket.

Nem utolsósorban, attól még, hogy valaki igent mond egy cselekedetre, az a cselekedet lehet egyenlőtlen, elnyomó vagy erőszakos. Tehát önmagában nem lesz egy feminista cselekedet. Az interperszonális viszonyainkban fontos a nők döntéseit tiszteletben tartani, elfogadni, akár a szexben, akár az élet más területein, de önmagában az, hogy egy nő dönt, nem fog sem a nők elnyomásán, sem annak gazdasági alapjain változtatni. Sőt, sokszor hozunk olyan egyéni döntéseket, amelyek kifejezetten megfelelnek azoknak a társadalmi elvárásoknak, melyeket az egyenlőtlen struktúrák termelnek ki.

Ezzel nem egyéni döntéseket szeretnék bírálni, tiltani, vagy moralizálni felettük. Hanem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy azok a feminista jelmondatok és ideológiák, amelyek az egyéni cselekvést és a szabad akaratot helyezik a középpontba, nem tudják megfogni, sőt, eltüntetik a nők strukturális elnyomásának lényegét.

Mindezzel kizárják a politikai és társadalmi cselekvés valódi lehetőségét és támogatják azt a kapitalista patriarchális berendezkedést, amely kitermeli ezeket az egyenlőtlenségeket.

Emellett a liberális feministák egy igen szűk rétegéhez beszélnek és számukra ajánlanak feminista cselekvési lehetőségeket.

Kinek van esélye dönteni a saját testéről? Annak, aki a társadalomban soha nem foglalt el olyan kiszolgáltatott pozíciót, hogy nem volt meg a lehetősége arra, hogy rendelkezzen a saját teste fölött. Kik azok a kislányok, akiknek van esélye arra, hogy mindenre képesek legyenek? Alapvetően nincsenek ilyenek – senki sem képes mindenre ugyebár –, de azokról elmondható, akik biztos anyagi háttérrel rendelkeznek, hozzáférnek olyan oktatáshoz, ami megteremti számukra, hogy tanulni tudjanak (piacképes szakmákat), van esélyük rá, hogy közel kerüljenek azokhoz a társadalom által keretezett vágyaikhoz, amelyeket szeretnének megvalósítani.

Szex és ipar és szabad akarat

Csányi Gergely a Mit csinál a tőke az ágyban és miért van szükség kritikai szexológiára? című, a Mércén megjelent cikkében többek között azt tárgyalja, hogy a szex során mennyiben a saját vágyainkat éljük meg, mennyiben a társadalom által keretezett vágyainkat és mennyiben beszélhetünk szexuális szabadságról. Csányi Gergely leírja, hogy az, hogy mit nevezünk szexnek, mit élvezünk a szexben, meghatározzák a társas viszonyaink, a társadalom és a szex, szexualitás történelmi kontextusa is. Kiemeli, hogy a társas, társadalmi és történelmi kereteken belül vannak szabad, az egyéni igényinket kielégítő választásaink. Miért fontos ez a szexipar, a szexiparban kizsákmányolt nők és egyáltalán, a feminista politikai cselekvés kontextusában?

Mert ha nem ragadjuk meg a társadalmi jelenségek, egyenlőtlenségek és egyenlőtlen viszonyrendszerek strukturális gyökereit, akkor jutunk el azokhoz a frázisokhoz, amelyek elfedik a társadalmi egyenlőtlenségek gazdasági alapjait.

A szex patriarchális jellegét a kapitalizmus nem eltüntette, hanem átformálta, a szexualitást áruvá alakította.

A szexipar és szexiparban kizsákmányolt nők helyzete körüli vitákban beszélnek beleegyezésről, szabad akaratról, áldozati diskurzusról, a nők ágenciájáról. Azonban a szexiparról szóló diskurzus elengedhetetlen része a kapitalista tőkefelhalmozás is, amely során a patriarchális szex és szexualitás áruvá válik, a főként alsóosztálybeli nők teste pedig profitálható lesz. Ebben a patriarchális kontextusban a férfiak igényei vannak a szex középpontjában, amit a nőknek ki kell elégíteni. Nőket lehet adni és venni férfiaknak szexuális kielégülésre. És ez az ipar a profit érdekében a nők ellen elkövetett erőszakot teljesen természetes részéve tette a szexnek, melynek nem csak a pornófilmekben szereplő vagy a prostitúciós iparban jelen lévő nők az áldozatai, hanem a pornófogyasztás által az egész társadalom.

Ezek a társadalmi folyamatok kizárják annak a lehetőségét, hogy szabad akaratról vagy teljes ágenciáról beszéljünk a szexipar kontextusában, viszont lehetőségünk van arra, hogy megértsük mi is a szex, mit csinál vele a kapitalizmus és hogy hogyan jutunk el odáig, hogy a nők elnyomása és a nők ellen elkövetett erőszak a szex természetes része legyen a kapitalizmus gazdasági érdekeit kiszolgálva.

Rámutatnak arra, hogy az egyéni választásaink egy olyan társadalomban történnek, ahol az egyenlőtlenségek és az elnyomás az életünk legintimebb szféráiban is folyamatosan jelen vannak és meghatározó erővel bírnak.