Inspiráló hatással lehetett a kormányra, hogy éppen ezen a héten kapta magyar matematikus a Schrödinger-díjat, miután a csütörtöki sajtótájékoztatóján több ízben is az osztrák fizikus kvantumelméleti gondolatkísérletéből ismert macska kevert állapotának jegyeit mutatta.

Egyszerre jelentett be súlyos döntéseket anélkül, hogy bármilyen érdemi közlést adott volna róluk; egyidejűleg skiccelte fel meglehetősen elnagyolt formában a tavaszi hullám óta legdrasztikusabb lezárás milliókat húsbavágóan érintő feltételeit, de tett mindeközben határozottan hitet a március 22-ei nyitás megkezdése mellett is.

Egyszerre áll fenn tehát az a helyzet, hogy a súlyosbodó járványhelyzet „szükségessé teszi a korlátozások szigorítását” és az, hogy – ahogyan Gulyás miniszter mondta –  „a nyitás már március 22-én meg fog kezdődni, valószínűleg ütemezetten”.

De a legtöbbet talán Gulyás Gergely következő mondata árulta el a kormány lavírozásáról: „a nyitás részletei szempontjából döntő fontosságú, hogy mit szeretnének az emberek”.

Nehéz nem meglátni a szédítő ellentmondást ebben a kommunikációban: most zárunk, mert szükséges, alig több mint két hét múlva pedig nyitunk, ha esik, ha fúj, méghozzá pontosan úgy, ahogyan az az emberek igényeinek megfelel.

A kérdés ennek tükrében elsősorban nem is az, hogy a kormány időben vagy későn, jó vagy rossz döntéseket hozott-e. Hanem sokkal inkább az, hogy pontosan mi a funkciója, milyen szerepet tekint magáénak az ország vezetésében.

Felelős kormánynak tekinti magát, amely szigorít, mert szerinte ez a közös érdekünk, vagy a Nemzeti Konzultáció formáját öltő állítólagos népakarat ritmusára táncoló, azt a továbbiakban kizárólagos hivatkozási alapként lobogtató és végrehajtó intézményként tűnik fel, amely az emberekre hárítja a járvány elleni védekezés felelősségét?

A zárás-nyitás közti furcsa, lebegő állapot kommunikálása mellett feltűnő volt az is, hogy a bejelentésekkel súlyosbított mai kormányinfó gyakorlatilag elveszítette sajtótájékoztató-jellegét, már eleve azzal, hogy a jelenleg is készülő részletszabályokról semmit nem tudtunk meg, noha hétfőn már hatályba lépnek.

Ennek a kapkodásnak persze megint azok isszák meg a levét, akiket a korlátozások érintenek: az eddigi tapasztalatok szerint leghamarabb holnap reggelig biztos nem tudjuk meg, hogy hány százalékos bértámogatást kapnak a lezárásban érintett szektorok. Nem világos, hogy a szolgáltatások szüneteltetése pontosan kire, mire vonatkozik? Hogy hétfőtől az éttermek, kávézók, pékségek esetében továbbra is lehetőség lesz-e elvitelre rendelni ételt, vagy csak a házhoz szállítás marad-e. Az sem derült ki, hogy mi lesz a jövő héten esedékes középiskolai szóbeli felvételikkel, ahogyan az sem, hogy milyen lehetőségei vannak annak, aki a munkája miatt nem tud otthon maradni óvodás vagy kisiskolás gyerekével. Nekik marad majd jó esetben olyan 48-60 órájuk, hogy kitalálják, hogyan oldják meg az életüket a jövő héten. Az sem derült ki, hogy a kormány tesz-e azért bármit, hogy a munkáltatók engedélyezzék a szülők otthoni munkavégzését, azon kívül, hogy szépen kéri őket.

A másik gond a kurtára szabott kormányinfóval az volt, hogy az előre beküldött újságírói kérdések a fiókba kerültek, miután nem volt idő a bővebb tájékoztatásra. Ebben az esetben a hivatkozási alap az volt, hogy zajlik a kormányülés, izzanak a vonalak, dolgozik a kormány, nincs idő csevegésre, majd a jövő héten megválaszolják a sajtó kérdéseit.

Azzal együtt, hogy a mostani valóban rendkívüli helyzet, és méltányolható szempont is lehetne a kormány elfoglaltsága, azért azzal, hogy a sajtó kérdéseinek megválaszolása csúszik egy hetet, több probléma is van. Egyrészt a politikai napirend úgy működik, hogy adott problémákat, nyitva hagyott kérdéseket akkor kellene megválaszolnia a közhatalomnak, amikor azok aktuálisak, mert enélkül gyakorlatilag nem létezik a nyilvánosság, mint olyan. Másrészt: a fertőzésszámok emelkedésének több hete tartó tendenciáját elnézve vajon melyik lehetett az a váratlan és előre nem látható fejlemény, amely miatt a köz tájékoztatását is egy héttel el kellett halasztani?

Itt állunk több mint ötezer egészségyügyi dolgozó felmondása után két nappal, több vidéki gyárban béremelésért sztrájkolnak a dolgozók, országszerte feszültségeket szülnek az elbocsátások és a forráshiány, számos ágazatot lezárás nélkül is veszélybe sodor a járvány, a kormány több, a múltban erővel átvert intézkedéséről mondta ki ilyen-olyan bíróság, hogy aggályos, vagy hogy egyenesen alkotmányellenes… És hogy erről mit gondol az érintett, hogyan védené meg álláspontját a legfőbb közhatalmi szerv, ma semmit nem tudtunk meg. Majd a jövő héten, amikor könnyen lehet, hogy egészen másról kell majd beszélni, a most aktuális problémák pedig mennek a szőnyeg alá.