Orbán Viktor múlt héten a Facebookon még úgy fogalmazott, most Magyarország a koronavírus eddigi legkeményebb két hete elé néz, olyan terhelés lesz a kórházainkon, amilyen még nem volt. Ennek ellenére is csupán egyetlen nappal hosszabbították meg az egészségügyi dolgozók új jogviszonyának aláírási határidejét.

Ráadásul a dokumentum részleteiről, arról, hogy akkor most ki fogadhat ugyanolyan kezelésre magán és közpraxisban betegeket, még vasárnap este sem érkeztek meg a részletszabályozások, az egyes kórházak szerződésen kívüli juttatásairól pedig egészen múlt péntekig folytak tárgyalások. Sokan csak a hétvége előtt kapták kézhez a gyakran hibákkal teli szerződéseket azzal, hogy azt hétfőn már alá is kell írni.

Így a járvány miatt egyébként is túlterhelt, mentálisan feszült egészségügyi dolgozóknak most egyetlen napjuk volt, hogy érdemben átnézzék, értelmezzék és döntsenek egy jogi szövegről, ami hónapokra, de még inkább évekre meghatározza majd az életüket.

Nem csoda, hogy amint arról mi is beszámoltunk, sokan az utolsó pillanatig kivártak. Elkeseredtek, hogy (megint) a fejük felett döntenek az életükről, ezekben a vészterhes időkben. Hogy a saját anyagi, munkahelyi biztonságukat csak a kollégáik túlterhelésének, a betegeik „cserben hagyásának” árán kaphatják meg.

Az Országos Kórházi Főigazgatóság vezetője, Jenei Zoltán kórház-főigazgató végül ma arról számolt be, hogy az esti adatok szerint az egészségügyben dolgozók több mint 95 százaléka aláírta az új jogállási törvénynek megfelelő szerződését.

A 95 százalék persze minden más esetben sikernek lenne tekinthető, de a jelenlegi helyzetben, amikor a minden eddiginél gyorsabban terjedő koronavírus mutációk megjelenésével nap mint nap romlani látszanak a hazai járvány adatok, akkor annak az 5 százaléknak,

5500 jelenleg nélkülözhetetlen dolgozónak a felmondatása legalábbis hatalmas felelőtlenség, ha nem az ország veszélyeztetése.

Az 5 százalék nem egyenlően oszlik el, vannak ahol egész osztályok nem vették fel ma reggel a munkát, ilyen például a koronavírus részleget is működtető Szent Imre kórház intenzív osztálya, vagy a Jahn Ferenc kórház, ahol egy belgyógyászati osztály meg is szűnt, vagy Aba, ahol most be kell zárni a szakrendelőt. Lapunknak Dr. Soós Adrianna a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke elmondta azt is, a szerződések aláírása ezeken a helyeken inkább a helyi egyeztetési konfliktusok, az egyes intézményvezetők arrogáns stílusa, egyeztetésre való képtelensége miatt maradt el.

Sőt, a szakember szerint a felmondások nem értek véget a ma estével: azok száma, akik a következő hónapokban úgy döntenek, az új szerződések nem felelnek meg nekik, a következő hónapokban folyamatosan nőni fog.

Hiszen tény az is, hogy időt sem hagytak egyeztetésre, a tárgyalások nyugodt mederbe terelésére, az érdekek érvényesítésére.

Persze egy 110 ezer főt foglalkoztató ágazat meg tudja oldani átszervezésekkel a keletkezett hiányt, ahogy azt Dr. Soós Adrianna is elmondta, de a jelenlegi helyzetben, az egyre növekvő megfertőződési és halálozási számok mellett, valóban most van itt az ideje rohamtempójú döntéskényszerbe állítani és felmondásba hajszolni az orvosokat?

Nem várhatna a jogviszony aláírása legalább addig, amíg nem azon kell aggódnia az egész országnak, nemhogy a frontvonalban harcolóknak, hogy mikor szabadul el megállíthatatlanul a járvány?

Nem várhat az anyagi biztonságon való aggódás egészségügyi dolgozókra terhelése, a munkajogi zsarolás, az ágazati létbizonytalanság generálása addig, amíg az évszázad eddigi legpusztítóbb globális egészségügyi válsága legalább annyira alábbhagy, hogy nem kell naponta azon aggódni, hogy ma telnek meg az intenzív osztályok?

Vagy legalább nem várhatott volna addig, hogy a részletszabályozások megjelenése, a tárgyalások korrekt, kétoldalú, egyeztetés alapú lefolyása után az orvosoknak legalább annyi ideje legyen, hogy átnézzék, végig gondolják (a riasztó kormányzati tájékoztatás árnyékában), és úgy dönthessenek róla?

A kormány szerint nem várhat. Orbán Viktor kormányfő szerint – aki múlt héten még úgy nyilatkozott: „most minden orvosra, ápolóra szükség lesz” – nem várhat.

Mert szükség, az van rájuk, de megbecsülés, tisztelet, az anyagi biztonság biztosítása, a különleges helyzet minimális reflexív értékelése és hajlam a belátásra, az nincs. Járvány pedig lesz, úgy néz ki, még legalább egy évig.