Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ezen a versenyen múlik, hogy Joe Biden tud-e majd kormányozni

Ez a cikk több mint 3 éves.

Frissítés, 8.20: Raphael Warnock tiszteletes a CNN bejelentése szerint megnyerte georgiai versenyét ma reggelre. 97 százalékos feldolgozottságnál 50.5 százalékkal vezet már Kelly Loeffler 49.5 százalékával szemben, előnye 40.000 szavazat. Jon Ossoff kevesebb szavazattal, de 50.1 százalékkal vezet republikánus ellenfele, David Perdue szenátor előtt.

Az eredmények tükrében úgy tűnik, hogy a republikánusok nemcsak a Fehér Házat, hanem végül a Szenátust, hatalmuk fő központját is elveszítették, a déli, régebben konzervatív Georgia állam pedig először küldhet fekete szenátort Washingtonba, aki ráadásul Martin Luther King lelkészi székéből érkezik és Bernie Sanders támogatója.

Tegnap második fordulós szenátori választást tartottak az Egyesült Államok Georgia államában. Az államban minden alkalommal második fordulót tartanak, amikor az első fordulóban az egyik jelölt sem éri el az 50%-ot. Alig volt még olyan második fordulós szenátorválasztás, ahol magas lett volna a részvétel: most mégis közel 4 millióan adták le korai szavazatukat.

A kétfordulós szavazást a déli állam régi urai úgy alakítottak ki, hogy a fehér szavazók végül mindig jóval többen menjenek el, mint a feketék, ami a demokraták számára szinte átugorhatatlan akadályt jelent. A tét most a szokásosnál is nagyobb: az állam két szenátorának személyén múlik az, hogy Kamala Harris alelnökkel kiegészülve meglesz-e az 50+1-es demokrata többség az amerikai Szenátusban, miután a Képviselőházban már szűk, 18 fős többségre tettek szert az elnökválasztáson.

A mostani georgiai választás persze más, mint az eddigiek, már az első forduló is jóval szorosabbra sikeredett, mint a korábbiak. Az állam két szenátori helyére két olyan demokrata jelölt pályázik, akik nem is képviselhetnék jobban a párt szavazóinak két nagy csoportját: Raphael Warnock tiszteletes a lelkesítő, tüzes progresszív-baloldali politikát, míg Jon Ossoff a centrista liberálisok kimért kapitalizmus-pártiságát és „mérsékeltségét” Trump elnökkel szemben.

A demokrata többséghez mind a két mandátumra szükség van, de mennyi esélyük van valójában arra, hogy meg is nyerjék a demokratáknak a Szenátust?

Raphael Warnock

Georgia általában csak egyik az szenátori helyére rendez az elnökválasztással együtt versenyt, ez pedig David Perdue republikánus szenátor széke, ahol Jon Ossoff a liberális kihívó. 2019 végén azonban súlyos betegsége miatt nyugdíjba vonult az állam másik jobboldali szenátora, Johnny Isakson, akinek a helyére a dúsgazdag Kelly Loeffler ült be ideiglenesen, most pedig Raphael Warnock tiszteletes ellen választáson is megpróbálja elnyerni a címet.

Raphael Warnock és Joe Biden (forrás: Raphael Warnock facebook-oldala)

A fekete tiszteletesnél szimbolikusabb figurát Biden elnök pártja nem is jelölhetett volna a nyáron a szenátori tisztségre. Warnock 2005-ben a legfiatalabb lelkész volt, aki elfoglalhatta Martin Luther King egykori pulpitusát az atlantai Ebenezer Baptista Templomban, 2007 óta pedig a fekete polgárjogi mozgalom prominense. Az országos politikába akkor került be először a neve, miután elérte, hogy egy fekete tinédzsert, akit azért vittek be, mert hasonlóan kiskorú barátnőjével lefeküdt, korábban kiengedjenek a börtönből. King doktor egykori szárnysegédjével, az idén elhunyt John Lewis-szal elérték Georgia akkori legmagasabb tisztségben lévő fekete politikusánál, az államügyész Thurbert Bakernél, hogy a fiatalember ügyét vizsgálja felül. Baker Warnock gyülekezetébe járt ugyanis, a tiszteletes pedig egy vasárnapi istentisztelet során nem kímélte meg Bakert, közvetlenül szólította meg prédikációjában.

Warnock azóta kisebb legenda Atlantában és környékén, tevékenysége azonban messze túlterjeszkedik a feketék jogain:

2016 óta Bernie Sanders baloldali politikáját támogatja, 2020-ban is elnökjelölti kampánya mellé állt.

Alexandria Ocasio-Cortez és mások biztatására aláírta a palesztinok jogaiért indított amerikai politikai kezdeményezést is, baloldali nézeteit pedig a hagyományosan antiszocialista, és jobboldali déli államban is nyíltan felvállalja: sohasem volt hajlandó radikális gyökereit megtagadni vagy azoktól elhatárolódni.

Warnock ezek alapján igen esélytelen lehet a Republikánus Párt fősodrát képviselő Kelly Loeffler ellen, aki az állam leggazdagabb üzletasszonya. Az első szenátusi helyért való összecsapás így tulajdonképpen magát az amerikai politika két fő konfliktusát, az osztályt és a bőrszínt is megjeleníti: a politikai direkt aktivizmussal egybekötött baptista igazságosságot képviselő, igen szerény körülmények között élő, de rendkívül tehetséges szónok és politikus Warnock lelkész csap össze a dúsgazdag, fehér, de semmiféle politikai tehetséget nem mutató Loefflerrel. Egyetlen, a járvány miatti biztonsági intézkedések miatt ürestermes vitájukon Loeffler pár jól lemért politikai jelszót ismételgetett, folytonosan „radikális baloldalinak” nevezve Warnockot (amit Warnock még csak nem is tagadott, sőt vállalja azt is, hogy ő Joe Biden kritikusa is kíván lenni, ha szenátor lesz), egy alkalommal pedig Jézusról is megpróbálta kioktatni a milliárdos a baptista tiszteletest, kevés sikerrel.

Ezen kívül Kelly Loefflernek ebben a kampányban egyáltalán nem volt szerencséje, a minden gereblyében felbukó prérifarkashoz hasonlított: először Warnock szellőztette meg, hogy Loeffler férje, Jeffrey Sprecher, aki a New York-i tőzsdét működtető céget is birtokolja, vállalatán keresztül profitált abból, hogy az első koronavírus mentőcsomag késett. Loeffler, aki az előző szenátor után és a választás előtt egyszerűen beült a szenátori székbe, összesen 11 milliárd dollárnyi hasznot hozott össze ezen hitelcégeinek, miután a karantén iszonyatosan megnövelte a pénzügyi online szolgáltatásaik iránti keresletet. Warnock ezért Loefflert azzal támadta a kampány során, hogy az óriási pusztítást okozó járványból profitáló tőke legkegyetlenebb képviselője ő és férje is.

Ezenkívüli a választás egybeesik Donald Trump „választási csalást” felderítő mozgalmával is. Az elnök épp a georgiai kampány közepén kezdte el támadni az állami újraszámolás után Biden győzelmét kihirdető Brian Kemp republikánus kormányzót. Trump szerint Kempnek és az államnak ehhez nem volt joga, szerinte ő újrázott. Perdue és Loeffler viszont sokáig kiálltak Kemp mellett, és csak a legutolsó napon, kényszerűségből mentek bele a 2000 dolláros csekket osztó Covid-mentőcsomag támogatásába, és abba, hogy csatlakoznak Trump mozgalmához, amely Biden megválasztását érvénytelenítené a január 6-i kongresszusi ülésen. Donald Trump csak ezek után ígérte meg, hogy kampányol mellettük Georgiában, amit végül csak hétfőn tett meg.

Mindezek ellenére a 2017-es választások és a 2020-as elnökválasztás számai szerint sem igazán elképzelhető, hogy Raphael Warnock kerülhet ki győztesen, ehhez a demokrata jelöltnek iszonyatosan sokat kellene javítania Biden és saját maga állambeli, novemberi eredményein. Warnock azonban megígérte, hogy ha megválasztják, Bernie Sanders közegészségügyi javaslatának (Medicare for All), és általában, a baloldalnak lesz igazi harcosa, ez pedig egyáltalán nem mindegy, hiszen akár az ő szavazatán is múlhat minden egyes amerikai törvény sorsa a következő 4 évben.

Jon Ossoff

Warnockhoz képest Ossoff már szinte veterán demokrata jelöltnek számít az államban. Jon Ossoff egy évvel Trump megválasztása után a demokraták „ifjú déli reménységeként” szerepelt a liberális sajtóban, aki végre meghozhatja a párt déli felemelkedésének kezdetét. Hiába ömlöttek a dollármilliók és a lelkes aktivisták Ossoff 2017-es, időközi választási képviselői kampányába, a volt oknyomozó újságíró ekkor a 6. kongresszusi körzetben ugyan szokatlanul szoros, 48-52%-os arányban kapott ki a jelenleg is képviselő, republikánus Hank Johnsontól.

Ennek ellenére Ossoff a Stacy Abrams volt kormányzó-jelölt által vezetett georgiai demokrata párt legerősebb emberei között maradt, így szinte papírforma volt, hogy ő indul el az állam bivalyerős és viszonylag népszerű másik republikánus szenátora, David Perdue ellen.

Jon Ossoff (forrás: Wikimedia Commons)

Ahogyan 2017-ben Hank Johnson ellen, az atlantai liberális-zsidó családból származó Ossoffnak most is kisebb csodára lenne szüksége, hogy Washingtonba kerüljön.

Mindezek ellenére Ossoff elég nagy kampányt folytatott, Barack Obama exelnök például Warnock mellett őt is meglátogatta már hetekkel ezelőtt, és az utolsó pillanatokban úgy tűnik, a levélszavazásos mozgósítás is elég szépen sikerült nekik: a korai szavazási adatok még a novemberinél is jobbak voltak a demokratáknak ígéretes megyékben. Kérdés, hogy a történelmileg a második fordulóban mindig jóval nagyobb számban megjelenő republikánusok ellen ez mire lesz elég?

Ráadásul Ossoffnak most a kampánytémákban is szerencséje lett. Még júliusban a Trumpot ugyancsak eltartott kisujjal támogató profi politikus Perdue olyan hirdetést jelenített meg a Facebookon ellenfeléről, amelyben – mint ez utóbb kiderült – a zsidó származású jelölt orrát digitális technológiával megnagyobbította, így utána Perdue-t jogosan vádolta Ossoff antiszemitizmussal.

Ossoff társadalmi kérdésekben ugyan liberális jelölt, de gazdasági kérdésekben elfoglalt centrista pozíciója miatt inkább számít Obama és Joe Biden hívének, mint Sandersének. Utóbbi igen népszerű közegészségügyi javaslatától például a párt vezetőihez hasonlóan elhatárolódik. Ugyanakkor ellenfele gazdag tőkés jobboldali voltát ő is felhasználta, Perdue-t a kampány során „a legkorruptabb washingtoni politikusnak” nevezte, aki „fél kiállni főnöke, Trump elnök túlkapásai ellen.” Ennek van igazságmagja, Perdue ugyanis tényfeltáró cikkek szerint régóta összejátszik a szavazások előtt egyes Wall Street-i befektetői körökkel.

Az is Ossoffot segítheti, hogy miközben David Perdue először nem kívánta megszavazni a Kongresszusban a második, téli segélycsomagot, véleményén változtatott, miután maga is érintkezett egy igazolt koronavírus-fertőzöttel, és az utolsó kampányheteket karanténban kényszerült eltölteni.

Mindenki Mitch ellen

A versenyre mindenképpen rányomja a bélyegét, hogy a Kongresszus a teljes karácsonyi szünet alatt sem tudott megegyezni abban, nyújtson-e érdemi segítséget a járvány miatt bajba jutott amerikaiaknak, először Bernie Sanders független vermonti szenátor javasolt 2400 dolláros, mindenkinek szóló csekkeket, de a centrista demokraták képviselőházi vezetője, Nancy Pelosi ebből csak 600 dolláros kifizetést akart odaadni, miközben a munkanélküliek száma továbbra is milliós, és egyre több amerikai tartozik albérlettel, lakáshitel-részlettel és rezsivel. Végül Donald Trump elnök kisebb meglepetésre Sanders szenátor mellé állt az ügyben, így egy 2000 dolláros csekkről szóló javaslat végül nagy többséggel ment át a Képviselőházból a Szenátusba, miután Trump a teljes gazdasági mentőcsomag megvétózását helyezte kilátásba.

Itt azonban Trump saját pártjának vezetője, Mitch McConnell frakcióvezető mondott nemet az összegre, így jelenleg a georgiai, rendkívüli választás eredményén múlik, lehet-e ebből bármi a jövőben. A republikánus szenátorok ugyan végül mindketten megígérték, hogy a javaslatot megszavazzák, viszont kérdéses, hogy győzelmük után nem tudja-e mégis megfordítani szándékukat McConnell, aki a nagy amerikai államadósságra hivatkozva utasítja el a tervet.

A tétek tehát nem is lehetnének nagyobbak, és ugyan egyelőre a felmérések számai ellenére semmi sem utal csodára, ha a demokraták megszerzik ezt a két helyet, azzal Trump pártja súlyos helyzetbe kerülhet. Most pedig a számos botrány, és az elnök belső harca pártja ellen erre lehetőséget is kínál.