Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A düh, az embertelenség, a felemelt fejek éve: 2020

Nehéz egy szóval jellemezni az elmúlt egy évet, annyi azonban biztos, hogy kiválóan illeszkedik az újévi köszöntőt mondó Áder János mosolytalan arcához. Nem volt jó év, de erről nem pusztán a szaporodó, tudat nélküli vírus tehet.

Érdekes visszatekinteni, 2020 elején mit vártunk ettől az évtől. „A szerelem és a pénzügyek terén is ígéretes 2020 (…) hála a jó energiáknak, szépen lehet előrehaladni a magánéletben, illetve sokat változhatunk mi magunk is a szembe jövő helyzetek, megoldandó dolgok eredményeként. Mire eljön a következő december, a legtöbben elégedetten nézhetünk majd vissza” – olvasható a femina.hu 2020 január elsején kiadott éves horoszkópjában.

Az első, szerény tanulságot máris levonhatjuk az eltelt év tükrében: horoszkópot lehetőleg mindig utólag írjunk a már eltelt időszakról. Ez voltaképp kézenfekvő módszer, amit már más is felismert: például a dajer.hu „after horoszkópja” az olvasóját arról világosítja fel, mi történt vele a múlt hónapban. Persze, ez sem bombabiztos megoldás.

A mind inkább elterjedő évértékelő műfaja is jól mutatja, hogy a múltat semmivel sem könnyebb pontosan látni, mint a jövőt.

Kövér László például évértékelő interjújában háborút vizionált, Novák Katalin szerint pedig „az emberek többsége kezd jobban élni”. Lássuk be, évet értékelni nehéz. Mármint reálisan. Különösképp egy kormánypárti politikusnak. De másnak sem könnyű. Az Oxfordi Angol Szótár készítői idén nem tudták kiválasztani az év szavát. Túl sok minden történt, példátlan év volt.

Érthető a szótárkészítők döntése, mégis nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy valamiképp elnevezzük az idei évet. Lehetne például az ellentmondások éve?

Orbán Viktor például 2020 áprilisában még azt mondta, pórul járnak, akik nagymértékben elkezdenek eladósodni, „később fel is lógatják azokat, akik ezt megteszik”. Novemberben viszont büszkén beszélt arról, hogy Magyarország felvett 2,5 milliárdos euróhitelt, és a 800-900 milliárdnyi forint felét tíz évre, felét harminc évre vettük fel. (Érdemes összevetni Orbán Viktort Karinthy Dr. Ugyanazával, aki egészen másképp beszél, mielőtt feltolakszik a villamosra a fent lévőkhöz, majd feljutása után a lent maradókhoz – de mindkét esetben nagy meggyőző erővel.)

Egy másik példa az ellentmondásra, hogy a miniszterelnök jó barátjának, Mészáros Lőrincnek a szállodalánca kirúgott 850 embert, majd kapott 17,7 milliárd forint állami, vissza nem térítendő támogatást. Évi ötmillió forintos átlagos bérköltséggel számolva több mint négy évig futotta volna a támogatás a 850 ember teljes bérére. Ez persze csak a józan ész szempontjából ellentmondás, a hatalom birtokosainak szempontjából maga az ellentmondásmentesség. Ha a magyar kormányzati válságkezelőnek mondott intézkedéseket helyezzük a névadási megfontolásaink középpontba, akkor 2020 az embertelenség éve volt. Ha viszont az egészségügyi dolgozók helytállására tekintünk, akkor 2020 az emberség éve. Nem könnyű 2020-at jellemezni.

Az ellentmondások rendszerszinten is jelentkeztek, ahogy arra legutóbb Pap Szilárd István is rámutatott. A járvány kitörése előtt a közelgő klímakatasztrófa fenyegetése arra figyelmeztetett, hogy szakítanunk kellene eddigi életmódunkkal és a gazdasági növekedés hajszolásával. Majd amikor ez a járvány miatt kényszerűségből bizonyos fokig bekövetkezett, kiderült, hogy ez egyrészt még mindig kevés lenne a klímakatasztrófa elkerüléséhez, másrészt a tömeges munkanélküliséghez azért épp elegendő.

Így azután a kormányok jelenleg világszerte azon tüsténkednek, hogy amint lehet, a gazdaság pattanjon vissza, a fogyasztás pörögjön fel, hogy a munkanélküliség a korábbi szintre visszaálljon. Ezzel persze előbbre hozzák a civilizációnk utolsó óráját, de egy darabig azoknak, akik elég messziről nézik, úgy fog tűnni, mintha minden rendben lenne.

A „normalitásba” visszatérés abszurditására a Mérce szerzői mellett olyan hírességek is felhívták a figyelmet, mint Barbra Streisand, Robert De Niro s még sokan – úgy tűnik, hiába.

A kapitalista rendszer egyik sajátossága, hogy a technológiai haladás, a nagyobb termelékenység folyamatosan növeli a munkanélküliséget, ha azt nem ellensúlyozzák a gazdasági növekedés következtében létrejövő újabb munkahelyek. Vagyis már a gazdasági stagnálás is a munkanélküliség növekedését hozza magával.

A kapitalista gazdaság egészen hasonló módon működik, mint a Féktelenül című filmben az autóbusz: ha a sofőr leveszi a gázról a lábát, a busz felrobban, ha nem veszi le a lábát, előbb-utóbb az is katasztrófához vezet. Ezt a sajátos ellentmondást tette nyilvánvalóvá a Covid-19.

A gazdasági rendszer alapvető belső ellentmondását nagyban csökkentené egyébként az alapjövedelem, hiszen lejjebb csavarná a gazdasági növekedés hajszolásának rendszerszintű kényszerét. Minthogy a járványintézkedések miatt a gazdasági növekedés szempontjaitól legalább átmenetileg el kellett tekinteni, ezért láttunk a világban sokfelé alapjövedelemszerű juttatásokat.

Ha felidézzük 2020 egyik sok vihart kavart eseményét, az SZFE-ügyet, akkor az ellentmondás itt a kormánynak való ellentmondást jelentette. Ellentmondtak a kormánynak bátran, kitartóan és büszkén. Hasonlóan kiemelkedő esemény volt az indexesek egységes lemondása, a bátorság és tisztesség szép példájaként. Nem hajtották le a fejüket, nem sunnyogtak, nem mentek bele rossz kompromisszumokba. Ritka és nagy tiszteletet érdemlő emberi magatartásnak voltunk tanúi. 2020 a gerincesség éve? A bátorság éve? A felemelt fejek éve?

Nem feledhetjük azokat sem, akiknek 2020 a gyász éve, mert akár a vírus, akár más miatt pótolhatatlan emberi veszteség érte őket. S azokat sem, akik elvesztették megélhetésüket a járvány miatt, s a magyar kormány nem segített rajtuk. 2020 a szomorúság éve, és a düh éve is.

Nincs egyetlen jelző 2020-ra. Rendben, egy mégis van: pocsék. De ennek csak látszólagos oka volt egy tudattalan létforma. A világot ugyanis – bár hatalmuk nem lebecsülendő – mégsem a vírusok irányítják, hanem hatalommal rendelkező emberek, érdekcsoportok. Hogy Magyarországon a vírus annyira sok szenvedést okozott, abban ezeknek a hatalommal rendelkező embereknek meghatározó szerepük volt. 2021-ben persze ünnepeltetni fogják magukat, hogy legyőzték a vírust, amit valójában a tudósok fognak legyőzni.

Ha csak a vírustól szabadulunk meg, a hatalmukkal visszaélő vezetőinktől nem, akkor hosszabb távon jöhetnek 2020-nál rosszabb évek is ránk e hazában. Ha szerencsénk van, ez nem így fog történni. Ennek reményében kívánok mindenkinek nagyon boldog új évet!

Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher