Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az egyenlő ellátás lenne a legjobb gyógymód a hálapénzre 

Hiánypótló beszélgetést láthattak szerdán a nézők a Mérce élő közvetítésében, amelyben az orvosok, a szülésznők és az anyák álláspontja is megfogalmazódott a hazai egészségügy egyik legérzékenyebb kérdésében, a hálapénz ügyében. A K-Monitor korrupcióellenes civil szervezet által szervezett online kerekasztal-beszélgetésen a Magyar Orvosi Kamara (MOK) részéről dr. Lénárd Rita, az anyák helyzetének javításáért küzdő EMMA egyesület részéről Hofgárt-Ékes Noémi, a Szülésznők Egyesületének oldaláról pedig Szilágyi Enikő vett részt.

Az eseménynek két fontos apropója is volt: egyrészt az, hogy a K-Monitor által megkérdezett 11 ezer kismama beszámolói alapján készült kutatás eredményeit mutatták be a nagyközönségnek. A másik pedig, hogy 2021-től életbe lép az új egészségügyi jogállási törvény, amelynek minden bizonnyal komoly kihatása lesz arra, hogy mi történik a szülészeti hálapénzzel és a szülészeti ellátással.

A beszélgetés előtt Kremmer Sári és Szeitl Blanka mutatták be a kutatás eredményeit. A felmérés alapjául szolgáló kérdőívben többek között a szülés körülményeire, a szaksegítséghez fűződő kapcsolatra, a korai gyermekágyas (tehát a közvetlenül a kisbaba születése után a kórházban töltött) napok élményeire, valamint magára a hálapénzfizetés gyakorlatára, az anyák ehhez fűződő viszonyára kérdeztek rá a kutatók.

Az így létrejött Szülésélmény térkép már csak azért is hiánypótló volt, mert az anyáknak nem áll rendelkezésére objektív tájékozódási forrás a szülészeti körülményekkel kapcsolatban: a NEAK évente egyszer közöl adatokat az egyes kórházak császármetszési, illetve gátmetszési statisztikáiról. De ezen kívül gyakorlatilag csak egymástól, ismerősöktől, illetve szülészorvosoktól tudnak tájékozódni. Ezzel szemben az igyszultem.hu-n térkép formájában ábrázolt adatsorból bárki leolvashatja, hogy a kiválasztott kórházból más édesanyák milyen tapasztalatokkal tértek haza.

A kutatás legérdekesebb megállapításai az alábbiak voltak:

  • a válaszadók (tehát 11 ezer anya) 68%-a fizetett hálapénzt a szülésért;
  • a hálapénz és a fogadott orvos jelenléte nagyon erősen összefüggnek (aki fizet hálapénzt, azok 89%-a nem ügyeletes, hanem „saját” orvosnál szült);
  • A fogadott orvosnál szülő anyáktól  21,9 %-ban külön kérte is az orvos vagy a szülésznő az összeget (ami egyébként a jelenlegi szabályozás szerint is bűncselekménynek számít), az ügyeleti esetekben ez csak 10,9%;
  • fogadott szakorvos esetében szignifikánsan nagyobb a császármetszések és a megindított szülések száma;
  • az egy év alatt összesen kifizetett hálapénz 6,8 milliárd forintra rúg a kutatók becslése szerint, ezen belül egy anya átlagosan 111 ezer forintot fizet;
  • döbbenetes regionális különbsége vannak Magyarországon hálapénz tekintetében: Közép-Magyarországon 141 ezer forintot fizet átlagosan egy anya, míg például a Nyugat-Dunántúlon vagy a Dél-Alföldön majdnem a felét (76, illetve 78 ezer forintot); a hálapénzfizető családok aránya Közép-Magyarországon a legmagasabb (76%), míg pl. a Nyugat-Dunántúlon csak 52% ez az arány.

Érdekes megállapításra jutottak a kutatók azzal kapcsolatban is, hogy bár a Kúria egy 2015-ös határozatában használt definíció szerint hálapénz „az a juttatás, amelyet az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét követően a beteg a szolgáltatásban közreműködő személynek hálája, köszönete jeléül önként nyújt”, az eredmények azonban arra engednek következtetni, hogy a paraszolvencia sokkal inkább valamilyen extra szolgáltatásért járó díj, mintsem önkéntes adomány.

A válaszok alapján ugyanis leginkább a következő okokból fizetnek az anyák:

  • saját orvos foglalkozzon velük;
  • hálásak voltak az orvosnak vagy a szülésznőnek;
  • várandósság alatti rendelkezésre állás az orvos részéről;
  • több figyelem az orvostól és a kórházi személyezettől;
  • egyéni szülési igények figyelembe vétele;
  • magasabb minőségű ellátás;
  • jobb körülmények;
  • a tiszteletlen bánásmód és a szülészeti erőszak elkerülése is a legfontosabb motivációk egyike.

A pénz nem jelent garanciát

A kerekasztal-beszélgetés során elsőként Lénárd Rita reagált a kutatás eredményeire. A MOK alelnöke sem tudott pontos magyarázatot adni az óriási regionális különbségekre, de tippje szerint az orvosok közti nagyobb választási lehetőség (kínálat) lehet az oka. Kiemelte ugyanakkor, hogy

ismét beigazolódott, hogy a hálapénz medikalizálta, beavatkozáscentrikussá tette a szülést, ezt a császármetszések és megindított szülések magas száma is mutatja.

Szerinte ez teljesen szembemegy azzal, amire a területen aktív nőszervezetek törekednek, vagyis azzal, hogy minél több háborítatlan szülés történjen. Arra is felhívta a figyelmet, hogy sok kismama nem gondol bele abba, hogy a mentálisan, fizikailag felkészült, ügyeletben lévő orvosra sokkal racionálisabb döntés lenne bízni a szülés levezetését, mint a fogadott, ámde lehet, hogy éppen otthonában pihenő idejét töltő, relaxált, „lelazult” szakemberre. Lénárd úgy véli, minőségbiztosítottnak kellene lennie a szülésnek, és egyforma elérése kellen biztosítani a „bababarát” szülészetekhez, amelyek mind a szakemberek, mind egyéb feltételek szempontjából megfelelők.

Szilágyi Enikő azzal az észrevétellel nyitott, hogy szerinte a kutatásból feltehetően sok olyan anya maradhatott ki, akik kevésbé, vagy kevésbé tudatosan használja az internetet, ők pedig – feltételezése szerint – nagy számban lehetnek olyanok, akik egyáltalán nem fizetnek hálapénzt, innen nézve pedig szerinte másképp festenének az összesített számok is.

Hofgárt-Ékes Noémi szerint, aki az EMMA-val egy anonim információs és lelkisegély vonalat is fenntart, nagyon nagy eltérések vannak a kismamák beszámolói közt, például van, ahol a napi gyakorlat része a császármetszés, de van, ahol kis túlzással nem is hallottak róla. Megerősítette, hogy az ő tapasztalataik alapján is

nagyon erősen összefonódik a hálapénz a szülészeti erőszak elkerülésének igényével, de a pénz sem jelent garanciát erre. Fontos adalék ehhez, hogy sok nő a második szülésnél folyamodik a hálapénz eszközéhez, hogy megelőzze az első alkalommal szerzett negatív élményeket.

A hálapénz a szülésznőknek is megalázó

Lénárd Rita szerint sokszor a vakszerencse kérdése, hogy a hálapénz belengetésével felfogadott orvos beváltja-e a hozzáfűzött reményeket. Úgy véli, ott van a baj a hálapénzzel, hogy sokszor olyan elvárások társulnak mellé, amelyeknek nem szabadna „kívánságlistán” szerepelniük, orvosi beavatkozást „rendelni”, például császármetszést kérni nem lenne szabad, annak mindig szakmai alapokon álló döntésnek kell lennie.

Szilágyi Enikő elmondta, hogy a hálapénz megalázó a szülésznők számára is – akik ritkábban és kevesebbet kapnak, mint az orvosok. Hiszen  azt a munkát, kedvességet szeretné az anyuka megköszönni, amiért amúgy is megkapják a fizetésüket. Szerinte is elvágólagosan meg kell szüntetni a hálapénzt, de azt nem lehet ellentételezés nélkül elvárni, hogy valaki a szabadidejében vegyen részt egy szülés levezetésében. A szülésznő még egy fontos szempontot behozott a beszélgetésbe: az a lehetőség, hogy a szülésznőt megválassza az anya, maguknak a szülésznőknek is hiányozna valószínűleg, a pénz mellett ugyanis fontos motiváló tényező a beléjük fektetett bizalom és bensőséges kapcsolat az anyákkal és az újszülöttekkel.

Hofgárt-Ékes Noémi szerint bizonyos szolgáltatások csak plusz pénzért elérhetők a mostani rendszerben, az egyenlő ellátás pedig illúzió a jelenlegi körülmények között. Rámutatott, hogy

az összes kutatás és összegyűjtött tapasztalat szerint a fogadott orvos jelenléte nem feltétlenül kedvez a szülések kimenetelének. Egy garanciák és biztosítás nélküli informális rendszerben kérdéses ugyanis, hogy valóban az kapja-e a jobb ellátást, aki orvost fogad.

Az EMMA munkatársa szerint nem attól magasabb színvonalú az ellátás, hogy  minél több beavatkozás történik alatta, márpedig a fogadott orvos a jelenléte ezek számának növekedése felé mutat.

Úgy gondolja, kulcsfontosságú visszafordítani azt a trendet, hogy az anyák egyre inkább elveszítik a kontrollt a gyermekük világra hozása felett, ugyanakkor szerinte sem lehet egyik napról a másikra kihúzni alóluk azt az igényt, hogy legyen egy fogadott orvosuk, akiben megbíznak.

Lénárd Rita arra a kérdésre, hogy milyen változást fog hozni az új törvény, azt felelte, hogy ugyan egyértelmű a kormány szándéka, miszerint kivételként kezelné ezt a területet a szigorú, másodállást tiltó rendelkezések között, de az erről szóló rendelet még nem jelent meg.

A MOK most egy javaslatcsomagot küldött az országos szakfelügyelő főorvoshoz azzal az átmeneti megoldással, hogy ne elvágólagosan vezetődjön ki a hálapénz a rendszerből, ugyanis a lakossági igények sem fognak egyik napról a másikra megváltozni. A magán- és állami ellátás szétválasztása mellett elkötelezett MOK a következő szabályok lefektetését javasolja:

  • A terhesgondozási szakasz során az anya választhatna fogadott orvost, de az állami ellátóhely által is jóváhagyott háromoldalú szerződést kellene vele kötnie.
  • Csak a személyes közreműködésért, rendelkezésre állásért fizetne az anya, tehát csak a munkaidőn túli szülésekért kellene fizetni.
  • A terhesgondozást lehetne vagy a magán- vagy az állami szférában folytatni, de akkor ott is kellene maradni és oda visszajárni.
  • Ha magánba járt a terhesgondozási szakasz során, akkor csak sürgősségi beavatkozás esetén mehetne az államiba szülni az édesanya.

Szilágyi Enikő szerint az egyébként is meglévő bérfeszültségeket súlyosbítani fogja az új szabályozás, azzal együtt is, hogy a szakdolgozók is kaptak 20 százalékos béremelést. A munkájuk megbecsültsége ugyanakkor szerinte nem tükröződik az ilyen mértékű emelésben. Úgy látja, a magánpraxis megszűnése a jelenlegi feltételek mellett egyet jelent a szülésznők ellehetetlenítésével, ezért reméli, hogy lesznek még további, rendeletben rögzített lazítások a szabályozásban.

Lénárd Rita szerint a szülészorvosok magánrendelései sokszor azon alapulnak, hogy maguk a szülések az állami intézményben zajlanak (ezzel az állam infrastrukturálisan hozzájárul a szüléshez), még akkor is, ha egyébként az anya a terhesgondozás során végig magánszolgáltatást vett igénybe. Ha megfelelő ellátás zajlana az állami rendszerben, akkor a magánszolgáltatás „ráépítésére” nem lenne szükség – véli a MOK alelnöke.

Szilágyi Enikő ezt kiegészítette azzal, hogy szerinte pár éve még így volt, ahogyan Lénárd Rita mondja, de egyre gyakrabban előfordul az, hogy míg terhesgondozásnál igénybe veszik a magánorvost, szülésznőt, de magához a szüléshez már nem kérik a segítségét, és állami ügyeletes orvosnál szülnek az anyák.

Hofgárt-Ékes Noémi azt emelte ki az új törvény kapcsán, hogy bár 2021-ben már életbe lépnek az új szabályok, de a kormány semmit nem kommunikál arról, hogy hogyan készüljön a változásokra a jövő évben szülni tervező sok tízezer nő, akiket rettenetesen aggaszt a jogbizonytalanság.

Protokollok és egyenlő ellátás

A beszélgetés utolsó harmadában minden résztvevő kifejtette, szerinte milyen lenne az ideális állami szülészeti rendszer. Az EMMA szerint nőközpontú szülészeti rendszer kell, szülészeti erőszak és a szülészeti ellátásban a hatalommal való visszaélés kigyomlálásával – mondta Hofgárt-Ékes Noémi. Szerinte protokollokra van szükség, hogy ne legyenek kórház és kórház között szürreális különbségek az ellátásban.

Szilágyi Enikő szerint a nőknek meg kell tanulniuk bízni az ellátórendszerben, ennek azonban az is feltétele, hogy a szülésznőt elismerik, megfizetik, ugyanolyan körülmények között dolgozhat minden kórházban, és a jog is jobban védi őt.

Lénárd Rita is az evidenciákon alapuló szakmai protokollok elkészítését és betartatását emelte ki, ezek megalkotásában szerinte minden oldalnak részt kellene venniük (a szolgáltatást használók szervezeteinek épp úgy, mint a szakmai szervezeteknek). Kiegészítette a Hofgárt-Ékes Noémi által mondottakat azzal, hogy nemcsak nő-, hanem babaközpontúnak is kellene lennie az ellátásnak.

„A szakmának kell döntenie, de ehhez egyenrangú partnerként be kell vonni a pácienseket is” – zárta gondolatait.

A teljes beszélgetés visszanézhető a Mérce Facebook-oldalán:

Kiemelt kép: MTI/Krizsán Csaba