Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Visszásnak tűnik egy diszkontlánc részéről Black Friday idején fenntarthatósági jelentéssel büszkélkedni

Ez a cikk több mint 1 éves.

A Lidl diszkontáruházlánc fenntarthatósági jelentést adott ki, hogy a sajtón keresztül tájékoztathassa a népet arról, milyen zölden is működik a cég – amit ugyanakkor beárnyékol, hogy ezt pont aznap, november 26. csütörtökön sikerült megtenniük, mikor az egy nappal előbbre hozott Black Friday akciós időszakuk elkezdődött.

Vagyis nehéz nem észrevenni a zöldrefestés szándékát, mikor a cég egyik irányból környezetbarát működését hangsúlyozza, miközben reklámkampányában – ahogy egy üzletlánctól elvárható – a féktelen fogyasztásra ösztönzi a vásárlókat.

Érdemes egyébként megjegyezni, hogy fenntarthatósági jelentésükben külön kiemelik, hogy nagy számban forgalmazzák magyar termelők termékeit, ami egyébként abból a szempontból örvendetes, hogy ezek a termékek nem utazzák keresztül fél (vagy egész) Európát, mire a fogyasztók asztalára kerülnek.

Azt ugyanakkor már inkább idegenül hat egy fenntarthatósági jelentésben a pozitívumok között felsorolni, hogy

„Hazai beszállító partnereinknek igyekszünk lehetőséget biztosítani arra, hogy különböző termékeik más országok Lidl üzleteinek polcaira is felkerülhessenek.

Magyar termékek külföldi Lidl áruházak polcain (2019):
490 magyar partner →730 különböző termék →24 Lidl ország”

Ez egy országimázs- vagy exporteredményeket kihangsúlyozó jelentésben örömteli eredménynek számíthatna ugyan, azonban fenntarthatósági szempontból inkább aggasztó, ugyanis épp az a probléma vele, mint a spanyol paradicsommal: a nemzetközi árufuvarozás súlyos környezeti terheléssel jár, és hogy a kamion a lengyel csirkét hozza Magyarországra, vagy a magyar kolbászt Lengyelországba, az ebből a szempontból édesmindegy. Persze, az mindenképp örömteli, ha egyik irányba sem megy legalább üresen.

A legjobb mégiscsak az volna, ha nem menne egyik irányba sem, ez azonban sok esetben ellentmond a profitmaximalizálás logikájának, aminek érdekében a diszkontok polcain megtalálható árukat termelésük helyétől több száz, vagy ezer kilométerre hozzák forgalomba.

Ugyancsak a nagyvállalatok logisztikai működésének megkönnyítését szolgálják az egyencsomagolások, egységcsomagok is, amikkel jellemzően a diszkontokban találkozhatunk: ezekben az egyes élelmiszerek önálló – jellemzően műanyag – csomagolásokban vásárolhatók meg. Ez egyrészt rengeteg hulladék termelésével jár, másrészt viszont megkönnyíti a raktározást, szállítást, nyilvántartást, amivel rengeteg élőmunkát és pénzt tudnak megspórolni a cégek, egyszersmind akár kontinentális szinten uniformizálva egyes termékek kezelését, ami szintén tetemes megtakarításokkal járhat.

Ez ellen például a kimért árut forgalmazó csemegepultok jelenthetnek megoldást, azonban ezek fenntartása azonban, nem utolsó sorban a kiszolgálásukhoz szükséges plusz alkalmazottakkal járó költségek miatt a cég számára plusz kiadást jelentene, nem is beszélve a korábban vázolt, logisztikai megtakarítások elolvadásáról.

Dicséretesen egyébként ki is tér a műanyag problémájára a közlemény, ami kifejti, hogy már nem árulnak eldobható műanyag termékeket, és nagyon elkötelezettek az eldobható csomagolások felszámolása mellett is. Mint az üzletlánc írja,

„Céljaink, hogy 2025-re

  • 20%-kal csökkentjük műanyagfelhasználásunkat;
  • saját márkás termékeink csomagolóanyagainak 100%-át maximálisan újrahasznosíthatóvá tesszük.”

Ezek kétségkívül magasztos célok, ugyanakkor a csomagolások maximálisan újrahasznosíthatóvá tétele nem másról szól, mint a szennyező csomagolóanyagok megtartásáról, és a felelősség fogyasztókra hárításáról. A visszaváltható műanyagpalackokat például a piacgazdaság kíméletlen logikája és hatékonyság felé törekvése nyomán sikerült a rendszerváltás után alig néhány évvel felszámolni, hogy most állami szabályozással vezessék vissza őket.

A témát egyébként társoldalunk, a Partizán is feldolgozta, alábbi videójukban:

A környezetszennyező csomagolások elleni valódi küzdelmet az jelentené, ha megszüntetnék őket, azonban a cégeknek sokkal olcsóbb megoldást jelent, ha bejelentik hogy újrahasznosíthatók, majd a fogyasztókra hárítják a felelősséget, hogy bedobják a párizsi dobozát a sárga fedeles kukába. Ezzel szemben jóval környezetbarátabb megoldás lenne kimért párizsit árulni csemegepultból, zsírpapírba csomagolva, ez azonban nem éri meg (lásd feljebb), a párizsi előállításának környezeti terheléséről pedig még nem is beszéltünk.

Az ipari élelmiszertermelés ugyanis szintén igen káros a környezet, de nagyon hasznos a gazdaság számára: olcsó élelmiszert állít elő nagy tömegekben, a tömegek olcsó élelmezésére, amivel végső soron a munkaerő árát tartja alacsonyan, amiből a tőke profitál. Az pedig, hogy eközben hogyan mérgezi és szennyezi a környezetet, milyen munkakörülmények között dolgoznak az ipari mezőgazdaság munkásai, vagy hogy milyen körülmények között tartják az állatokat, mellékes körülményekké válnak az eurók számolgatása közben.

Amíg ezen problémák fennállnak, igencsak visszás egy olyan cégnek büszkélkednie környezetbarát elkötelezettségével, ami épp a környezetszennyező tevékenységekből termel profitot.

Persze, a Black Friday nem az éléskamra feltöltéséről szól, hanem arról, hogy a vásárlók minél több olyan tartós fogyasztási cikket vásároljanak dömpingáron, amire az ég világon semmi szükségük nincs, mégis kihagyhatatlan üzletnek tűnik betárazni belőle, hisz olcsóbb, mint máskor.

Itt tulajdonképpen azt figyelhetjük meg, hogy a tőkés rendszer hulladékot termel: szükségtelen termékeket, amiknek a kereskedelmével tudják pörgetni a gazdaságot az év vége felé, és azok az összegek, amiket bér formájában egy ideig a dolgozók zsebében pihentet, visszavándorolhassanak a tőke kebelébe.

Ahogy persze a fenntarthatósági jelentésnek sincs semmi köze a Black Friday akcióhoz azon kívül, hogy elegánsan elfelejtik benne megemlíteni hogy az üzletlánc – valamennyi áruházlánccal együtt – évről évre megpróbálja a világot is eladni karácsony közeledtével, ami nem éppen a fenntarthatóság záloga.

Az mindenesetre mégiscsak szerencsétlen együttállás, hogy a fenntarthatósági jelentést a csütörtökre előrehozott fekete péntek napján adták ki.

Ez persze nem a Lidlről szól, ami a nagy képet nézve se nem jobb, se nem rosszabb a többi diszkontláncnál. Ahogy arról sem, hogy „tudatos vásárlóként” tartózkodnia kellene az embernek a diszkontáruktól, sokaknak épp a társadalmi-gazdasági rendszerünk miatt életbe vágó, hogy minél olcsóbban tudja intézni a mindennapi cikkek bevásárlását, ezt pedig nem egyszer az ilyen láncok teszik lehetővé az ipari módon megtermelt, szennyező termékeikkel.

Azonban fekete péntek idején, még ha ezzel nem is fogunk változást elérni sem a klímaváltozás, sem a környezetszennyezés terén, elgondolkodhatunk, hogy tényleg biztosan kell-e az akkumulátoros porszívó, és ha van rá módunk, a polcon hagyhatjuk az akciós LED tévét is.