A német Deutsche Welle készítet videó riportot, és beszélt több németországi húsfeldolgozó üzemben illetve spárgaföldön dolgozó, elsősorban Romániából érkező vendégmunkással.
A dolgozók beszámolóiból kiderül, amíg az odautazás előtt a reptéren (egyes esetek kivételével) biztosították a közösségi távolságtartáshoz szükséges feltételeket, illetve lázat is mértek, addig a repülőre szállást követően már nem voltak ennyire „elővigyázatosak”.
Már a gépen tömegekben utaztak, a határzárak ellenére soron kívül Németországba beléphető idénymunkások. A szállásaikon zsúfolt barakkokban aludtak, az üzemekben és a termőföldeken nem biztosítottak semmiféle távolságtartási lehetőséget, ahogy az őket oda szállító buszokon sem.
A vírust nem ezek, a járvány által a németországinál jóval kevésbé érintett, perifériás országokból érkező, családjuk és maguk számára jobb élet biztosításának reményében, gyermekeiket gyakran hátrahagyni kényszerülve munkavállalók vitték be Németországba, mégis jóval nagyobb arányban betegedtek meg, mint a német lakosság.
És ha megbetegedtek, akkor a fent bemutatott, embertelen körülmények közé kényszerültek visszavonulni karanténba, többedmagukkal, egymást szinte biztosan megfertőzve.
A szálláshelyeken csak elvétve biztosítottak tesztelési lehetőséget, így volt, aki úgy tért haza a karantén végeztével, hogy nem lehetett biztos benne, fertőz-e még, egyáltalán elkapta-e a kórokozót.
A DW-nek nyilatkozó húsüzemi dolgozó úgy írt a le a körülményeket: tizenkét éve dolgozik Németországban, de az elmúlt három hónap volt élete legkeményebb élménye.
Nagyon megijedtem, hogy elkaptam a vírust. Hogyan lehet biztonságos távolságot tartani úgy, hogy 50 kiló húst cipel az ember?! Egy alkalommal mondtam a főnökömnek, hogy nem tudok tovább dolgozni, betegnek érzem magam. Erre ő azt felelte: Nem állhatsz le!
Az egyik munkatársuk elkapta a koronavírust így ő, tizedmagával a bérházba zárkózva kényszerült, ahol idővel mindenki lebetegedett.
A teljes riportot, angol nyelven a Deutsche Welle oldalán, itt lehet megtekinteni.
Ahogy arról korábban, többször is beszámoltunk, Németország és Nyugat-Európa több nagy húsüzemében is járványgócok alakultak ki. Április végén kétszáz román vendégmunkás betegedett meg, Baden-Württemberg tartomány egyik városában, Birkenfeldben. Május közepén az észak-rajna-vesztfáliai Coesfeldben 200, többnyire román, bolgár és lengyel munkásból 151-en fertőződtek meg koronavírussal egy üzemben, 13-an kórházba kerültek.
A körülmények szinte ugyanazok: túlzsúfolt, omladozó barakkok, nehezen hozzáférhető egészségügy, telepakolt szolgálati buszok munkába menet.
Legutóbb, június 23-án egy egész német járásban, Güterslohban vissza vezették a korlátozásokat, miután ott az egyik húsüzem dolgozói közt 1550 fertőzöttet találtak és az összes munkást, 6500 embert helyeztek karantén alá.
A Tönnies-holding – a sertésfeldolgozás németországi piacvezetőjének- gyárában történt az eset, ennél a cégnél dolgozik a Deutsche Welle-nek nyilatkozó munkás is.
A cégnél akkora bajok vannak, hogy már a német munkaügyi miniszter Hubertus Heil is felszólította annak vezetését, fizessenek kártérítést a koronavírus károsultaknak.
A nyugati centrum országok perifériás munkaerő igényét a koronavírus járvány minden eddiginél jobban előtérbe helyezte: az ausztriai Burgenlandban ingyenes szállással és egyéb kedvezményekkel igyekezték a Magyarországról ingázó ápolókat maradásra bírni, Nagy-Britanniában iparági számítások szerint 90 ezer mezőgazdasági munkás hiányzik a rendszerből (az eddig a szektorban dolgozók nagy része Romániából és Bulgáriából érkezett), Németországban pedig mindkét említett ágazat megszenvedi a járványt – kb. 300 ezer ápolásra szoruló német állampolgárt látnak el kelet-európai (többnyire lengyel) gondozók, míg a mezőgazdaságban szintén 300 ezer kelet-európai munkás dolgozott tavaly. A német sajtóban kisebb pánikot is kiváltott a kelet-európai gondozók és mezőgazdasági idénymunkások elmaradásának veszélye.
