A Állami Számvevőszék jelentéséből kiderül, hogy az átlagnyugdíjak emelkedése – ami, noha nem túl acélos, pláne az élelmiszerárak emelkedése és az általános infláció fényében, a kormány sikerkommunikációjában rendszeresen feltűnik – igen egyenlőtlenül oszlik el a nyugdíjasok között – írja az Mfor.

Az induló nyugdíjak – a régebbiekhez viszonyítva – magas összege ugyanis jelentősen torzítja a statisztikát felfelé.

Ez azt jelenti, hogy a frissen nyugdíjba vonulók – az elmúlt évek jelentősebb béremelései miatt – nyugdíjuk kiszámításánál magasabb összeggel számolhatnak, mint akik korábban mentek nyugdíjba, nominálisan, vagy vásárlóerőt tekintve alacsonyabb fizetésekkel.

A lap számításai szerint az ÁSZ által számolt összeg, miszerint 2020. januárjában az átlagnyugdíj 129 444 forint, 5 813 forinttal magasabb, mint amennyinek a 2017. óta végrehajtott nyugdíjemelések alapján lennie kellene. 2017. januárjában az átlagnyugdíj 112 005 forint volt, és az évek során végrehajtott sorra 0,3; 3; 2,7; 0,7 valamint 2,8 százalékos emelések alapján 123 631 forint kellett volna hogy legyen januárra.

Az, hogy mégis magasabb átlagot adott meg az ÁSZ így kizárólag demográfiai és gazdasági okokra vezethető vissza: a nyugdíjasok száma a vizsgált időszakban (2017. január-2020. január) közel 3 százalékkal csökkent, miközben a számvevőszék szerint 15,6 százalékkal emelkedett a nyugdíjak összege (vagyis nominálisan ennyivel emelkedett az átlagnyugdíj).

Az elöregedő magyar társadalom mellett a nyugdíjasok számának csökkenése első sorban a nyugdíjkorhatár fokozatos 62-ről 65 évre emelésének köszönhető, ami nem mellesleg legfőképp az alacsonyabb jövedelműek és a szegények nyugdíjasként eltöltött éveinek számát csökkenti, tekintve hogy az ő várható élettartamuk alacsonyabb, mint a jobbmódban élőké.

Ez ugyanakkor nem változtat azon, hogy rengeteg nyugdíjas havi nyugdíja egyszerűen nem elegendő a mai magyarországi árszínvonalak mellett arra, hogy megfelelő megélhetést biztosítson, ennek egyik következménye, hogy sokan még a nyugdíj mellett is kénytelenek munkát vállalni, akár koronavírusos időkben, kórházban.

Ezen nyugdíjas szervezetek szerint nem segít a kormány által az infláció miatt beígért, 1,5 százalékos plusz nyugdíjemelés sem, hiszen sokan eleve olyan összegről indulnak, amit korrigálni kéne – ami abban is megmutatkozik, hogy lesz olyan, akinek a nyugdíjemelés hetvenszer akkora pluszjuttatást fog jelenteni, mint a legkisebb nyugdíjat kapóknak.

Ilyen eltérések mellett – akárcsak a keresetek számítása esetében – az átlag igen torz képet ad arról, mennyi pénzt is kapnak kézhez a nyugdíjasok, tekintve, hogy a kiugróan magas értékek felfelé torzítják az eredményt. Erről a mediánnyugdíj számításával lehetne világosabb képet kapni, ami azt jelentené, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig egymás mögé rakjuk a nyugdíjakat, és megnézzük, milyen értéket látunk középen – ami közelebb állna az „átlagos nyugdíjas” nyugdíjához.

Mindazonáltal noha az ÁSZ-féle átlagnyugdíj fölötte van a létminimumnak, még mindig igen alacsony összeg – jóval magasabb azonban a nyugdíjminimumnál, ami jelenleg – 2008 óta – mindössze 28 500 forint, és ahogy a szociális támogatás összegét, a kormány érintetlenül hagyta az elmúlt évtizedben, ezzel egyre lehetetlenebb helyzetbe hozva azokat, akik csak ekkora összegre jogosultak.