Upor László, a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltás miatt leköszönt rektorhelyettese csütörtök este 6-kor Detre Annamária és Papp János öregdiákoknak adta át aranydiplomáikat az egyetem diákok által elfoglalt, piros-fehér szalagokkal lezárt épülete előtt. Helyszíni tudósítunk szerint körülbelül 200-an vettek részt a mindenki számára nyitott ceremónián.
Upor a rendhagyó eseményen elmondta, a kitüntetett színművészek 1970-ben, azaz 50 éve végeztek az egyetemen.
Hozzátette, a vírushelyzet miatt a veszélyeztetett korban lévő kollégákat nem feltétlenül szerették volna kitenni egy tömeges rendezvénynek, de Detre és Papp így is személyesen kívánt résztvenni az átadáson. Bodnár Erika, a harmadik aranydiplomás viszont nem tudott élőben jelen lenni egészségügyi állapota miatt.
Detre Annamária köszönőbeszédében elmondta, a lelkiismerete és az igazságérzete azt diktálta, hogy kifejezze szolidaritását a hallgatókkal és az egyetemmel szemben, akik talpon akarnak maradni és az autonómiájukat megőrizni. Sok sikert kívánt ehhez a „harchoz”, mert szerinte minden egyetem megérdemli az autonómiát.
Papp János arról beszélt, tegnap is őrt állt az egyetemen, közben pedig gondolatban végigment az SZFE épületén az alagsortól kezdve, felidézve régi emlékeit. Elmondta, a 7 emeletes épületben képzeletben nem jutott el az 5.-ig a 30 perces őrszem alatt. Ezt követően Simonyi Imre Húsvét című versét szavalta el „biztatólag”.
Az aranydiplomások után Béres Attila egykori diák, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója mondott beszédet. Béres hangsúlyozta, szerinte azért tudják most az ország jó színházai között emlegetni miskolci színházat, mert mind az 5 vezetője az intézmények Székely Gábor korábbi rektor tanítványa volt az egyetemen.
Székely Gábor Kossuth-díjas rendező és tanár is azok között az oktatók között van, akik szeptember elsejével felmondtak az SZFE-n az alapítványi modellváltás miatt. Megkezdett munkáját azonban, ha az osztályfőnökök igénylik, bérezés nélkül folytatná – írtuk meg korábban.
Béres arról is beszélt, hogy erdélyi születésűként 1990-ben találkozott azzal a szóval először, hogy autonómia. Az akkori, marosvásárhelyi tüntetésen tudta meg, hogy ez a szó az egyik legfontosabb nekik, határon túliaknak.
Hozzátette, 1990-ben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem autonómiájáért is tüntetett Kolozsváron, és szerinte az, illetve az SZFE-sek mostani küzdése ugyanabból a gyökérből fakad(t), hiszen
„autonómia nélkül nincs egyetem, egyetem nélkül nincs autonóm gondolkodás, autonóm gondolkodás nélkül pedig nincs semmi”.
Végül Zsótér Sándor rendező is felszólalt, aki elmondta, a hallgatóktól azt a feladatot kapta, hogy szavalja el Bertolt Brecht Azokhoz, akik utánunk születnek című versét.
A művet Tamás Gáspár Miklós fordított újra Karl Marx születésének 200. évfordulója alkalmából, és nálunk, a Mércén jelent meg 2018-ban.
A két aranydiplomás öregdiák ezt követően 19.30-tól állt őrszemet az egyetem erkélyén.
Azokhoz, akik utánunk születnek
I
Csakugyan, sötét korban élek én!
A jámbor szó dőreség. A sima homlok
Érzéketlené. Aki nevet,
Még nem kapta meg
A szörnyű hírt.
Miféle kor, amelyben
A fákról csevegni kis híján bűntény
Mert megannyi gaztettről hallgatást jelent!
Aki nyugodtan megy ott az utcán azt
Bizonyára nem érhetik el barátai
Akik bajban vannak?
Igaz: még megkeresem a kenyerem
De higgyétek el: ez véletlen. Egyik
Cselekedetem se jogosít rá hogy jóllakjam.
Véletlenül megkíméltek. (S ha fordul a szerencsém, végem.)
Azt mondják: te csak egyél és igyál! Örülj, hogy van mit!
De hogy ehetném és ihatnám, ha
Az éhezőktől szedem el, amit eszem, és
Pohár vizem hiányzik a szomjazónak?
És mégis eszem és iszom.
Szívesen lennék bölcs.
Régi könyvekben leírva áll, mi bölcs:
A világ vitáiból húzd ki magad s azt a kevés időt
Félelem nélkül töltsd el.
Boldogulj erőszak nélkül
Rosszra jóval felelj
Vágyakat nem beteljesíteni hanem elfeledni
Ez a bölcs dolog.
De nem tehetem:
Csakugyan, sötét korban élek én!
II
A zűrzavar idején kerültem a városba
Akkor éhínség volt.
Fölfordulás idején érkeztem én
Az emberek közé
S velük voltam zendülő.
Így telt időm
Amely a földön nekem adatott.
Ütközetben ettem elemózsiámat
Gyilkosok közé feküdtem aludni
A szerelmet gondatlanul gyakoroltam
S a természethez nem volt elég türelmem.
Így telt időm
Amely a földön nekem adatott.
Az én időmben az utak a mocsárba vezettek.
A beszéd a hóhérnak elárult.
Kevés telt tőlem. De a hatalmasok, remélem,
Dolgukban biztosabbak lehettek nélkülem.
Így telt időm
Amely nekem a földön adatott.
Erőnk kevés volt. A cél nagyon
Távolra esett.
Kivehető volt, habár nekem
Aligha elérhető.
Így telt időm
Amely nekem a földön adatott.
III
Ti, akik majd fölbuktok az árból
Amelybe mi belevesztünk
Gondoljatok
Amikor hibáinkról beszéltek
A sötét időre
Amelyet megúsztatok.
Mert hogy mentünk, országot gyakrabban váltva mint cipőt
Át az osztályháborún, elkeseredve
Ha jogtalanság volt és fölháborodás nem.
De azért tudjuk:
Az aljasság gyűlölete is
eltorzítja a vonásokat.
A jogtalanság miatti haragtól is
Rekedt lesz a hang. Ó, mi
Akik barátságos világot készítettünk
Magunk nem lehettünk barátságosak.
De ti, ha majd egykor úgy lesz
Hogy az ember az emberen segít
Gondoljatok ránk
Engedékenyen.
Első megjelenés: Die Weltbühne, Párizs, 1939. június 15-én.
Fordította Tamás Gáspár Miklós (Forrás: Mérce)
A Mérce élő közvetítése az eseményről itt nézhető vissza:
SZFE-foglalás: Upor László átadja Detre Annamáriának és Papp Jánosnak az aranydiplomájukat. Élőben a Mércén!
Közzétette: Mérce – 2020. szeptember 17., csütörtök
