Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Bertolt Brecht: Azokhoz, akik utánunk születnek

Karl Marx születésének 200. évfordulóján Bertolt Brecht versét közöljük, Tamás Gáspár Miklós új fordításában.


Azokhoz, akik utánunk születnek

I

Csakugyan, sötét korban élek én!
A jámbor szó dőreség. A sima homlok
Érzéketlené. Aki nevet,
Még nem kapta meg
A szörnyű hírt.

Miféle kor, amelyben
A fákról csevegni kis híján bűntény
Mert megannyi gaztettről hallgatást jelent!
Aki nyugodtan megy ott az utcán azt
Bizonyára nem érhetik el barátai
Akik bajban vannak?

Igaz: még megkeresem a kenyerem
De higgyétek el: ez véletlen. Egyik
Cselekedetem se jogosít rá hogy jóllakjam.
Véletlenül megkíméltek. (S ha fordul a szerencsém, végem.)

Azt mondják: te csak egyél és igyál! Örülj, hogy van mit!
De hogy ehetném és ihatnám, ha
Az éhezőktől szedem el, amit eszem, és
Pohár vizem hiányzik a szomjazónak?
És mégis eszem és iszom.

Szívesen lennék bölcs.
Régi könyvekben leírva áll, mi bölcs:
A világ vitáiból húzd ki magad s azt a kevés időt
Félelem nélkül töltsd el.
Boldogulj erőszak nélkül
Rosszra jóval felelj
Vágyakat nem beteljesíteni hanem elfeledni
Ez a bölcs dolog.
De nem tehetem:
Csakugyan, sötét korban élek én!

II

A zűrzavar idején kerültem a városba
Akkor éhínség volt.
Fölfordulás idején érkeztem én
Az emberek közé
S velük voltam zendülő.
Így telt időm
Amely a földön nekem adatott.

Ütközetben ettem elemózsiámat
Gyilkosok közé feküdtem aludni
A szerelmet gondatlanul gyakoroltam
S a természethez nem volt elég türelmem.
Így telt időm
Amely a földön nekem adatott.

Az én időmben az utak a mocsárba vezettek.
A beszéd a hóhérnak elárult.
Kevés telt tőlem. De a hatalmasok, remélem,
Dolgukban biztosabbak lehettek nélkülem.
Így telt időm
Amely nekem a földön adatott.

Erőnk kevés volt. A cél nagyon
Távolra esett.
Kivehető volt, habár nekem
Aligha elérhető.
Így telt időm
Amely nekem a földön adatott.

III

Ti, akik majd fölbuktok az árból
Amelybe mi belevesztünk
Gondoljatok
Amikor hibáinkról beszéltek
A sötét időre
Amelyet megúsztatok.

Mert hogy mentünk, országot gyakrabban váltva mint cipőt
Át az osztályháborún, elkeseredve
Ha jogtalanság volt és fölháborodás nem.

De azért tudjuk:
Az aljasság gyűlölete is
eltorzítja a vonásokat.
A jogtalanság miatti haragtól is
Rekedt lesz a hang. Ó, mi
Akik barátságos világot készítettünk
Magunk nem lehettünk barátságosak.

De ti, ha majd egykor úgy lesz
Hogy az ember az emberen segít
Gondoljatok ránk
Engedékenyen.

Első megjelenés: Die Weltbühne, Párizs, 1939. június 15-én.
Fordította Tamás Gáspár Miklós

Olvass tovább!