A kormányzati kommunikáción végignézve azt láthatjuk, a következő tanév előkészítése sokkal inkább hasonlít valamiféle szómágia vezérelt sámánisztikus rituáléhoz, mint átgondolt szakpolitikai döntések sorához – vélekedik a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) friss blogbejegyzésében.

A szakszervezet szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) saját vállának veregetéséből, és nagy ívű ígéretekből most sincs hiány: az oktatásért felelős minisztérium továbbra is úgy tesz, mintha az általuk digitálisnak nevezett, valójában sokkal inkább ad hoc megoldásokkal operáló karanténoktatás sikertörténet lenne. Azonban – ahogy arról mi is számos alkalommal írtunk már – az elmúlt hónapokat több-kevesebb sikerrel átvészelő pedagógusok, szülők és diákok pontosan tudják, hogy erről szó sincs.

A tanév kormányzati szintű előkészítésének lényege valahogy így néz ki a PDSZ szerint egy mondatban:

„Úgy teszünk, mintha nem lenne baj, ha mégis lesz, akkor majd meglátjuk, hogyan tovább.”

Pedig a karanténoktatás eddig is komoly anyagi és egyéb áldozatokkal járt a tanárok és a diákok családjai számára egyaránt, miközben sok ezer ember megélhetése került veszélybe a koronavírus-jávány következtében – emlékeztet a PDSZ.

A szakszervezet álláspontja ezzel kapcsolatban nem változott:

„a kormány feladata mindenekelőtt a magyar családok anyagi támogatása. Éppen ezért követeljük, hogy a járványügyi vészhelyzet idején egészséges gyerekével otthon maradó szülő legyen jogosult táppénzre, és kapjon kiegészítő juttatásokat is, például a vészhelyzet hónapjaira megduplázott családi pótlék formájában.

A gyermeket nevelő családok számára ingyenessé tett internet ötlete gesztusnak tetszetős, de megoldásnak édeskevés, ráadásul semmit nem segít ott, ahol esély sincs digitális eszközök beszerzésére, mert például még a napi háromszori étkezés is gondot okoz. Az ingyenes internettel nem sokat tud kezdeni az a gyerek, aki akkor eszik meleget, ha elhozza az iskolából az ingyen ebédet, és aki számára a távoktatás kimerül a postán kapott vagy személyesen átvett fénymásolt feladatlapok kitöltésében„

– írják.

Mindez önmagában is rendkívül nagy problémát jelent, a legaggasztóbb mégis az, hogy a tanév és a járvány második hullámának küszöbén a kormány még mindig csak az ötletelésnél és a konkrétumoktól mentes ígérgetésnél tart

– teszik hozzá.

Bár sokmindent ígérnek, csak éppen azt nem tudja senki, hogyan fog működni pontosan az iskolája, ahová talán már most be kell járnia, de ahol egy hét múlva egészen bizonyosan elkezdi majd a napi szintű munkát.

A szakszervezet továbbá arról is ír, a koronavírus miatt megváltozott helyzetre nem a más célokra létrehozott, és meglehetősen egyenetlen színvonalon működő KRÉTA rendszer milliárdokból történő foltozgatása vagy az új Digitális Kollaborációs Tér lefejlesztése a megoldás, ehelyett inkább lehetővé kellene tenni az intézmények szabad eszközválasztását a helyi sajátosságok figyelembevételének érdekében. Ennek hiányában azonban

„kénytelenek vagyunk élni a gyanúperrel, hogy az e-naplók egységesítését követő, immár a tanulási platformokat is érintő uniformizáló törekvések sokkal inkább szolgálják az egyes intézmények láthatatlan monitorozásának, illetve a milliárdos közpénzek haveri cégekhez juttatásának magasztos célját, mintsem a valóban hatékony pedagógiai munkát„

– írják.

A PDSZ emellett arra is kitér: az oktatásirányítás ötleteléséhez csatlakozik a kormány udvari „szakembergárdájának”, a Nemzeti Pedagóguskarnak az elnöke, Horváth Péter is, akit „a kormány nevezett ki arra, hogy kellő pillanatban komoly arccal bólogasson”. A szakszervezet azt kifogásolja, hogy Horváth szerint nem lehet megismételni a márciusi teljeskörű iskolabezárást, illetve hogy elképzelhetetlen, hogy az elsősök személyes kapcsolatfelvétel nélkül, digitálisan kezdjék el az iskolát.

„Mindamellett, hogy tisztában vagyunk a karantén nemzetgazdasági és pedagógiai hátrányaival, feltesszük a költői kérdést: Mi kellene ahhoz, hogy Horváth Péter fantáziája beinduljon? Halott kollégák? Lázasan fekvő kisiskolások?

Köztudott, hogy a koronavírussal fertőzöttek egyre fiatalabb korosztályból kerülnek ki, és ha még nem is így lenne, az iskolák akkor is a legfertőzésveszélyesebb helyek közé tartoznak, hiszen napi rendszerességgel jönnek össze zárt helyen a legkülönbözőbb családi viszonyok és lakhatási körülmények között élő emberek”

– reagál a PDSZ az iskolabezárás elleni érvekre.

Ahogy arról nemrég a Mércén is beszámoltunk, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) pontokba szedte elvárásait a hibrid (párhuzamosan online és tantermi oktatás) vagy online oktatási rend idejére. Ezt azonban nagyrészt negatívan értékeli a PDSZ, szerintük ugyanis a másik pedagógusszakszervezet javaslatainak jelentős része aligha megvalósítható, és a kormány ötleteléséhez hasonlóan meglehetősen későn érkezett.

A szakszervezet úgy véli, az iskolák úgy lehetnek csak biztonságosabbak, ha a tankerületek, illetve az intézmények és azok vezetői is önálló döntési jogkört kapnak.

A PDSZ szerint akkor engedhetők vissza a pedagógusok és az óvodások, iskolások az intézményekbe szeptember elsején, ha a megfelelő és kellő gyakoriságú tesztelés mellett akár a háziorvosok vagy az intézményvezetők jelzései alapján is gyorsan reagálhatnak a hatóságok egy megváltozott helyzetre (pl. a hiányzók számának megugrására), ami akár az adott intézmény bezárását is jelentheti.

„Csak remélni tudjuk, hogy a beígért járványügyi protokoll ezt lehetővé fogja tenni, és nem pusztán fölösleges adminisztrációs körökkel fogja nehezíteni az oktatási intézmények életét”

– írják.