A fagyos szél ellenére is 100 ember vonult ballagási énekléssel, fúvós zenével kísérve a Móricz Zsigmond körtérről a Placid atya parkba.
Körülbelül azt üzenik a státusztörvénnyel: „Te kit érdekelsz? Örülj neki, hogy dolgoztatunk.”
A mintegy ötezer fős, több hídon is átvonuló tömeg egy része úgy döntött, hogy hazafelé inkább a Várhegy felé veszi az irányt.
A dologtalan tankerület és minisztérium pedig végleg takarodjon, hiszen láthatóan nem is érdekli őket ez az egész.
Hiába működik az intézményben képviseletük, az igazgató nem engedte, hogy fórumot tartsanak, a tankerület pedig bérleti díjat kért.
A szakszervezet szerint nem lehet a lejáratásukkal és kiskorú tüntetők agresszív akciókkal tartósan célt érni.
Sokadszorra lepleződött le a hatalom. A leleplezésnek mindig ára van, de mi a haszna? A diáktüntetésen jártunk.
Nem nálunk. De miért nem? Számunkra is fontos tanulságokkal bír a lett dolgozók összefogása.
PDSZ elnök: „Elégedettek nem vagyunk, de nagy dolog, hogy egy éve hajlandók az ügybe ennyien beleállni.”
A döntés több szempontból is botrányos.
