Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nem hagyja a Politikatörténeti Intézet, hogy eltapossa a kormány

A kormány ismét támadást indított a nagy múltú és régóta vegzált Politikatörténeti Intézet ellen, hogy kipaterolhassa jelenlegi helyéről, a Kossuth téri, egykor a Kúriának helyt adó épületről, ezzel inkább akarva mint akaratlanul veszélyeztetve működését – azonban a PTI ellenáll, derül ki honlapjára kitett közleményéből.

A kormánytól független és baloldali PTI ellen immár nyolc éve folytat hadjáratot a kormány, melynek szúrja a szemét a házi történészeitől eltérő szemlélet, melyet az intézmény képvisel.

A PTI anyagai rendszeresen megjelennek a Mércén, a hivatalos kormányzati történelemértelmezéstől eltérő szemléletű, nálunk megjelent írásokat itt olvashatjátok el.

Jelenleg a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú eljárásban 2020. július 14-én jóváhagyott, 2019. december 18-i ítélete alapján kötelezik a kutatóintézetet hogy hagyja el jelenleg használt tereit, melyre 30 nap állna rendelkezésére. A PTI viszont felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriára – ez némiképp azért pikáns, mert pont a Kúriát akarja a kormány az épületbe költöztetni, tehát felmerülhet hogy az intézményeknek ütköznek az érdekeik – mindazonáltal a hatályos jogszabályok szerint ennek nincs halasztó hatálya, legalábbis elvileg.

Ugyanakkor ahogy az Intézet is írja,

„Ennek elméletileg nincs halasztó hatálya, ugyanakkor hasonló volt a helyzet a gyöngyöspatai szegregációs perben is: a kormány kifejezetten kérte, hogy az érintettek várják meg, milyen határozat születik az általa benyújtott felülvizsgálati kérelem ügyében. Biztosak vagyunk benne, hogy a kormány nem alkalmaz kettős mércét, és amit indokoltnak tartott a gyöngyöspatai perben, indokoltnak fogja tartani a Politikatörténeti Intézet esetében is.”

Emellett a harmincnapos kiköltözési határidő technikai szempontból is abszurd a PTI szerint, részletesen ki is fejtik, miért kíván tőlük lehetetlent a kormány, arra is felhívva a figyelmet, hol sántít a kormány által szívesen hangoztatott álláspont, miszerint a történelem minél szélesebb körű és pontosabb megismerésére törekszik.

A pontokba szedett érvek szerint

  1. „Képtelenség a nálunk őrzött közel 2600 iratfolyóméternyi – vagyis 2,6 kilométernyi – levéltári és könyvtári iratot egy hónap leforgása alatt megfelelően leltározni és biztonságosan, a szigorú szabályokat betartva, pontos nyilvántartás elkészülte után másik helyre szállítani.
  2. Ráadásul a levéltári anyag egy részét korábban forma szerint az állam már elvette tőlünk, de ezeket az államosított iratokat még mindig nem vitték el az épületből. Ebből is látható, hogy a jelenlegi kormányzat számára csak üres szlogen a nemzet, a történelem és a múlt teljes körű megismerése, hiszen ellenkező esetben már találtak volna helyet a számukra oly fontosnak feltüntetett anyagnak. Valakinek márpedig mindenképpen gondoskodnia kell a történeti dokumentumok felelős őrzéséről, ahogyan azt mi tesszük addig, amíg lehetőségünk van rá. Mert nekünk tényleg Magyarország és annak történelme az első.
  3. Az állam ugyancsak köteles megtéríteni az épületben az idők során általunk elvégzett, értéknövelő beruházások, felújítások összegét.”

Mindazonáltal a költözés előkészületeihez hozzáláttak, a további működési feltételek megteremtéséhez pedig számítanak „áldozatkész polgárok, szervezetek, intézmények, önkormányzatok” segítségére, hogy helyet találjanak az intézménynek és véghez vihessék a költözést, ami egy ekkora gyűjteménnyel rendelkező intézmény esetében nagyon komoly munka.

Rengeteg odafigyelést igényel, hogy az anyagok minél kevesebb sérüléssel vészeljék át a folyamatot, ami, ahogy a .

„Reméljük, minél többeknek fontos egy olyan, az államtól független, a baloldali értékek iránt elkötelezett, szabad és szolidáris intézmény, amely – a jelenlegi, mindent kontroll alatt tartó törekvésekkel szemben – a múltat nem átírni, hanem megismerni szeretné. Amennyiben már tudjuk, hova költözhetünk, közzétesszük; sőt a közönségünk, támogatóink segítségét is kérjük majd, mert az előttünk álló, legnagyobb feladathoz egyedül kevesek vagyunk. Közösen azonban ezzel a kihívással is megküzdünk, és bármit akar a hatalom, nem fog megszűnni az intézet.”

Nem a PTI az egyetlen tudományos intézmény, ami ellen támadást indított a kormány az elmúlt években, hasonlóan járt az Országos Széchenyi Könyvtár is, de a Magyar Tudományos Akadémia sem úszta meg a nagyívű átszervezési hullámot. Ennek célja a folyamat kritikusai szerint, hogy a tudományos szféra minden szegletében a kormány és csatlós intézetei képviseljék az egyetlen álláspontot, kritikus hangoknak és eltérő értelmezéseknek pedig ne maradjon tér, amire intő példával szolgál az 1956-os intézet voltaképpeni bedarálása is.

A Politikatörténeti Intézet a néhai MSZMP egykori Párttörténeti Intézetének utódja, jelenlegi helyét a Kossuth téren 1990-ben kapta meg határidő nélküli, tartós használatra – ez azonban igencsak szúrja a 2010-ben hatalomra került Fidesz szemét.

A kormány az elmúlt években nagyszabású átalakításokat végzett a Kossuth téren, épületeket bontott el és szobrokat távolított el hogy újakat állítson helyükbe, megidézve egy sosemvolt, ám idealizált történelmietlen teret, mely a vészterhes 1944-es év állapotát hivatott tükrözni.

A jelenlegi kormányzati emlékezetpolitika ugyanis ezt az esztendőt tekinti Magyarország utolsó független évének a rendszerváltás és a szovjet csapatok kivonulása előtt, ennek hivatkozási alapja pedig hogy 1944-ben szállta meg Magyarországot a III. Birodalom, majd vették át ősszel a nyilasok a hatalmat.

A történelmi hűség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy az 1944-es évben kezdődött meg a magyarországi zsidóság addig nem látott szervezettségű kiirtása, de korábban is fellépett a hatalom saját és más országok állampolgáraival szemben a származásuk vagy politikai nézeteik miatt.

Ugyanakkor évekkel korábban érvényben voltak már például a zsidótörvények, Horthy Miklós kormányzó szolgaian követte politikájában a német érdekeket, túl volt az ország a doni tragédián, és féktelenül rohant a tragédiába a kormány szűklátókörűségének köszönhetően, és azt sem szabad elfeledni, hogy ebben az idealizált időszakban már jó negyedszázada a szélsőjobboldal volt hatalmon.