Áprilisban kiderült, hogy a kormány egyszeri, 500.000 forintos jutalommal honorálja majd az egészségügyi dolgozók munkáját. A koronavírus-járvány első hónapjai – amikor a frontvonalban sokszor elég Covid-teszt, vagy védőfelszerelés sem jutott – azonban nem csak az egészségügyi, de a szociális területen dolgozókat is súlyosan érintette. A főként közszférához tartozó dolgozóknak a monstre kórházkiürítések mellett azzal a káosszal is szembe kellett nézniük, amely az idősotthonokban ütötte fel a fejét. Ráadásul, akármennyire is igaz, hogy a járványhelyzet alatt – és azóta is – a terhelés jelentős részét a szociális szférának kellett elviselnie, az itt dolgozók semmiféle, központilag szabályozott jutalmat nem kaptak.

A járvány idején az idősotthonokban a koronavírus folytán kialakult, elkeserítő helyzet a kormánypárti és a független sajtó oldaláról is nagy sajtóvisszhangot kapott, csakhogy éppen a rossz okok miatt, a szociális szféra pedig nem csupán az idősgondozókból áll.

Ott vannak még a családsegítők, bölcsődei dolgozók, gyermekgondozók és természetesen a hajléktalan-ellátás is. Noha ők ugyanolyan feszített munkarendben, szinte mindenhol kevesen és erejük felett végeztek munkát, mint az orvosok, mentősök és kórházi ápolók, takarítók, az ő központi elismerésük nem merült fel a kormányzat részéről.

Mindez tehát a helyi önkormányzatokra hárult, akik egyben a szociális szférában dolgozók közvetlen munkáltatói is. A szférában aktív szakszervezetek összesített listája szerint azonban csupán 15 olyan – kisebb-nagyobb – önkormányzat van eddig, amelyek valamilyen formában mégiscsak egyszeri juttatást biztosítottak szociális dolgozóiknak, vagy azok egy részének.

Szegeden utazási kedvezmény, Győrben 110 ezer forint, Jánoshidán vitaminpénz

A sort még tavasszal Szeged város kezdte meg. Először Botka László, a déli város polgármestere rendelte el, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő Szegedi Közlekedési Társaság, és a városban még jelentős Volánbusz helyi járatain a helyi egészségügyi és szociális szférában dolgozók a járvány idején díjmentesen utazhatnak. Ehhez mindösszesen az intézményfenntartó által kiállított igazolásra vagy hatósági igazolványukra volt szükségük. Mindezek után számos újság megkereste a kormányt és a szociális intézményekért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy a félmilliós juttatás kiterjesztésének lehetőségeiről érdeklődjenek. Azonban, miután az egészségügyi dolgozók juttatásáról április végén döntött, munkájukat megköszönő

Facebook-videójában Orbán Viktor még csak említést sem tett a szociális dolgozók erőfeszítéseiről.

Kásler Miklós miniszter – noha júniusban  kifejtette, hogy a szociális szféra dolgozói egyházi és önkormányzati fenntartásban működnek, ezért nem is tudnak nekik anyagilag segíteni – legalább szóban köszönetét fejezte ki nekik.

Végül tényleg az amúgy országosan is nehéz helyzetbe került helyi önkormányzatoknak kellett lépniük, és ezt számos helyen, pártállástól függetlenül megtették. Június 16-án Dézsi Csaba András, Győr idén januárban megválasztott fideszes polgármestere jelentette be, hogy a helyi Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézmény 230, míg a Hajléktalanokat Segítő Szolgálat 41 munkatársa fejenként 110.000 forint egyszeri juttatásban részesült.

Arra a kérdésre, hogy erre miért volt szükség, és hogy a kormány helyett miért az önkormányzatnak kellett erre a lépésre, saját forrásból sort keríteniük, a Mércének Szentgyörgyi Anna, a város kommunikációs osztályvezetője úgy válaszolt, a kormány feladata az egészségügyi segítség megszervezése volt, míg a városházának a szociális ellátás karantén alatti, otthoni időslátogatással való kibővítése és a 110.000 forintos jutalom megszervezése jutott feladatul:

„Mint ismeretes, a Kormány a koronavírus járvány idején tanúsított helytállásukért jutalmazta az egészségügyi dolgozókat, a győri önkormányzat pedig elismerésben részesítette azokat a szociális dolgozókat, akik a rendkívüli helyzetben gondoskodtak az ellátottakról. […] Dr. Dézsi Csaba András, Győr polgármestere ezzel szeretett volna külön köszönetet mondani azért a helytállásért, és a rendhagyó koordinációs munkáért, amellyel a két szociális intézmény megvalósította a biztonságos ellátást” – fogalmazott válaszában. 

Mindannak ellenére, hogy a kormány áprilisban bejelentette, az önkormányzatok nemhogy plusz forrást kapnak, de még szolidaritási adót is fizetniük kell, és a jövő évi költségvetési tervbe is végleg bekerültek a megszorítások – a gépjárműadó adóbevételt is elvonták tőlük a járványra hivatkozva – számos olyan önkormányzat akadt, amely a karanténhelyzet feloldása után még így is külön pénzzel, esetleg jutalommal honorálta a fenntartásába tartozó szociális intézmények dolgozóit.

Győrhöz hasonlóan Debrecen, Miskolc, Dunaújváros, Szeged, Pécs és szinte az összes nagyváros szociális dolgozói többletfeladatokat vállaltak magukra, a városok kényszerű módon az ehhez szükséges forrásokat saját költségként fogadták el. Volt, ahol a dolgozóknak szánt plusz juttatások is belefértek, mint Győr, Dunaújváros és Pécs esetében, a települések többségének azonban a járvány utáni anyagi helyzetben erre alig, vagy nem is jutott.

Még a győri bejelentés előtt, április 30-án a Fővárosi Önkormányzat is kinyilvánította, saját forrásaiból juttat majdnem az összes, idősotthonokban szolgálatot teljesítő munkatársának. Karácsony Gergely főpolgármester úgy fogalmazott, a célra összesen 190 millió 468 ezer forintot biztosítanak, a kedvezmény az összes szakmában dolgozó 75 százalékát érinti, minden olyan állományban dolgozót, aki nem távmunkában van foglalkoztatva. Budapest végül 1621 embernek nyújtott 100.000 forintos egyszeri jutalmat.

Nem minden önkormányzat engedheti meg magának Győr, Szeged vagy Budapest nagylelkűségét. Eszes Béla, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jánoshida független polgármestere arra hívta fel a figyelmünket, hogy ők például nem is „jutalmat” osztottak a helyi szociális dolgozóknak, hanem – lehetőségeikhez mérten – úgynevezett „vitaminpénzt”, fejenként 20.000 forint értékben. Ezzel kívánták szolgálni, hogy a munkások „egészségesek maradjanak, és ne essenek ki a napi munkából.”

Eszes ehhez hozzátette,

„a szociális terület érintett dolgozóinak is központilag kellett volna ‘jutalmat’, ‘plusz juttatást’ kapniuk, az egészségügyi dolgozókhoz hasonlóan. Sajnos nem tervezhetünk további juttatást, mert mi egyébként a nagyon kevés helyi bevétellel rendelkező, szegény és kicsi önkormányzatok közé tartozunk.”

A probléma lényeges pontja tehát, ahogy azt Jánoshida példája is mutatja, hogy az elvileg fenntartó önkormányzatok esetében tipikus, hogy egy minimális, szerény juttatáson túl nem képesek kigazdálkodni a szociális dolgozók valós elismerésének költségeit, ebben egyértelműen a központi költségvetés segítségére szorulnának, különösen járványhelyzetben.

Egy motorversenypálya ára lenne az egész

Köves Ferenc, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD) elnöke a Mércével közölte, a szervezet nagyjából ötven olyan helyről tud, ahol – az igen szerény „vitamincsomagtól” elkezdve egészen a 100.000 forintos juttatásig – valamilyen formában támogatta a szociális szférát a helyi önkormányzat. Hozzátette azonban, az utóbbi véglet rendkívül ritka, és „csak néhány helyen fordult elő” a járvány után.

Ezenkívül hangsúlyozta, az egészségügyi dolgozóknak megítélt, központi költségvetés terhére küldött juttatás szociális dolgozókra való kiterjesztését ezek az önkormányzati akciók „semennyire sem pótolják”, céljuk inkább a szolidaritás, s a társadalmi megbecsülés kinyilvánítása a dolgozók felé a helyi közösségekben. Ez a szociális szféra anyagi helyzetén nem segít, mégis fontos, mivel:

„legalább helyben érzik a munkavállalók, hogy odafigyelnek rájuk”.

Ugyanakkor Köves azt is hangsúlyozta, mindezek ellenére az a különbség, amit a kormány tett köztük és az egészségügyi dolgozók között, komoly frusztrációt okoz a szociális dolgozók között, ezen pedig csupán az a körülmény képes enyhíteni, ha a munkahelyen van aktív, és erősebb szakszervezet. Ha van dolgozói érdekvédelem, akkor a SZÁD elnöke szerint jó esély kínálkozik arra, hogy valamit azért mégis kicsikarjanak a munkáltatótól, függetlenül attól, hogy ki a fenntartó.

„Szerintem mindenhol érzik azt, hogy nehezen lehet megmagyarázni, miért nem ad semmit a fenntartó, miközben a csapból is az folyik, milyen nehéz és odaadó munkát végeznek a szociális ágazat dolgozói is.” -próbálta Köves érzékeltetni azt az ellentmondást, amit a koronavírus-járvány okozott az üzenetek és a cselekedetek terén.

Mindez azonban akkor, amikor az önkormányzatokat az éppen a rendkívüli jogrend alatt eldöntött, súlyos központi megvonások fenyegetik, nem éppen egyszerű feladat. Noha a kormány és Budapest harcáról beszélnek a legtöbbet, valójában a megszorítások, amelyeket a 2021-es, immár elfogadott költségvetések a helyi vezetésnek jelentenek, minden települést érintenek. Egy a témában készült felmérésben a magyar polgármesterek kétharmada nyilatkozott úgy, hogy csődközelbe sodorja településeiket az elvonás-hullám. A 2000 fő alatti kistelepüléseknek pedig mindennél súlyosabb válságot okozhat majd a gépjárműadó elvonása, ezeken a helyeken ugyanis ez a bevétel átlagosan a költségvetés 50 százalékát teszi ki.

A helyzet miatt a Magyar Közalkalmazottak, Köztisztviselők és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) még május végén levélben kérte Pintér Sándor belügyminisztertől az önkormányzati megszorítások mérséklését, hatástalanul.

Június 15-én a parlamenti ellenzék még megpróbálta közös költségvetési módosító indítványokkal rendezni a szociális dolgozókra nézve igencsak hátrányos helyzetet, ezek során azt követelték többek között, hogy:

• 50%-os béremelést hajtsanak vége az egészségügyi dolgozók részére,
• az önkormányzatok által fizetett szolidaritási hozzájárulást teljes mértékben töröljék el,
• az önkormányzatoktól elvont gépjárműadó teljes összegét pedig tartsák bent az önkormányzati kasszákban.

Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője már hónapok óta ugyancsak hangsúlyozza, számításai szerint összesen 60 milliárd forint is elegendő lenne a költségvetés terhére ahhoz, hogy ez a bérkiegészítés kiterjeszthetővé váljon.

Összehasonlításképpen ekkor közölte, a kormány éppen 65 milliárdot költ most a Hajdú-Bihar megyei MotoGP versenypályára.