Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Hiába a 180 eurós béremelés: az elégedetlen ápolók Macron ünnepi műsorát is megtrollkodták

Egy nappal azután, hogy a francia kormányfő aláírta az egészségügyi konzultációt lezáró béremelési megállapodást, több ezer egészségügyi dolgozó tüntetett ellene, alkalomhoz illően július 14-én a Bastille-hoz vonulva Párizsban, de számos nagyvárosban is, így Lyonban, Toulouse-ban vagy Bordeaux-ban. A menetekhez az ápoló szakmákkal szolidáris polgárok, így sárgamellényesek is csatlakoztak:

Ahogy a demonstrációk is bizonyították, a dolgozók érdekképviseletét sikeresen osztotta meg a kormány: míg három, többséget alkotó szervezet (CFDT, UNSA, FO) elfogadta az ajánlatot, a harcosabbnak tartott CGT és a SUD Solidaires, akárcsak a tavaly kezdődött sztrájkot és mozgósítást szervező kollektívák elégedetlenek a kivívott eredményekkel. Az orvosokra vonatkozóan külön megegyezés született.

A hétfőn aláírt dokumentumot egy hat hetes egyeztetésen készítették elő, ez volt a „Ségur de la santé”, amelynek nyilván nem véletlenül épp július 14. előtt kellett végződnie, hogy a köztársasági elnök már a kórházaknak beígért „masszív terv” konkrétumaival vehessen részt a nemzeti ünnepen. Az állami erőszakszervezetek pandémia miatt redukált showján ezúttal néhány egészségügyi dolgozó volt a díszvendég.


A hat hét alatt sokak által kritizált módon és ütemben zajlott, transzparensnek és alaposnak nem kifejezetten mondható konzultáció eredményeként egy 8,25 milliárd eurós csomagot jelentett be, azt „történelmi erőfeszítésnek” titulálva a kormányfő, a 10 napja beiktatott Jean Castex.

Ez, az elmúlt évtizedek viszonylatában is jelentős összeg mintegy 1,8 millió dolgozó béremelését hivatott fedezni, akik elsősorban a közkórházakban, de emellett a magánkórházakban és a nem profitorientált magánszektorban vannak alkalmazásban.

A kórházak és az önellátásra nem képes idősek otthonaiban (Ehpad) foglalkoztatott, nem orvosi dolgozók mindannyian havi 183 eurós nettó emelkedésben részesülnek, két lépésben: szeptembertől számítva 90 eurót, jövő márciustól pedig további 93 eurót biztosít majd nekik a várhatóan év végén megszavazandó költségvetés.

A profitorientált magánszektorban dolgozók ennél kisebb, nettó 160 eurós emelkedésre számíthatnak majd havonta. Ezen felül, az utolsó pillanatban az orvosok egy 450 milliós csomagot harcoltak ki, amely a pályakezdők esetében több mint 1000 eurós havi emelkedést fedezhet, és szintén ilyen összegű béremelésre számíthatnak a nyugdíj előtt állók.

De ha ilyen történelmi jelentőségű gesztusról van szó, akkor mégis miért akadnak még elégedetlenkedők?

Ahogy arról többször is írtunk, a sürgősségi osztályokon tavaly tavasszal – az idősotthonokban még korábban – indult mozgalom elvárásai elég egyértelműek voltak, szinte a kezdetektől. Több bért, több ágyat és több forrást, kapacitást követelt a hónapokon át jelképesen sztrájkoló sürgősségi ápolók mellett idővel teljes mellszélességgel felsorakozó kórházi szektor.

A legalacsonyabb bérek esetében a követelés 300 euró volt mindenkinek, a szervezetek így kb. 15 milliárdos teljes kerettel kalkuláltak, de ugyanilyen hangsúlyos volt a másik két feltétel is, amely nélkül lehetetlen biztosítani a munka megfelelő körülményeit és a szolgáltatások megfelelő színvonalát. Ez sokak számára még a bérek felzárkóztatásánál is fontosabbnak tűnt ahhoz, hogy az évtizedes gondokkal sújtott kórházak újra fellélegezhessenek.

A pandémia elleni védekezés emberfeletti áldozatai, Emmanuel Macron hangzatos ígéretei alapján úgy tűnhetett, hogy eljött a pillanat, amikor az állam tényleg leteszi az asztalra, amit az érintettek akarnak.

Annál is inkább, mert – ahogy a most a tagságával konzultáló CGT Santé főtitkára aláhúzza: a francia ápolók 600-800 euróval kevesebbet keresnek, mint európai kollégáik, akik most szintén béremelésekről tárgyalnak. A szakszervezet azt is igazságtalannak érzi, hogy a csomagból 1,6 milliárd eurót kapnak a magánkórházak, ahol nem ritkán a részvényeseknek juttatott haszonból lehetne fedezni a béremeléseket.

Az egész tavaly indult mozgósítás legfontosabb motorja, a sürgősségi osztályközi kollektíva (Inter-Urgences) erőteljes kritikával illette a megegyezést aláíró szervezeteket, akik szerintük „kivégzik” a terepen dolgozókat. Szerintük itt az ideje azon is elgondolkozni, hogy vajon mennyire működőképes a jelenlegi szakszervezeti reprezentáció.

A szintén kulcsszerepet játszó kórházközi kollektíva (Collectif inter-hôpitaux, CIH) szerint nincs ebben a mostani erőfeszítésben semmi történelmi, ha ahhoz a hosszabb távú degradációhoz mérjük, amely az előző időszakban lezajlott.

Az egyik ápolói szakszervezet (CNI) elnökének szavaival: „Jobbat érdemeltünk, ha tekintetbe vesszük, milyen erőfeszítéseket hoztunk az elmúlt 20 évben. Olyan dolgokat értünk el, amit már egy évtizede követelünk. És persze, a másik oldalról tisztában vagyunk a szociális válsággal. 183 euró nem semmi.”

A megegyezést kritizálók másik fontos érve, hogy a szektorban dolgozók krónikus túlterheltségére nem lehet megoldás a most megígért, mindössze 15 000 új poszt, amelyből 7 500 már a ma is betöltetlen állásokból jön össze. „2000 intézményhez mérve ez egy vízcsepp.”

Ráadásul „cserébe” a dolgozók eddigi 35 órás heti munkaidejét egyéni megegyezés alapján 40 órára emelhetik, jelentős túlóradíjjal – ami paradox módon valamennyire segít majd azon, hogy már most is rengeteg a felhalmozott kifizetetlen vagy kivenni nem tudott szabadnap.

Ahogy a fenti véleményeket idéző Mediapart portál megállapítja, a „Ségur” 3 további fontos területet is érintett: a kórházfinanszírozást, az intézményes és a területi szervezeti kérdéseket. Az ezekre vonatkozó terveket a jövő héten hozhatja nyilvánosságra a kormány, és a küszöbön álló kórházreform vezérelvei ebből fognak majd kirajzolódni.

A párizsi tüntetésen részt vevők is a fenti kritikákat visszhangozták a Le Monde tudósításában: a kért 300 euró csupán a 10 éve stagnáló bérek lemaradását korrigálta volna, és eddig egy szó sem esett arról, hogy növelni kell az ágyak, a kapacitások számát.

A keserű és dühös reakciók azt is felemlegették, hogy milyen katasztrofálisan indult a járvány kezelése, mennyire nem álltak készen a kórházak, hogyan érezték magukat cserben hagyva, megfelelő védőfelszerelés, infrastruktúra nélkül, és mindezért, akárcsak a a dolgozókat érő egészségügyi kockázatok, a máig feltáratlan halálesetek miatt senki nem vállalta a felelősséget.

 


A tüntetésen, mint azt az utóbbi másfél évben már megszokhattuk, újra voltak rendkívül feszült pillanatok – egyes beszámolók szerint a rendőrség indokolatlan könnygázosítással próbálta megakadályozni, hogy a teljesen békés menet a Bastille terére jusson.

De a nap talán legerősebb jelképe az volt, amikor a július 14-ei ünnepségen, a teljesen lezárt és üresen kongó Champs Élysées feletti égboltra egy lufikra kötött transzparens úszott be a köztársasági elnököt bekonferáló hanggal kísérve. Rajta a szöveg: „A tiszteletadás mögött Macron megfullasztja a kórházakat.

(Mediapart, Le Monde)

Kiemelt kép: Twitter