Ma reggel nagy bejelentést lengetett be Szijjártó Péter külügyminiszter, egyenesen a reggeli futásból érkező lendülettel.
Nem sokkal később pedig megérkezett maga a Nagy Bejelentés is:
„Két hónapnyi tárgyalás után sikerült megállapodnunk az Európai Bizottsággal, hogy összegkorlát nélkül adhatunk támogatást azoknak a magyarországi vállalatoknak, melyek ugyan veszteséget szenvedtek el a világjárvány miatt, de a munkahelyek megvédése érdekében legalább 560 millió forintnyi beruházást, fejlesztést hajtanak végre.”
A támogatás összege a beruházás értékének maximum fele lehet, vagyis 560 millió forintos beruházás esetén 280 millió forint támogatás jár.
A külügyminiszter szerint a magyar gazdaság „nem a kiszolgáltatottsághoz vezető nemzetközi hitelektől, hanem a magyar emberek munkájától lesz erős”, ehhez azonban munkahelyek kellenek, amelyeket vállalatok hoznak létre, méghozzá olyan vállalatok, amelyek beruházásokat hajtanak végre.
A teljes poszt, benne a bejelentésről készült videóval ide kattintva nézhető meg.
Az új támogatási program persze papíron jól hangzik, azonban újfent csak azt a tendenciát erősíti, amelyet már korábban is láttunk a magyar kormánytól: a nagytőke erősítését a kis- és középvállalkozások helyett.
Az 560 millió forintnyi beruházás, mint a támogatás alsó határa ugyanis – ez talán nem túl meglepő – de a nagyvállalatok által kitűzhető cél, még akkor is, ha a cehh felét az állam állja. Az pedig kérdés, hogy a nap végén milyen típusú munkahelyeket teremtenek majd ezek a cégek – a tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy amikor a magyar kormány megöntöz néhány százmillió-milliárd forinttal egy céget, abból aztán több tízmillió forintonként jön létre egy-egy munkahely a beruházás eredményeként (ez a módszer egyébként amúgy is a multiknak kedvez a munkavállalók helyett, ráadásul adófizetői forintokból).
Arról, hogy miért nem a munkavállalóknak, hanem a cégeknek kedvez ezzel a kormány, itt írtunk korábban.
És azt se felejtsük el – világjárvány ide, közelgő gazdasági válság oda – hogyan magyarázta el korábban Szijjártó, hogy a magyar kormány minden eszközzel (például a bérek alacsonyan tartásával) igyekszik vonzóvá tenni hazánkat a multik szemében, ugyanis így lehet biztosítani a nagyvállalatok versenyképességét.
Mindezek tükrében persze az sem meglepő, hogy nemrég maga Orbán Viktor is az Audi gyáráért aggódott, és ott lengetett be kormányzati segítséget (hovatovább az Audit aztán igazán nem kell félteni, elmúlt tíz évben a cég győri leányvállalata csaknem 2000 milliárd forint adózott profitot termelt, és ebből több, mint 1800 milliárd forintot osztalék formájában vitt ki az országból).
Szóval lehet megint azzal házalni, hogy a magyarországi vállalatok megsegítésén keresztül akarja megsegíteni a munkájukat vesztett magyar dolgozókat a kormány. De ha belegondolunk, akkor a nemzeti nagytőke sem sokkal jobb, mint amikor az Audi lapátolja ki az országból a milliárdokat – ne legyenek kétségeink afelől, hogy az ilyen volumenű beruházások környékén olyan sikervállalkozók fognak majd feltűnni mint Mészáros Lőrinc, akinél sikeresebb vállalkozót mostanság nehéz találni hazánkban.
És mindeközben a hazai kkv-k oldják meg, ahogy tudják a vírusválság utáni gazdasági mélyrepülést. A magyar dolgozókról már nem is beszélve…
Azért a végére jegyezzük meg: a GKI legfrissebb jelentése szerint június elsejéig országosan 160-170 ezer fő vesztette el az állását.
Szóval lenne kin segíteni – ha ez lenne a cél.
