Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Globális háborús ipar a koronavírus gazdasági káosza mögött

Mi köze lehet egy vírusnak a háborúhoz és az elnyomáshoz? A koronavírus globális ellátói hálózatokat szakított szét, és pánikot okozott a világ tőzsdéin. A világjárványnak egyszer vége lesz, ha kemény áldozatokkal is jár majd. Távolabbról nézve azonban a vírus szövődményei leleplezik a 2008-as összeomlás óta helyre nem állt, évek óta egy újabb válság szélén egyensúlyozó globális gazdaság törékenységét.

Az írás a truthout.org-on megjelent szöveg fordítása. A fordítás a Truthout engedélyével készült, a szöveget szerzői jog védi.

A globális kapitalizmus válsága épp annyira strukturális, mint politikai. Politikai síkon a rendszer a kapitalista hegemónia és az állami legitimitás válságával néz szembe. Köztudott, hogy a globális társadalmi polarizáció és egyenlőtlenség mértéke példa nélküli. 2018-ban az emberiség leggazdagabb egy százaléka rendelkezett a világ vagyonának több, mint a fele fölött, míg az alsó nyolcvan százalék ennek az összvagyonnak a 4,5 százalékával kellett, hogy beérje. Az ilyen durva globális egyenlőtlenségek politikailag robbanásveszélyesek, a csillapításukra egyszerűen alkalmatlannak bizonyult rendszer pedig inkább a kizsákmányolt lakosság féken tartásának egyre erőszakosabb eszközeihez folyamodik.

Strukturális értelemben a rendszer válságát a túlfelhalmozás okozza. Miközben az egyenlőtlenségek növekednek, a rendszer egyre több vagyont izzad ki magából, amivel a dolgozó tömegek fogyasztása valójában már nem tudja tartani a tempót. Ennek eredményeképp a világpiac nem képes felélni, amit a világgazdaság kitermel. Túlfelhalmozás akkor alakul ki, amikor hatalmas mennyiségű tőke (profit) halmozódik fel, amelyet ugyanakkor már nem lehetséges profitábilisan újra befektetni, ez pedig  stagnáláshoz vezet.

Valóban, a vállalatok a 2010-es évek folyamán rekord nyereséget könyveltek el, annak ellenére, hogy közben a vállalati befektetések csökkentek. A vállalatoknál világszerte összpontosuló készpénztartalék 2017-ben elérte a 12 billió dollárt, ami meghaladja a globális állami valutatartalékok összegét, viszont a transznacionális vállalatok nem találnak elegendő lehetőséget a nyereség jövedelmező befektetésére.

A kihasználatlan tőke felhalmozódásával egyre sürgetőbbé válik a fölöslegtől megszabadító befektetési lehetőséget találni.

A túlfelhalmozástól fenyegetve, a 21. századra a transznacionális tőkésosztály megannyi eszközt bevetett a globális felhalmozás fenntartása érdekében: spekuláció a globális kaszinóban, az államháztartások kifosztása, adósságalapú növekedés és az államok által megszervezett militarizált felhalmozás.

Militarizált felhalmozás

Jelen cikk fókuszában az általam militarizált felhalmozásként leírt mechanizmus áll. A válság egy tényleges globális rendőrállam felé hajszolja a világot. A globális gazdaság egyre nagyobb mértékben támaszkodik a hadászati, kontrolláló és elnyomó rendszerek fejlesztésére és bevetésére, politikai megfontolásoktól mentesen, tisztán a profitszerzés és a tőkefelhalmozás érdekében, a stagnálást elkerülendő. Úgynevezett háború a drog és a terrorizmus ellen, hadüzenet nélküli háború a bevándorlók, menekültek, bandák ellen, és általában a szegény, sötét bőrű munkásosztálybeli fiatalok ellen; falak építése a határokra, menekülttáborok építése, börtönkomplexumok építése; a tömeges megfigyelés kiépítése, a biztonsági és katonai magánvállalatok létrejötte – ezek mind a profitszerzés fontos forrásai.

2001. szeptember 11. egy olyan, permanens globális háború kezdete volt, amelyben logisztika, haditechnológia, információszerzés, elnyomás, felügyelet, de még a katonai állomány is egyre inkább a transznacionális tőke magántulajdonát képezi.

Az emberfölösleg kriminalizálása az állami elnyomást hívja életre, újabb befektetési lehetőséget teremtve a transznacionális tőke számára. A folyamatos háború a pusztítás és helyreállítás vég nélküli és öngerjesztő körforgását eredményezi, segíti a felhalmozást, az állandó elkerítések által a tőkésosztályt juttatva erőforrásokhoz.

A Pentagon költségvetése 1998 és 2011 között reálértéken 91 százalékkal nőtt, miközben a védelmi kiadások 2006 és 2015 között világszinten 50 százalékkal, 1,4 billió dollárról 2,03 billió dollárra emelkedtek – nem számolva a titkosított kiadásokat, az eseti intézkedéseket és a „nemzetbiztonsági” kiadásokat. (Összehasonlításképp: a magyar államnak – mostani árfolyamon – 2019-ben 59 milliárd dollár bevétele volt, vagyis ennek kb. 1/34-ed része – szerk.) A nemzetbiztonság globális piaca 2018-ban elérte a 431 milliárd dollárt, a számítások szerint 2024-re 606 milliárd dolláros lesz. A 2001-et követő egy évtized alatt a hadiipari profit közel megnégyszereződött. Felfoghatatlan, de 2001 és 2018 között az Egyesült Államok 6 billió dollárt költött el kizárólag a közel-keleti háborúkra. (Ez a 2019-es magyar költségvetés kb. százszorosa.)

Élen az uralkodó világhatalom Egyesült Államokkal, a katonai expanzió több (akár egymással szemben álló) országban is párhuzamos folyamatokon keresztül valósul meg, ugyanakkor mindenhol az állam militarizálódásának és a globális tőke felhalmozásának összefüggését mutatja. A kínai kormány például 2015-ben bejelentette, hogy amerikai modell alapján kezd egy hadiipari komplexum fejlesztésébe, mégpedig alapvetően magántőkére támaszkodva. Ugyanebben az évben a globális állami katonai kiadások 3 százalékát tették ki a 75 billió dolláros bruttó világterméknek (a nem nyilvános állami katonai kiadásokkal nem számolva).

A militarizált felhalmozás ugyanakkor az állami katonai költségvetésen túl sok mindent jelent. Hatalmas összegeket mozgósítanak és halmoznak fel vállalatoknál a profittermelés egyéb formái, mint a társadalmi kontroll nyílt militarizálódással nem járó elnyomó formái: a szegények felett gyakorolt strukturális kontroll az adóbehajtásáson keresztül, vagy épp a kriminalizálásból következő felhalmozási lehetőségek.

A háború és az elnyomás privatizálása

A háborúk, konfliktusok, a társadalmi kontroll és az elnyomás világszerte a magánfelhalmozás és az állami militarizálódás együttműködésével zajlanak. Ebben a viszonyban az állam feladata, hogy lehetőségeket teremtsen a magánvagyon militarizálódáson keresztüli felhalmozására. Erre a legnyilvánvalóbb eszköz a globális fegyvereladás segítése hadiipari-biztonsági cégeken keresztül, ami mára példátlan mértéket öltött. A globális Dél csak 2003 és 2010 között közel fél billió dollár értékben vásárolt fegyvereket nemzetközi fegyverkereskedőktől. A világ száz vezető fegyvergyárának és katonai szolgáltatócégének forgalma 2002 és 2016 között 38 százalékkal nőtt.

Az Egyesült Államok Irakban és Afganisztánban folytatott háborúi során robbanásszerűen megnövekedett a transznacionális tőkésosztály védelmét szolgáló katonai és biztonsági magánvállalatok száma. A háborúk csúcsain Irakban és Afganisztánban egyaránt meghaladta a magánvállalatok által szerződtetett zsoldosok létszáma az amerikai harci egységekét, Afganisztánban létszámuk elérte a hivatásos katonák háromszorosát. De az Egyesült Államokon túl is, világszerte virágoznak a katonai és biztonsági cégek, bevetésük pedig egyáltalán nem korlátozódik a Közel-Kelet, Dél-Ázsia vagy Afrika háborús zónáira. P. W. Singer Corporate Warriors (Vállalati harcosok) című tanulmánya bemutatja, hogyan váltak az általa PMF-eknek („privatized military forces”) hívott magánhadseregek központi szereplőivé a fegyveres konfliktusoknak és háborúknak.

„Új globális iparág emelkedett fel” – írja. „A kiszervezés és a privatizálás 21. századi variánsa, amely felülírja a nemzetközi politika és hadviselés korábbi szabályait. Léptékében és tevékenységi körében is globálissá növekedett.”

Az Egyesült Államokon kívül is megannyi PMF működik világszerte, többek közt Oroszországban, a Dél-afrikai Köztársaságban, Kolumbiában, Mexikóban, Indiában, Izraelben, és EU-tagállamokban is.

A háborúskodás mellett a PMF-ek hozzáférhetővé tesznek gazdasági erőforrásokat, befektetési lehetőségeket is – például bányászati területeken vagy olajföldeken zajló bevetésekkel –, ezért Singer a PMF-eket „befektetéssegítő tényezőkként” definiálja. Megrendelőik közt vannak államok, vállalatok, földtulajdonosok, NGO-k, vagy épp kolumbiai és mexikói drogkartellek. A Pentagon 2005 és 2010 között mintegy 150 céggel állt szerződéses viszonyban a világ minden tájáról, kizárólag Irakban folytatott támogató és biztonsági műveletek kapcsán. A katonai magánvállalatok 2018-ban körülbelül 15 millió embert foglalkoztattak világszerte, legyen szó vállalati vagyon őrzéséről, vállalati vezetők és családjaik személyes biztonságának védelméről, információszerzésről, rendőrségi, paramilitáris, felkelésellenes és felügyeleti akciókról, rendfenntartásról és tüntetések feloszlatásáról, börtönök működtetéséről, magántulajdonú fogvatartási és vallatólétesítmények üzemeltetéséről, végül pedig háborús műveletekről.

Mindeközben a magán biztonsági (rendszabályozó) cégek több országban is az egyik leggyorsabban növekvő gazdasági szektort képezik, a világ minden táján felülmúlva az állami rendfenntartást. Singer szerint 2003-ban, az iraki invázió évében, magán biztonsági cégekre 73 százalékkal több kiadást fordítottak, mint az állami szférára, a biztonsági magánvállalatok háromszor annyi embert foglalkoztattak, mint az állami rendfenntartó erők. Ázsia egyes részein a személy- és vagyonvédelmi ipar évi 20–30 százalékkal nőtt. Talán a legdinamikusabb növekedést a posztszovjet Oroszország produkálta, ahol az állami szervek szinte teljes leállásával 1989 óta több, mint 10 000 új biztonsági cég jött létre. 2017-ben az iparág világszerte 20 millió embert foglalkoztatott, 2020-ban az előrejelzések szerint a szektor értéke meg fogja haladni a 240 milliárd dollárt. Minden második országban több embert foglalkoztatnak a magánbiztonsági cégek, mint a rendőrség.

Amint a globális társadalom egy felügyelt, kontrollált és felettébb nyereséges csatatáérré válik, ne feledjük, hogy a globális rendőrállam által használt technológia sokkal inkább a felhalmozást szolgáló befektetési lehetőség, mintsem stratégiai vagy politikai megfontolás terméke.

A digitális gazdaság felemelkedésével és a katonai és civil szektor közti választóvonal elmosódásával egyre több tőkés csoport – leginkább pénzügyi, hadiipari és technológiai cégek – fonódik össze a pénzügyi spekuláció és a militarizált felhalmozás együttes folyamatával. A digitális technológia által elérhetővé tett új rendszerei a társadalmi kontrollnak dollár-százmilliárdokra becsült piacot képeznek. Például, a számítások szerint a biometrikus technológiák globális piacának értéke a 2015-ös 15 milliárd dollárról 2020-ra 35 milliárd dollárra ugorhat.

A technológiai ágazat az 1990-es évekbeli megjelenésétől kezdve szoros kapcsolatban áll a hadiipari-biztonsági komplexummal és a globális rendőrállammal. A Google például az évek során térképészeti technológiát fejlesztett az Irakban háborúzó amerikai hadsereg számára, CIA adatokat tárolt, hatalmas NSA-adatbázisokat rendszerezett, robotkatonákat épített, a Pentagonnal együttműködésben indított útjára kémműholdat, felhőalapú platformokat bocsátott a bűncselekmények előrejelzésén dolgozó rendőrkapitányságok rendelkezésére. Az Amazon, a Facebook, a Microsoft és a többi tech óriás mind mélyen összefonódnak a hadiipari és biztonsági komplexummal.

Kriminalizálás, háború a bevándorlók és a menekültek ellen

A szegények, faji alapon elnyomott csoportok, bevándorlók, menekültek és más kiszolgáltatott közösségek kriminalizálása a legnyilvánvalóbb módszere az elnyomás általi felhalmozásnak. A kriminalizálás ezen formája a tőkefelhalmozás érdekében indítja útjára a „legitim” állami elnyomást, amint az állam magánvállalkozásokkal végezteti el a kriminalizált csoportok elnyomását.

A tömeges bebörtönzés gyakorlatának rendszerét exportáló Egyesült Államokat követve világszerte megnövekedett a börtönbüntetések száma. A rendszerek csak 2019-ben legalább 33 országban voltak jelen, miközben a világ börtönnépessége 2000 és 2018 között 24 százalékkal nőtt. Ezzel a militarizált felhalmozás kivételes lehetőségek egész sorához jut. A 21. század elején világszerte kétszáz börtönt működtetnek magánvállalkozások, de rengeteg további esetben állami és magánpartnerség (PPP) keretében valósul meg a börtönszolgáltatások privatizálása, például privatizált elektronikus ellenőrzőrendszerek és hasonló forprofit őrzési szolgáltatások formájában. Magánbörtönöket fejlesztett számos EU-tagállam, Izrael, Oroszország, Thaiföld, Hong Kong, Dél-Afrika, Új-Zéland, Ecuador, Ausztrália, Costa Rica, Chile, Peru, Brazília, Kanada stb.

Bevándorlók és menekültek milliói kapcsán beszélhetünk kriminalizálásról. A fölöttük gyakorolt állami ellenőrzés, és az állampolgársággal nem rendelkező munkások kriminalizálása tálcán kínálja fel a globális munkásosztály ezen szegmensét a mértéktelen kizsákmányolás és a totális felügyelet számára.

Ráadásul ugyanez a többszintű elnyomás egyre meghatározóbb forrása a transznacionális tőke felhalmozásának is. A bevándorlók és menekültek elleni háború minden szakasza újabb aranybánya, a menekülteket őrző forprofit magánbörtönök működtetésétől és ellátásától kezdve (legyen szó egészségügyi szolgáltatásokról, étkeztetésről, telefonhálózatokról) a kitoloncolás intézménye által szükségessé tett különböző segédeszközökig mint a hazatelepítések során bevetett magánjáratok, vagy épp a határőrök felfegyverzése.

Az Egyesült Államok börtönlakosságának leggyorsabban gyarapodó csoportja az illegális bevándorlóké, akiket külön magánbörtönökbe zárnak el, a kitelepítésüket pedig magánvállalkozásoknak szervezik ki. 2010-ben az USA-ban működő 270 bevándorlóbörtönben a fogvatartottak száma minden nap elérte a harmincezret, éves szinten pedig akár a négyszázezret; szemben az 1980-as évek előtt jellemző napi pár tucattal. A bevándorlók fogva tartására fordított szövetségi költségvetés 2010 és 2018 között 1,8 milliárd dollárról 3,1 milliárdra ugrott. Mivel a CoreCivichez vagy a GEO Grouphoz hasonló forprofit börtönvállalkozások értékpapírjai elérhetők a Wall Streeten, azokkal a világ bármely pontjáról kereskedhetnek befektetők, úgy járulva hozzá a bevándorlók elnyomásához, hogy annak konkrét politikai vagy ideológiai motivációitól, ha nem is függetlenítik, de távol tartják magukat.

A becslések szerint az Egyesült Államokban a határőrzés üzletágának az értéke a 2011-es 305 milliárd dollárról 2023-ra megduplázódik, és eléri a 740 milliárdot. A mexikói kutató Juan Manuel Sandoval azt vizsgálja, hogyan lett az USA-Mexikó határ a „transznacionális tőke terjeszkedésének globális terévé” átszervezve. Ez a „globális tér” az Egyesült Államok oldalán a csúcstechnológiás hadi- és repülőgépipar, a katonai bázisok, illetve „a bevándorlás, a drogcsempészet és a terrorizmus elleni alacsony intenzitású hadviselés részeként bevetett” további civil és katonai erők köré épült ki. Mindeközben a mexikói oldalon a szabadkereskedelmi zónák kizsákmányolásra alapuló úgynevezett maquiladora-üzemeinek, a bányászatnak és az iparnak a növekedéséhez vezetett, a kapitalista globalizáció és az észak-amerikai integráció jegyében.

Az Egyesült Államok technológiai szektora nagyon is érdekeltje a bevándorlók elleni háborúnak, a Szilícium-völgy egyre inkább központi szerepet játszik a letartóztatások, a fogva tartás és a kitoloncolások növekedésében és felgyorsulásában. A tech cégek, ahogy nőtt az ebből a háborúból kitermelt nyereségük, úgy sürgették a bevándorlók bebörtönzésének és kitelepítésének a fokozását, azért lobbizva az államnál, hogy az ő innovációik adhassák a bevándorlásellenes műveletek technikai hátterét a társadalmi kontroll és a felügyelet gyakorlásához.

Európában a menekültválság és a „biztonságos határok” EU-s programja a katonai és biztonsági vállalkozások ölébe hullt ajándék: szállíthatják a határőrség felszerelését, megfigyelőrendszereket, az informatikai infrastruktúrát. Az EU vegyes tulajdonú határvédelmi ügynökségének, a Frontexnek a költségvetése 2005 és 2016 között 3688 százalékkal nőtt, miközben a becslések szerint az európai határőrzés piaca a 2015-ös 18 milliárd dollárról 2022-re annak duplájára, 34 milliárd dollárra fog hízni.

Ne a koronavírusra mutogassunk

Amint február végén világszerte zuhanni kezdtek a tőzsdék, a mainstream médiában a koronavírust kiáltották ki az alakuló válság felelősének. A vírus azonban csak a pénzügyi láncreakciót beindító szikra volt. A tőzsde bedőlése azt sejteti, hogy a pénzügyi spekuláció egy időre kevésbé lesz alkalmas a túlfelhalmozott tőke felszívására.

Azaz, a világjárványt követően egy olyan globális gazdaság vár ránk, amely még a járvány előtti állapotokhoz képest is jobban függeni fog a militarizált felhalmozástól.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a háború, a társadalmi ellenőrzés és az elnyomás általi felhalmozást egy kettős logika hajtja: egyrészről befektetési lehetőségek teremtése a túlfelhalmozott tőke stagnálásának megelőzése érdekében, másrészről a kapitalista hegemónia összeomlását kísérő társadalmi kontroll és elnyomás. Ahogy a világpiac egyre inkább a militarizálódásra és konfliktusokra támaszkodik, úgy nő az igény a háborúkra, és a tét az emberiség számára. A globalizált kapitalizmus mai formájába kódolva van a háborús ösztön. A történelem tanúsága szerint a kapitalista rendszer számára a háború egyszerre alkalmas eszköz gazdasági válságok átvészelésére, illetve a figyelem elterelésére, legyen szó politikai feszültségről vagy legitimációs problémáról. Hogy a társadalmi kontroll és a militarizált felhalmozás kettős kényszere által hajtott globális rendőrállam képes lesz-e megszilárdulni, az a különböző társadalmi erők és osztályok, illetve versengő politikai kísérleteik között világszerte elharapódzó küzdelmek végkimenetelén múlik majd.

A szöveg jelentős részben a szerző The Global Police State című, 2020 júliusában megjelenő könyvén alapul.

Fordította: Zsámboki Miklós

Kiemelt kép: Wikimedia Commons