Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ahol nem segít a kormány, ott összefog a nép – szolidaritási mozgalmak Latin-Amerikában a járvány idején

Ahogy azt Gagyi Ágnes a Fordulat 25. számában megjelent cikke kapcsán a válságkezelésről szóló interjújában a Partizánnak elmondta, az amerikai filmek és a kormányok által belénk táplált képpel ellentétben katasztrófa esetén az emberek nem fejvesztve menekülnek, hanem sokkal inkább összefognak, és egymás segítségére sietnek. Mivel ilyenkor az infrastruktúrák is lebomlanak, a valódi életmentő tevékenységet a helyszínen elsőként megjelenő civilek végzik.

Nem kivétel ez alól a jelenlegi világjárvány sem. Azokban a szegénység és politikai destabilitás sújtotta dél-amerikai országokban, ahol a kormányok nem tudnak megfelelő ellátást nyújtani legelesettebb állampolgáraiknak, sorra alakulnak az egymást segítő szolidáris szervezetek, lépnek elő az alulról szerveződő baloldali mozgalmak.

Ételosztó földnélküliek Brazíliában

A vidéki szegénység földhöz jutásáért, önellátásáért, és az ennek útjában álló nemi, származási és gazdasági megkülönböztetések ellen küzdő Földnélküli Dolgozók Mozgalmának (MST) mintegy 1,5 millió tagja van Brazília-szerte. Először 1984-ben foglaltak el egy parlagon hagyott szántóföldet, hogy azt megművelve saját magukról gondoskodhassanak. Közel harminc évvel és 2500 további földfoglalással később az ország 26 szövetségi államából 23-ban vannak jelen, 7,5 millió hektárnyi területen.

Míg Bolsonaro brazil elnök koronavírussal kapcsolatos kommunikációjával és megelőző/védekező stratégiájával szemben főleg csak kritikák hangzanak el, addig az MST konkrét lépéseket tett a helyzet enyhítésének érdekében. A közösség tagjai megállapodtak, hogy a városok látogatását felfüggesztik, és az egészségügyi felkészülésre, illetve a mezőgazdasági munkára fókuszálnak.

„A lakosság szélesebb körének is sok ételre lesz szüksége az elkövetkezendő időszakban” – írja a szervezet egyik tagja. Az MST amellett, hogy ételosztásokkal segít a bajba jutottakon, tárgyalásokat is folytat a kormánnyal, hogy az terményük egy részét vásárolja fel a kórházak és más kulcsfontosságú intézmények számára, valamint már több államban felajánlották létesítményeiket elsősegélyre és kórházi használatra.

A legszegényebbek segítenek a rászorulóknak Mexikóban

A marxista hagyományok mentén alakult Frente Popular Francisco Villa Independiente (FPFVI) mozgalom már történetének kezdetétől fogva a politikai pártok és az államhatalom segítsége nélkül szervezte meg a mexikói városi szegénység életét. Közös erővel elhagyatott állami földeken alakítottak ki illegális falvakat, ahova a tagjaik összegyűjtött pénzéből áramot és csatornázást is be tudtak vezetni. A közép-amerikai országra jellemző emberektől távol álló, idegen politikai vezetéssel szemben, az FPFVI működésében folyamatos kommunikáció uralkodik.

A szervezet a Mexikóvároson belüli, nagyjából egy tucat telephelyén élő ezer család fenntartását önellátó módon szervezi meg, mivel kapcsolatok híján az ország vezetésétől nemigen számíthatnak semmire, hangjukat hallatni leginkább csak demonstrációkon, blokádokon keresztül tudják.

Azonban most, hogy a koronavírus elérte Mexikót, eddig már közel 300 áldozatot szedve, ők azok, akik az elsők között léptek akcióba a leginkább veszélyeztetettek megsegítésére. Szomszédságaikat lezárták, hogy elkerüljék a vírus bejutását, majd maszkok és fertőtlenítőszerek gyártásába kezdtek. Újságokban és rádión keresztül kommunikálnak egymás közt, folyamatosan dolgozva a járvány megelőzésén és enyhítésén, mivel tudják, máskülönben magukra lesznek utalva.

Gyógyszereket és élelmet gyűjtenek a rászorulók számára, városi kerteket tartanak fent és esővízgyűjtő tavacskát, amiből az ivóvizet tudják biztosítani. Karanténokat hoztak létre a betegeknek, és gyermekfelügyeletet is biztosítanak.

Alulról szerveződő feminista védőháló Chilében

A dél-amerikai kontinensen tavaly ősszel végigsöprő, nők elleni erőszak felszámolásért rendezett demonstrációsorozatot is szervező, az október elején indult és hamarosan monumentális méretűvé nőtt chilei tiltakozások egyik kulcsfontosságú szereplője, a Coordinadora Feminista 8M még március közepén adott ki „Feminista vészhelyzeti terv a koronavírus krízisre” címmel egy közösségi együttműködési programot.

Ebben kijelentik, hogy a járvány jelentette vészhelyzetben, amely teret ad a bizonytalanság, a patriarchális és rasszista erőszak, valamint a gondoskodási és környezeti válság felerősödésének, szükség van egy olyan feminista vésztervre, amely az emberi életet és egészséget helyezi előtérbe a cégek profitjával szemben. A feminista és antikapitalista alternatívákat kínáló öngondoskodási tervüket négy pontban fogalmazzák meg:

Az első, a területi alapú stratégiák és az öngondoskodás megszervezése. Azokon a területeken, ahol jelen vannak, gyermekfelügyeleti csoportok létrehozását (különösen az egészségügyben dolgozók számára) és azok névsorba gyűjtését szorgalmazzák, akik különösen veszélyeztettetek, hogy megfelelő ellátást biztosíthassanak számukra. Emellett azon egészségügyi szakemberek összegyűjtését, akik a közösség járványkezelésében, és azzal kapcsolatos önoktatásában részt tudnak venni.

Itt megjegyzik, hogy a közösségi távolságtartás szükségessége nem vethet gátat az elmúlt hónapok alatt felépített szolidáris közösségi segítőhálónak, éppen ellenkezőleg, annak elmélyítésével kell biztosítani, hogy senki se hagyjanak hátra.

A második pontban a karantén során az erőszaknak fokozottan kitett nők és gyermekek védelmét szolgáló lépéseket írják le. Minden szomszédságban egy gyorsan és előre lefektetett protokoll szerint cselekvő segélyhálózat kiépítésével, védett házak, segélyvonalak és anyagi támogatást biztosító alap létrehozásával mentenék ki a patriarchális erőszak áldozatait. Az ehhez szükséges anyagi feltételek megteremtésén túl, külön keretet szánnak a családon belüli erőszakról, és azok elszenvedőinek lehetőségeiről való többfelületű tájékoztatásra is.

A harmadik pontban, a kormány megfelelő védőfelszerelések biztosításában és megelőző intézkedésekben tanúsított kudarcát követően, a nem létszükségletű és otthoni munkarendbe nem állítható dolgozókat hívják azonnali sztrájkra, az életüket fenyegető helyzetek elkerülésért, a bérek kifizetése mellett, munkaviszonyra való tekintet nélkül. Azoknál pedig, akik a gyermekükkel maradtak otthon, és adott a home office lehetősége, a gyermekfelügyelet kell a munkaként kezelni.

„A rólunk való gondoskodás fontosabb, mint az ő profitjuk”, szól a negyedik pont, amiben a betegekről gondoskodók fizetett szabadságát, az összes egészségügyi intézmény és ellátás ingyenessé tételét, a kirúgások felfüggesztését, a hiteltörlesztések hathónapos moratóriumát, a szükséges egészségügyi eszközök árának befagyasztását és az alapvető szükségleti szolgáltatások, mint a víz megtagadásának tiltását követelik.

Nem a hatalom fogja megmenteni az embereket

Gagyi Ágnes a Partizánnak megjegyezte azt is, hogy a veszélyhelyzet megszűnésével a hatalom általában átveszi ezeket a folyamatokat, majd úgy alakítja a válságkezelés narratíváját, hogy a közösségi együttműködés életmentő szerepét lekicsinyítve, a névtelen hősöket félresöpörve saját magát állítsa be a katasztrófa elhárítójaként.

Viszont egyre inkább látjuk, akár az itthoni maszkvarró kezdeményezésekből, lakásfelajánlásokból, vagy fent említett rászorulókat segítő megmozdulásokból, hogy felvehet a válság után a hatalom bármilyen pózt, az csak ócska utánzata lehet a válság idején felbukkanó emberi szolidaritásnak.