Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Tiltakozásba kezdtek a nők az erőszakolót az áldozattal összeházasító új török törvénytervezet ellen

2016-os visszakozása után Recep Tayyip Erdoğan kormánya ismét beterjesztette január végén a Nemzetgyűlésben azt a törvénytervezetet, amely szerint, ha maximum 10 év van egy férfi erőszaktevő és női áldozata között, akkor a férfi büntetlenül megúszhatja tettét, ha feleségül veszi áldozatát.

A szekuláris török alkotmány a jelenlegi helyzet szerint rögzíti, hogy mind a férfiak, mind pedig a nők esetén a szexuális aktusba való beleegyezési korhatár 18 év. A „házasodj össze az erőszakolóddal” csúfnevű törvénytervezet viszont egy jóval iszlamistább irányt adna az ország nemi erőszakot szabályozó törvényeinek.

A tervezet jelenleg vitaszakaszában tart Ankarában, az ENSZ azonban máris tiltakozott ellene, figyelmeztetve, hogy egy ilyen törvény csupán felbátorítaná a nemi erőszakot elkövetőket, anélkül, hogy tetteik következményeitől akár a legcsekélyebb mértékben tartaniuk kellene.

Korábban, 2016 novemberében egy, a mostanihoz hasonló törvénytervezet akkora tiltakozást és ellenállást váltott ki a török társadalom nem vallásos részéből, a nemzetközi közvéleményből és különösen a belföldi nőjogi mozgalmaktól, hogy azt akkor végül vissza is vonták.

Az akkori miniszterelnök (a pozíció azóta megszűnt), és Isztambul 2019-es, sikertelen kormánypárti polgármesterjelöltje, Binali Yıldırım azt mondta, nem végleg vetik el a törvénytervezetet, hanem csupán „megfontolják azt.”

2017-ben ugyan a tervezet még nem tért vissza, viszont akkor a parlament megszavazta, hogy az állami alkalmazásban dolgozó iszlám vallási vezetők, a muftik jogot szerezzenek polgári házasságok lebonyolítására is, így jóval nagyobb szerepre tettek szert a házasságok levezénylésénél, mint az a szekuláris, Musztafa Kemál Atatürk-féle állam történetében valaha történt.

Most pedig Erdoğan, immár konszolidált, és megerősített elnöki pozíciójából, amelyet egy, a 2016-os puccskísérlet utáni népszavazáson erősíttetett meg, elég önbizalmat érez ahhoz is, hogy az erőszakolókat felmentő törvényt is visszahozza a plénum elé.

A tervezet kritikusai egyrészről az ENSZ-hez hasonlóan az amúgy is igen elterjedt családon belüli erőszak még tovább terjedésétől, illetve tömeges eltitkolásától félnek elsősorban. De sokan azt is felvetették, a törvény elfogadása után minden bizonnyal a gyermekekkel kötött kényszerházasságok száma is megnőne.

A világszervezet számai szerint a török nők mintegy 38%-a élt már át élete során valamilyen formában családon belüli vagy párkapcsolati erőszakot, és a gyermekházasságok száma is igen magas, főleg a konzervatívabb, vidéki területeken.

Mindkét intézkedés a nők helyzetének drasztikus romlásához vezetne az Erdoğan és pártja, az Igazság és Fejlődés (AKP) által teljhatalmúan vezetett országban.

A török Hürriyet napilap számításai szerint azoknak a száma, akik Törökországban nemi erőszak miatt töltenek börtönbüntetést, és a törvény értelmében szabadulhatnának, körülbelül 4000-re tehető. A török parlamentarizmus állapotára pedig jellemző, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a Köztársasági Néppárt (CHP) képviselői csupán azt kívánják elérni, hogy az áldozatok esetén az alsó korhatárt szabják meg 15 évben, és fiatalabb lányokkal szemben elkövetett erőszakra ne vonatkozzon a törvény. Csak az immár félig legálisan működő, baloldali Népek Demokratikus Pártja (HDP) frakciója ígérte meg, hogy a tervezetet blokkolni fogják.

Noha korábban, a sária radikálisan konzervatív muszlim értelmezését követve, számos közel-keleti és észak-afrikai országban létezett a mostani török tervekhez hasonló törvény, az erőszakolóval kötött kényszer-házasságot a nemzetközi nőjogi szervezetek hatására eltörölték például Tunéziában, Jordániában, Libanonban, a Palesztin Hatóság pedig 2018-ban ugyancsak megszüntette ezt a gyakorlatot.

Törökországban az idei, szokásos nőnapi megmozdulás előtt a törvénytervezet ismét aktivizálta a nemi erőszak és kényszerházasságok ellen évtizede küzdő nőjogi, baloldali mozgalmakat, akik most a nemzetközi nyomást is fel kívánják arra használni, hogy a törvény végül ne emelkedjen jogerőre.

Fidan Ataselim, az „Állítsuk meg a nőirtást” nevű országos szervezet főtitkára a Guardiannek úgy nyilatkozott, a törvénytervezet és az erőszakolók szabadon engedése egyetlen dologra jó a rezsimnek: ezzel jótékonyan eltakarhatná az országban egyre csak súlyosbodó nemi erőszak, és családon belüli erőszak problémáit.

Vele szemben Erdoğan elnök pedig arról beszélt, szerinte a tervezet egyszer és mindenkorra megoldaná a gyermekházasságok körüli viták ügyét az országban.

A párkapcsolati erőszakkal kapcsolatban viszont a török társadalom ma egyre tudatosabb: tavaly például Sıla Gençoğlu énekesnő a nagy nyilvánosság előtt, perben vállalta, hogy ex-barátja, Ahmet Kural színész többször, és súlyosan bántalmazta őt kapcsolatuk során. A nagy nyilvánosság, és a média kamerái előtt zajló peres ügy óriási felháborodást keltett, és azóta a nők elleni erőszak folyamatosan az egyik legfontosabb téma a török közbeszédben.