Tegnap végül kiderült, megszavazta az amerikai Képviselőház, hogy vádat emeljen Donald Trump ellen, akit így „főben járó bűnökért és kihágások” ügyében vizsgálhat majd a túlnyomóan republikánus többségű Szenátus.

Olvashattuk ma eleget a magyar sajtóban is, a végül becikkelyezett impeachment által megfogalmazott vádakat: azt kérte Trump az ukrán elnöktől, Vologyimir Zelenszkijtől (a volt komikus nyilván nem így kívánt végleg bevonulni a történelembe, de hát mit hoz a sors), ugyan nézne már utána Hunter Biden, Joe Biden erős elnökjelölt fia korrupciós ügyeinek ott Kijevben a legfőbb ügyészség, ez neki a választási év előtt igen jól jönne. Ha pedig esetleg nem nézne utána – így Trump és Zelenszkij telefonbeszélgetéseinek átirata – akkor lehet, hogy az általuk vágyott amerikai fegyverszállítmányoknak meg majd ő nem néz utána.

A hivatalos diplomáciai beszélgetés nem pusztán kettőjük között zajlott, belehallgathatott még Mike Pompeo külügyminiszter, de ő nem azért jött a CIA éléről a minisztériumba, hogy ne tudja tartani a száját. Ez alapesetben mindegy is lenne, mivel a hivatalos kormányszervektől a teljes beszélgetésről mindent már másnap megtudhatna a Kongresszus, amit csak akar. Trump kormányzata azonban úgy tűnik, sejtett valamit abból, hogy ez így nem lesz jó, így a második cikkelyezett vádpont szerint mindent megtett azért a Fehér Ház, hogy eltitkolja a beszélgetést, és Trump így akadályozta a tények megismerését.

Eddig lenne a hivatalos verzió.

De ebből így nem lesz semmi.

Nem lesz belőle Trump-lemondás, nem lesz megszavazott vád, impeachment, nixonos, helikopteres menekülés. Mert még ha a Szenátus szigorúan, és aprólékosan lefolytatná is az eljárást, arra bárki mérget vehet, hogy a Trump-párttá vált republikánusok nem azért ülnek ott, ahol ülnek Washingtonban, hogy a saját elnökük ellen szavazzanak. És nincs olyan mindenki számára ugyanazt mondó televízió sem, mint a hetvenes években az NBC, amely a republikánus szavazókat kényszerítené állásfoglalásra. Van helyette Fox News, amelyből az harsog, semmi nem igaz az egészből, a demokraták félnek Trumppal választáson megütközni, ezért most összeesküvést szőnek az ország első embere ellen.

A demokraták azonban sokszor hangsúlyozzák, nem is számítanak ilyesmire, ők csupán a választók tekintetétől kísérve kívánják Donald Trumpot megszorongatni. Azonban ez a vállalkozás is minimum kétséges.

Ahogyan Krystal Ball, a The Hill videós műsorának progresszív kommentátora összefoglalta, a jelenlegi vádeljárás, noha minden bizonnyal jogszerű, nem tartalmaz Trump korrupciós ügyeiből semmit, és fura módon éppen egy külföldi fegyverszállítmány akadályozása lenne a „morális alap” az elnök esetleges eltávolítására.

Az antiimperialista demokrata képviselő, és elnökjelölt, a volt katona Tulsi Gabbard éppen erre hivatkozva nem is szavazta meg a vádeljárást a héten a Képviselőházban.

Számos bűne, a határon fogva tartott bevándorló-gyermekek, a pusztító jemeni háború, az, amit a klímaváltozással és a párizsi egyezménnyel nem jönnek ugyanis elő ebben az ügyben, csupán egy homályos ukrajnai üzletelés – holott tudjuk, hogy az impeachment egyszerűen bármiért elindítható, amivel az adott tisztségviselő szégyent hoz a pozíciójára, nem kell annak konkrét bűncselekménynek lennie.

Az, hogy Nancy Pelosi demokrata képviselőházi elnök mégis ezt az ügyet választotta a vádeljárás jogalapjául, miközben 2003-ban még nem tartotta fontosnak például George W. Bush elnök ellen alkotmányos vádeljárást indítani, miután az ENSZ beleegyezése nélkül szállta meg az USA Irakot, legalábbis ingoványos morális talajra vezette az amerikai ellenzéket.

Ahogyan azt Ball is kiemelte, az impeachment nemcsak azért nem fog érdemben változtatni a szélesebb közvéleményen, mert  az embereket egyszerűen nem foglalkoztatja valami korrupciós ügy Ukrajnában, és hívei egyszerűen a Trump elleni „aljas játszmákat” érzékelik az egészből. Azért sem működhet a dolog, mert saját meggyőződésükkel szemben az amerikai nép még Trump korszakában sem tartja a Demokrata Pártot az erkölcsösség fáklyájának és a jogállam őrzőjének.

Főleg, ha belegondolunk, hogy ebben az ügyben éppen hogy nagyon is felmerül Joe Biden volt alelnök és elnökjelölt fiának, Hunter Bidennek a szerepe is. Ami nem vet jó fényt a demokraták elitjére sem.

A hagyományos, centrista demokraták, mint Pelosi ugyanis nem támogatják például, hogy milliárdosok ne finanszírozhassanak hivatalosan képviselői- és pártkampányokat, és a múltban rendszeresen asszisztáltak olyan republikánus törvények megszavazásánál, amelyek éppen a korrupciót mélyítik el.

Ráadásul, ahogyan arra mindenki jól emlékszik, a Mueller-jelentéssel kapcsolatban már évekig hangoztatták, Trumpot az „orosz befolyásolással” fogják megfogni, miután a vizsgálat egyértelműen meg fogja állapítani, mennyire bűnös.

Hiába a médiafelhajtás, Robert Mueller sepciális megbízott végső jelentéséből ugyan derülnek ki súlyos információk Trump ellen, de egyik sem főbenjáró bűn, a demokraták egyszerűen arcra estek ezzel a próbálkozással is.

Ki hinne el ezek után egy ugyanígy felépített, ugyanilyen ügyet, aki nem tartozik az elkötelezett Trump-ellenesek közé?

Persze nézhetjük máshogyan is ezt az egészet. Noha a felmérésekben 2016 után egyáltalán nem tanácsos bíznia senkinek, a legutóbbi számok szerint Trump népszerűsége továbbra is elég alacsony, 49%, és amikor a most vádeljárás tárgyalását képező ügy kiderült, az amerikaiak 51%-a nyilatkozta azt egy felmérésben, hogy az impeachmentnek helye lehet az elnök ellen.

Ugyanakkor ez az eljárás egyáltalán nem hasonlított a Richard Nixon ügyében lezajlott drámához, a képviselőházi meghallgatások az átlagpolgár számára követehetetlenül hosszúak és unalmasak voltak. A demokrata fősodor azonban meg volt győződve róla, hogy itt és a Mueller-jelentésnél is az okozta a fő gondot, hogy a szavazók nagy része egyszerűen nem elég értelmes ahhoz, hogy Nancy Pelosiék zsenialitását értékelje. Ezért történhetett meg például, hogy az Amazon-milliárdos Jeff Bezos által felvásárolt Washington Post például képregény-formában adta ki a Mueller-jelentést, hátha csak azért nem törődtek vele eddig a polgárok, mert túl hülyék.

Ez a hozzáállás pedig olyasmi, ami arról tanúskodik, hiába kampányoltak a múltkori demokrata előválasztáson Bernie Sanders ellen és a bukott Hillary Clinton mellett a demokrata elit fő figurái, ezek a Bourbonok tényleg semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek.

Hiszen ne feledjük, ha másra nem is jó ez a szenátusi impeachment – amelyet Trump elnök jellemző módon el akar húzni – arra bizonyosan, hogy a két baloldali szenátor-elnökjelölt, Elizabeth Warren és Bernie Sanders, a kampányolás helyett az iowai előválasztás előtt ne a helyszínen, hanem Washingtonban „ragadjon”, és persze arra, hogy a centristák és az őket támogató média számon tudja kérni az ügyben tett minden lépésüket, hátha „hazaárulással” lehetne esetleg megvádolni az egyre népszerűbb balos kihívókat.

Ez már nem is Trumpról szól tehát. A demokraták elitje az impeachment-ügyből megpróbál olyan „amerikai brexitet” faragni, amellyel a szociális problémák, vagyoni egyenlőtlenség kampánytémáit „lecsavarhatják” az előválasztási kampányban. Éppen azokat a témákat, amelyekre az amerikaiak leginkább kíváncsiak lennének.

Ha pedig így állunk, erkölcsileg valóban elég kétséges az a mód, ahogyan ehhez egy nagyon ritka jogi eszközt kívánnak meg felhasználni.