Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A szkander folytatódik Macron és a francia szakszervezetek között

December 5-én elkezdődött a vasutasok, a párizsi tömegközlekedés dolgozói és Macron közötti nagy szkanderozás döntője. Brüsszel vigyázó szemeit Párizsra veti, aggódva követi, hogy az elmúlt évben meggyengült, népszerűtlenné vált elnök képes lesz-e átvinni programjának legfontosabb pontját, a nyugdíjreformot. Az európai és francia mainstream sajtó egy emberként áll mögötte, és reménykedve biztatja, bátorság, Macron, most vagy soha! Ha most nem győzöl, nemcsak hazádban, a nemzetközi mezőnyben is elveszted Vaslord hírnevedet, a viaszmúzeumokban nem állhatsz majd Thatcher, a Vaslady mellett.

A két hónapja, meghatározatlan időre bejelentett közlekedési sztrájkot megelőző hetekben a franciák a kormány bizonytalanságát és a sztrájkot meghirdető négy nagy szakszervezeti konföderáció elszántságát figyelte leginkább. A kormány novemberben megpróbálta lekenyerezni őket a „nagypapa záradékkal” (tehát azzal, hogy a reform csak a munkapiacra 2025-től belépőket érinti majd, erről bővebben lásd korábbi cikkünket), ám ez nem tette elfogadhatóbbá a reformtervet, így felejtsük el, lemondott róla. Aminek a reformmal megbízott államtitkár örült a legjobban. Így nem maradt más, mint a kommunikáció.

Ennek a fő ügyvivői a miniszterek és a „menetelő” – így becézik Macron pártjának tagjait – képviselők. Az előbbiek feladata az volt, hogy a szokásos agresszív stílus helyett türelmesen, megértően, de határozottan hangsúlyozzák a sztrájkot meghirdető szektorok kiváltságait, az arról való lemondás elutasítását. No és azt, hogy a kormány az egyenlőség nevében elszántan szembenéz a francia dolgozók közismert „atavizmusával”, hagyományokhoz való megrögzött ragaszkodásával.

A képviselők munkája ennél összetettebb, nekik a választóikkal kell megértetniük a refom szükségességét. Márpedig többen arról panaszkodnak, hogy a kormány nem képes világos tájékoztatást nyújtani a reform gyakorlati vonatkozásairól, és a meglévő információk olyan széles körben népszerűtlenek, hogy ők inkább kerülik a választóikkal való érintkezést. Sőt, kerülik magát a parlamentet is. Így egyesek szerint az elmúlt hónapokban megszűnt a macronista többség, a jobboldal szavazza meg a kormány törvényjavaslatait.

Biztos, ami biztos, a sztrájk elkezdését és az ezt kísérő nagyszabásúnak ígérkező tüntetést megelőző napon a belügyminiszter, immár másodszor bejelentette, hogy (noha a reform egyik célja a meglévő 42 speciális nyugdíjalap megszüntetése a sokszor említett egyenlőség megvalósítása érdekében), a rendőrség speciális nyugdíjalapjához egy ujjal se szándékoznak hozzányúlni.

Éles az ellentmondás a kormány vacilálása és a sztrájkot kezdeményező  dolgozói képviseletek elszántsága között. Utóbbiaknak megerősítést adnak a hozzájuk csatlakozott sztrájkoló szektorok, a kórházak, a közép- és felsőoktatás oktatói és diákjai, a gáz- és elektromos szolgáltatások, 7 olajfinomító, 12 olajtároló telep és Le Havre kikötőjének dolgozói – ezek a sztrájkok persze az ország üzemanyag-ellátása miatt különösen fontosak hosszabb távon. Maguk a szakszervezeti vezetők is meglepetéssel fogadják a sztrájkolók számát.

A két hónapja meghirdetett csütörtöki sztrájk és tüntetés valósággal lebénította a fővárost.

A metró minden vonala le volt zárva kivéve a két automatizált vonalat, a buszok és villamosok a remizekben pihentek. Az Eiffel torony, a versailles-i kastély, az Orsay múzeum teljes egészében, a Louvre, a Grand Palais, az Orangerie múzeum és a Pompidou-központ nagy része zárva tartott a személyzet munkabeszüntetése miatt.

A tüntetés a várakozásoknak megfelelően régóta nem látott méreteket öltött: az országban 800 ezer a belügy, 1,5 millió résztvevő a szakszervezetek szerint, Párizsban 80 ezer a belügy, 250 ezer a szakszervezet szerint. Párizsban a Keleti pályaudvartól indult, a célpont a Place de la Nation volt.

A párizsi gimnáziumok, egyetemek személyzete és diákjai dél-fél 1-kor, a több mint 25 külváros tüntetői már reggel útnak indultak, hogy 2 órára odaérjenek a közös találkozóhelyre. Két párhuzamos útvonalon vonultak a tüntetők, és még így is az este beköszöntésekor, három órával az indulás után, még áramlott a tömeg az utcákon. A hideg ellen jól felöltözött sűrű tömeg közepén melegebb volt, mint a járdákon, de a jó hangulat, a transzparensek és és szlogenek humora – ebben a franciák bajnokok -, az összefogás, az évek óta annyira hiányolt általános együttműködés öröme is mindenkit magával ragadott.

Fotó: S.K. Les films du réveil

A tüntetők összetételének három figyelemre méltó vonása volt, az egyik, hogy most először csatlakoztak ilyen nagy arányban a sárgamellényesek a szakszervezetekhez! A könnygázbombák ellenére Rouenban, Le Havre-ban, Cherbourg-ban és más kisebb normandiai városban a körforgalmú útkeresztezéseket foglalták el tiltakozásképpen a nyugdíjreformterv ellen, másutt pedig belevegyültek a tüntetők tömegébe. A másik, az iskolájuk, egyetemük, kutató intézetük transzparense mögé tömörülő fiatalok, középiskolai és egyetemi diákok magas száma.

A harmadik a radikális feminista csoportok energikus részvétele – ami nyilván nem független attól, hogy három hete a feminista szervezetek történelmi viszonylatban is jelentős tüntetésekkel – félszáz településen több tízezren – tiltakoztak a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja alkalmából a kormány tétlensége ellen.

Fotó: S.K. Les films du réveil

A párizsi tüntetés transzparenseit figyelmesen olvasók számára föltűnt egy, a nyugdíjreformtervvel közvetlenül nem összefüggő téma, a Párizs Repülőtereinek (ADP) privatizálásával kapcsolatos népszavazásé. Az előzmény, Macron privatizálási csomagtervében szerepelt a nagy haszonnal működő gazdasági komplexum és egyben Franciaország egyik legfontosabb határának kiárusítása az elnököt jelentősen támogató Vinci multinak.

Ez olyan felháborodást keltett a képviselők körében, hogy az V. Köztársaság történetében először a baloldali és jobboldali ellenzék összefogott, hogy erről a privatizációról népszavazást kezdeményezzen. 270 képviselő és szenátor az Alkotmánybizottsághoz fordult a népszavazási kezdeményezés engedélyezéséért. Nagy meglepetés volt, amikor áprilisban az engedélyt megkapták. Az alkotmány előírja, hogy a népszavazás megtartását a választók 10%-ának, azaz 4,7 millió szavazónak kell kérnie.

Eddig valamivel több mint egy millió szavazó kérte, így márciusig már „csak” 3,7 millió támogató aláírására van szükség. Visszatérve a csütörtöki tüntetésre, az útvonalon számos kifüggesztett nagy transzparens a népszavazásról szólt, ami azokat igazolja, akik azt mondják, hogy december 5. nem csak a nyugdíjreformról szól, hanem arról, hogy elég volt Macronból, és abból, amit képvisel, a társadalmi, kulturális és nemzeti értékekkel való radikális leszámolás programjából.

A nap számtalan eseményéből érdemes még megemlíteni a nyár óta jelképesen sztrájkoló és néhány hete már tüntető tűzoltókat. Nantes-ban a felvonulás élén meneteltek, és „tetszhalott” akciójukkal arattak nagy sikert. Párizsban, amikor a tüntetőket a Köztársaság téren rendőrbarikád fogadta, amely csak kettesével-hármasával engedte be a térre a békésen vonuló több mint százezres tömeget, miközben a Hollande-kormány idején kidolgozott taktika szerint a többi rendőr könnygázbombákkal fojtogatta a térre bejutókat, nos, ebben a nagyon feszült helyzetben a tömegben teljes felszereléssel tüntető kisportolt tűzoltók szegültek szembe a rendőrséggel, és nyitották meg az utat a barikád mögött toporgó felvonulók számára.

A rendőrség Bordeaux-ban, Lyonban is hasonló taktikát alkalmazott a tüntetőkkel szemben, és ismét nagy számban bevetette az ismerten nagy adag mérgező anyagot tartalmazó könnygázbomba tartalékát.

Ennél kevésbé drámai, inkább humoros esemény volt az utóbbi hetekben Franciaországban is feltűnt Extinction Rebellion (Kihalás Lázadás) nevű nemzetközi környezetvédelmi csoport tüntetőkkel szolidáris akciója: Párizsban 2020, Lyonban 1500 és Bordeaux-ban 90 elektromos rollert semlegesítettek, úgy, hogy QR kódjukat tették használhatatlanná.

Sajtónyilatkozatukban megindokolták, hogy miért. A környezetvédelmi okok: a városokat nemrég ellepő, a gyalogosokat, gyerekkocsikat tolókat gyakran bosszantó rollerek gyártása magas energiafogyasztással jár, élettartamuk nem hosszabb két-három hónapnál, utána mennek a szeméttelepekre, az akkumulátorukhoz lítiumot használnak, feltöltésükhöz el kell őket szállítani a feltöltőtelepre, majd vissza kell őket szállítani, ezért egy-egy ilyen roller széndioxid-kibocsátása 25%-kal magasabb, mint egy-egy személyt szállító gépkocsié, és 40-szer több, mint a tömegközlekedési járműveké. A szociális és a csütörtöki országos sztrájkkal összefüggő okok: egyrészt a rollereket működtető vállalatok éjszaka éhbérért dolgoztatják alkalmazottaikat, másrészt az RATP (a BKK párizsi megfelelője) sztrájkot érintő információiban „sztrájktörés” eszközeinek használja a rollereket.

Nos, mi jön ezután ? A sztrájkok minden szektorban minimum december 9-éig bezárólag tartanak, az Air France a belső forgalom 70%-át, a középtávolságú járatok 90%-át biztosítja, a tanárok és diákok 55%-a folytatja a munkabeszüntetést. Majd hétfőn közgyűléseken szavaznak a sztrájkolók arról, hogyan tovább, a kormány friss bejelentése szerint szerdán ad részletes tájékoztatást a reformtervezetről, a szakszervezetek pedig keddre hirdettek meg újra országos tüntetéseket és sztrájkot.

Olvass tovább!