Több mint másfél éve tart a küzdelem Handó Tünde, az Országos Bírói Hivatal (OBH) elnöke, és az Országos Bírói Tanács (OBT) között.

Ma pont kerülhet a végére.

Tavaly januárban úgy tűnt, Handó körül kezd elfogyni a levegő, amikor az OBT titkos szavazással új tagokat választott soraiba, akik közül többen korábban is bírálták már az OBH elnökét.

Csakhogy az OBT létszáma már áprilisra újra lecsökkent, ugyanis lemondott négy tagja és egy póttagja (egyesek szerint Handó nyomására), viszont a Tanács májusban jelezte, hogy Handó Tünde több ízben is törvényt sértett, amikor önkényeskedett bírói pályázatokkal kapcsolatban (amit egyébként már márciusban bíróság is kimondott).

Erre válaszul augusztusban Handó törvénytelen működéssel vádolta meg az OBT-t, és felhívásban keresett feljelentőket az ő működését felügyelni hivatott szervezet és tagjai ellen.

Az OBH elnöke egyébként el sem járt el az OBT üléseire, nem szolgáltatott a tanács munkájához szükséges adatokat nekik, mégis ő panaszkodott a két szervezet közötti párbeszéd hiányára, júniusban pedig egyenesen hazaárulónak nevezte, egy a Kossuth Rádiónak adott interjújában az őt ellenőrző OBT tagjait.

Októberben az OBT póttagokat próbált választani, sikertelenül. Ám eközben Handó és kinevezettei ellen egyre többen tiltakoztak, mire válaszul az OBH elnöke olyan törvényjavaslatot dolgozott ki Országos Bírói Tanács átalakítására, amellyel közvetetten szinte teljesen átvehetné az irányítást az őt eredetileg ellenőrizni hivatott testület felett.

Az idei év rögvest azzal kezdődött, hogy Handó közölte: nem írja alá az OBT költségvetését. A Tanács közleményben reagált: hangsúlyozták, hogy Handó azóta próbálja ellehetetleníteni a szerv működését, amióta az OBT érdemben vizsgálja a bírói igazgatást.

Februárban pedig az Országos Bírói Tanács tudatta: Handó álláspontjuk szerint az Alaptörvénnyel szembehelyezkedve vezeti hivatalát, és jelezve, hogy jogukban áll a hivatal elnökének elbocsátását kezdeményezni az Országgyűlésnél, ultimátumot adnak Handónak. Aki erre egy személyeskedő hangvételű levélben törvénytelen működéssel vádolta meg az Országos Bírói Tanácsot.

Innen már egyenes út vezetett odáig, hogy az OBT május elején az Országgyűléshez fordult, és kezdeményezték Handó Tünde felmentését.

Indoklásukban így fogalmaztak:

„Az OBT az elmúlt időszakban több alkalommal is vizsgálta az OBH elnökére vonatkozó törvényi kötelezettségek teljesítését. Kifogásolta az OBH elnökének kinevezési gyakorlatát, és az előterjesztések benyújtásának megtagadását. A törvénysértések miatt az OBT összesen nyolc alkalommal élt jelzéssel az OBH elnöke felé, továbbá megállapította, hogy a sarkalatos törvényben előírt több feladata tekintetében 90 napon túl nem tett eleget kötelezettségének.”

Főként a következőket kifogásolták:

• Egyes bírák más bíróságra történő törvénysértő kirendelési gyakorlatával megsértette az állampolgárok törvényes bíróhoz való jogát.
• A bírósági vezetői álláshelyekre vonatkozó pályázatok elbírálása során a véleményező testületek által támogatott pályázó kinevezése helyett rendszeresen csak megbízással töltötte be a pozíciót, ezzel kiüresítette a sarkalatos törvény pályázati rendszerének lényegét.
• A Hódmezővásárhelyi Járásbíróság elnökének törvénysértő kinevezését az OBT jelzése ellenére nem vizsgálta ki.
• A bírósági fejezetre vonatkozó költségvetési javaslatát az OBT véleményének kikérése nélkül terjesztette a kormány elé.

Múlt pénteken a Mérce írta meg, hogy az Igazságügyi Bizottság feltűnően rövid vita után egy igen sebtében előkapott határozatban erősítette meg:

„Mindezek alapján a bizottság azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy dr. Handó Tündét az Országos Bírósági Hivatal elnöki tisztségétől ne fossza meg.”

Ma kerül az Országgyűlés elé a kérdés. Mivel Handó elmozdításához kétharmados többségre lenne szükség, nem kétséges, hogy maradni fog pozíciójában – megannyi botránya ellenére.

Az biztos, hogy az Országos Bírói Tanács elment a falig, hogy fellépjen Handó Tünde, és az általa vezetett OBH túlkapásainak megakadályozására.

Minden tiszteletet megérdemelnek érte.

Az Országgyűlés döntése azonban egy dolgot mindenképpen előrevetíthet: hogy az igazságszolgáltatás függetlenségéért vívott harcban sem a tények, sem az érvek, sem a törvény szava nem számít. És ez óriási nagy baj.