Kövér László jóízűt buzizott zuglói fórumán

Az Index számolt be Kövér László házelnök, a Fidesz egyes számú párttagkönyve tulajdonosának zuglói fórumáról, melynek apropója természetesen a közelgő EP-választás volt, azonban a veterán fideszes a szokásosnál (=emberevő migránsok) több témában nyilvánult meg pártja álláspontját illetően.

A házelnök szót ejtett

  • a bevándorlásról (természetesen)
  • a klímaváltozásról (visszautalva korábbi verbális performanszára)
  • pártja zuglói győzelmének receptjéről
  • valamint a szexuális kisebbségekről.

Ez utóbbi különösen érdekes volt abból a szempontból, hogy bemutatta Kövér (vagy a Fidesz?) álláspontját a melegekkel kapcsolatban, ismertetve a melegek elvárt viselkedésformáit, valamint felvázolva, miként függ össze a homoszexualitás a pedofíliával a NER-féle valóságértelmezésben.

Kövér szerint ugyanis

„egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy

nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak.”

Magyarán a házelnök – és minden bizonnyal a NER – szerint az a normális, ha egy szexuális kisebbséghez tartozó ember elfogadja azt a patriarchális, heteronormatív társadalom által rásütött bélyeget, mely szerint alsóbbrendű, és teljesen helyénvaló az, ha nem rendelkezik egyazon jogokkal, mint többségi társadalomhoz tartozó polgártársai.

Már ha ilyen megkülönböztetések esetén lehet használni a polgártárs megnevezést, hisz amennyiben nem egyenrangú tagja valaki egy társadalomnak, mely polgárokból áll, kérdéses hogy polgártársa-e a kontextusból kikövetkeztetően valószínűleg heteroszexuális Kövér Lászlónak egy magyar állampolgárságú homoszexuális ember.

Egyébként pedig Kövérnek bizonyos szempontból teljesen igaza van.

Hisz ma Magyarországon – de ne legyünk igazságtalanok, kisebb vagy nagyobb mértékben az egész világon – elnyomott helyzetben vannak a homoszexuálisok, valamint más kisebbségek tagjai.

Ha úgy értelmezzük, hogy jelen helyzetet vizsgálva arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a homoszexuálisok nem egyenrangú tagjai a társadalomnak, elnyomásban élnek, és hátrányok érhetik őket amennyiben fény derül szexuális irányultságukra, a házelnök helyzetértékelése teljes mértékben helytálló, ezt pedig minden bizonnyal készségesen alátámasztaná neki bármely melegjogi szervezet vagy szociológus, ha megkérdezné.

Félő azonban, hogy kormányzó pártunk egyes számú párttagkönyvének tulajdonosa arra gondolt, hogy a homoszexuálisoknak – valamint a társadalom nem homoszexuális, de egalitariánus eszméket valló tagjainak – nem is kellene törekedniük, hogy egyenrangú állampolgárok lehessenek a melegek.

Vagy esetleg egyenrangú emberek.

Azt egyébként, hogy Kövér nem ismeri különösebben mélyen a témát, információi forrása pedig személyes tapasztalat vagy a vonatkozó szakirodalom helyett minden bizonnyal viktoriánus erkölcsi kódexek, mi sem bizonyítja jobban, mint a meleg párok örökbefogadási jogával kapcsolatos eszmefuttatása, miszerint

„Erkölcsi értelemben, semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között, meg a között, aki ezt követeli. Mindkettő esetben a gyermek egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze. Különböző okokból nem akarok gyereket, de igényt tartok rá hogy más gyerekét jogom legyen felnevelni.”

Azt sajnos nem tudhattuk meg – legalábbis az Index beszámolójából nem derül ki – vajon azt elfogadhatónak tartja-e ha heteroszexuális pár fogad örökbe gyereket, valamint a kiteljesedés és az önmegvalósítás eszközének találja-e ha úgy általában gyereket vállal egy pár.

Sajnos a magyarországi árvaházakban (vagy gyerek-befogadóotthonokban, állami gyerekneveldékben, egyházi bentlakásos intézetekben, stb.) uralkodó állapotokról sem értekezett.

Ahogy azt sem fejtette ki, milyen szempontok alapján tartja jobbnak, ha egy gyerek olyan intézményben nő fel ahol

rendszeres a lelki és fizikai bántalmazás, alig jut a gyerekekre figyelem, a dolgozók és a gyerekek egymást frusztrálják és ahol nemtől függően remek perspektívája van bármely lakónak hogy rövid úton drogdílerként, fiatalkorú prostituáltként vagy ezen életpályamodellekkel összefüggésben azonosítatlan holttestként végezze annál, hogy szerető családban, melyben a szülők történetesen azonos neműek.

De ne legyünk igazságtalanok, attól hogy a házelnök szerdán épp a homoszexuálisokat emlegette, jópár csoport van ma, aki jobban teszi ha nem tartja magát egyenrangúnak. Például

  • a cigányok
  • a nők
  • a közmunkások
  • úgy általában a munkások
  • a zsidók (na most nem a kormányzati zsidókra gondolok)
  • akinek nem fehér a bőre
  • akinek más az anyanyelve
  • stb. stb.

Másrészt ne legyen illúziónk.

A kapitalizmusban senki nem tarthatja magát egyenrangúnak, csupán a rendszer legitimitását biztosító illúziók és lózungok egyike, hogy létezhet olyasmi, mint esélyegyenlőség, jogegyenlőség, egyéb egyenlőségek, melyekre oly szívesen hivatkoznak a rendszer védelmezői.

Végezetül álljon itt a teljesség igénye nélkül egy rövid és ötletszerű összeállítás arról, mely rendszerekben mely csoportok tagjai nem találtattak egyenrangúnak.

  • Az ókori Egyiptomban például a zsidók, akik lehetőséget kapjanak arra hogy rabszolgák legyenek.
  • A feketék (vö. négerek) olyan helyeken, ahova általában akaratuk ellenére hurcolták őket, hogy ott lehetőséget kapjanak a rabszolga életpálya-modell megélésére.
  • A feudális Európában a jobbágyok, akik lehetőséget kaptak arra, hogy földesuraik jólétét biztosítsák.
  • A tőkés rendszerben a munkások, akik lehetőséget kaptak arra, hogy a termelőeszközök birtokosainak tőkéjét gyarapítsák.
  • A Harmadik Birodalomban a vallási (különösképp a zsidók), etnikai, szexuális kisebbségek tagjai valamint baloldaliak, akik lehetőséget kaptak arra, hogy az ipari termelés különböző területein bizonyítsák rátermettségüket, úgy munkaerőként mint nyersanyagként.
  • Tértől és időtől függetlenül különböző civilizációk tömkelegében a nők, akik lehetőséget kaptak arra hogy reproduktív munkát végezzenek és kiszolgálják a férfiakat.
  • Stb. stb.

Kövér László mondatai mindazonáltal felháborítóak. Csak épp nincs bennük semmi újdonság, és ne legyen illúziónk, míg a rendszer marad, az egyenlőtlenségek és az elnyomás is. Ha majd lesz egy másik, akkor talán lesz lehetőségünk változtatni ezen.

Olvass tovább!