Az MSZP úgy védte meg Bangónét patkányügyben, hogy rátett még egy lapáttal

„Az MSZP az a párt, amelyik még azt a fideszes szavazót sem nevezte patkánynak, amelyik valóban harapott.”

Ízlelgessük ezt a mondatot. A Magyar Szocialista Párt tehát erényként emeli ki, hogy nem nevezett patkánynak egy embert, pedig az harapott, tehát akár nevezhették is volna annak.

Gratulálok a példás önmérséklethez.

Félretéve minden iróniát: az egész Bangóné-féle patkánybotrány kitette a csizmát az asztalra. Sokat megtudtunk belőle arról, hogyan is gondolkodik a magyar választópolgárokról (és ezen belül saját, potenciális szavazóiról) egy ellenzéki párt. Kár, hogy nincs benne köszönet.

És itt most még csak nem is arra gondolok, hogy patkánynak nevezett-e Bangóné 2.603.547 magyar állampolgárt (ennyien szavaztak tavaly áprilisban a Fidesz-KDNP-re), hanem arra, hogy a botrány kibukása után hogyan kezdtek el kommunikálni róla.

Bangóné persze visszakozott, de bár ne tette volna. Mondanivalója lényege annyi volt, hogy ő nemisúgyértette, és a sajtó értette őt félre, mert csak a kattintásra mennek – ami színtiszta felelősséghárítás, de nem az egyetlen ebben a történetben.

Az MSZP-vel szövetségben mozgó Párbeszédtől megszólalt például Tordai Bence, aki tegnap délután az Azonnalinak még azt mondta, hogy az eset szerencsétlen megfogalmazás volt, és ennek megfelelően kéne a helyén kezelni, illetve a másokra mutogatás jegyében hozzátette még:

ennél sokkal súlyosabb hibák és bűnök maradnak mindenféle következmény nélkül.

Este viszont az ATV-ben már azt fejtegette, hogy a szavazókat nem minősítjük és a politikustársakat sem dehumanizáljuk, Bangóné megfogalmazása pedig nem volt vállalható (a következetlenség szép példája), bár a jó szándékot nem vitatta azért el politikustársától.

Karácsony Gergely (az MSZP-Párbeszéd közös főpolgármester-jelöltje) viszont elfogadhatatlannak nevezte az esetet, és utalt arra, hogy ő maga is mondott már olyat, amiért bocsánatot kellett kérnie, mert „ez a normális”, majd inkább felhasználta az esetet arra, hogy kicsit reklámozza magát, és programját, Tarlós István ekézésével. Ezt meg ügyes árukapcsolásnak nevezik.

Az MSZP pedig hallgatott.

Szerencsére az Index megkérdezte, mi a hivatalos álláspontja a pártnak patkányügyben. És hát igen, többek közt ez a válasz érkezett rá, álljon itt még egyszer, csak a biztonság kedvéért:

„Az MSZP az a párt, amelyik még azt a fideszes szavazót sem nevezte patkánynak, amelyik valóban harapott.”

Tehát egy nap alatt sikerült kiizadni egy olyan érvelést, ami tulajdonképpen semmivel sem jobb Bangóné – ha tetszik – félreérthető mondatainál. Jópofáskodó megjegyzés, kikacsintás, hogy hát mondhattuk volna azt is, de nem mondtuk, hahaha.

Azért persze nem minden arany csillámporral beszórt habostorta, az MSZP válasza is azzal kezdődik:

„A mondaton nincs mit mentegetni, mert nyilván minden mondat rossz, ami ennyire félreérthető, félremagyarázható. Ezért az MSZP-Párbeszéd szövetségben sem jár kitüntetés.”

Ami persze nem ad okot semmilyen túlzott ünneplésre: az nem érdem, hogy nem jár kitüntetés ezért a mondatért (még egy vicceskedés, hát az ember tényleg belepirul a kuncogásba), viszont az MSZP is inkább azt az utat választotta, hogy félremagyarázhatóként aposztrofálja az elhangzottakat, így hárítva a felelősséget mindazokra, akik rosszra gondolnak. Magyarán a párt álláspontja szerint Bangóné ugyan kitüntetést nem kap, de virgácsot se hozna neki a Mikulás, ha decemberben járnánk.

Külön csodás, hogy a következő, kampányolásban aktív fél évünkben ezek után a kormány nyilván egyetlen magas labdát sem lesz rest patkánnyal lecsapni – amivel persze újfent az ellenzéki bénázás adott tökéletes eszközt a kezükbe.

Őszintén szólva nem értem, hogy egy pártnak, amely még a Bangóné-ügyben is képes magát úgy pozicionálni, mint „a legnagyobb és legerősebb Európa-párti ellenzéki erő”, miért nincs egyetlen olyan kommunikációs szakembere, aki képes legalább szinten tartani, és nem még tovább rontani a helyzeten.

Pedig egyébként a harapós poénon túl (még jó, hogy nem dobtak utána egy szmájlit) is sikerült alulmúlni magukat.

Idézek még egy kérdés-választ:

„Index: Lesz-e következménye, amennyiben ez a kijelentés nincs összhangban a párt álláspontjával?

MSZP: A válaszunk a fentiekből következik. Ezt a kérdést – egy félreérthető mondat kapcsán – mindaddig értelmezni sem tudjuk, amíg a Fidesz padsoraiban olyan politikusok ülnek, mint a jogerősen elítélt Simonka György, vagy a cigányokat megfenyegető Pócs János.”

Viszonylag sokszor kárhoztattuk már a kormánypártokat, hogy bármilyen, őket ért vádra képeset az „elmúltnyolcév”, „Gyurcsány”, „Soros”, „Brüsszel”, stb. panelokkal válaszolni anélkül, hogy értelmes magyarázatot adnának. A másokra mutogatás ebben a helyzetben egyértelműen a választópolgárok arcon köpése is, hiszen így a lényegi, mindannyiunkat érintő közügyek sikkadnak el.

És erre mit csinál az MSZP?

Simonkázik meg Pócsozik, mondván, ha a kormánypártok nem váltották le ezt a két díszpintyet, akkor ők már miért is tennék?

Félreértés ne essék: én ugyanúgy azt gondolom, hogy Pócs Jánosnak nincs helye a magyar közéletben. De felháborítónak tartom, hogy felelősségteljes politikai erő egy sokakat érdeklő és érintő, sokakat felháborító kérdésben a kormányzat által használt cinizmus eszközéhez nyúlva bagatellizálja el a saját hibájából kialakult helyzetet.

Mert ez nem a péniszméregetésről szól.

Ha annyit sikerült eltanulnia az ellenzék „legnagyobb és legerősebb Európa-párti” erejének a Fidesztől, hogy a másikra mutogatva ugorjon el a felelősség elől, akkor semmivel sem jobb az általa legyőzni és meghaladni kívánt ellenfelénél.

És egyben nem méltó a magyar választópolgárok figyelmére sem.

Láttuk már, milyen a következmények nélküli, öntelt, a közvéleményt semmibe vevő politizálás. Jól beleégett az agyunkba 2010 óta. Ezt ugyan minek akarná bárki lecserélni egy hasonlóra?

Olvass tovább!