Szóval az van, hogy a Szombathelyi Hírlap a minap az alábbi címlappal dobódott be minden helyi postaládába, ingyenesen:
A képet Ungár Pétertől kértem el, egyben fel is hívtam gyorsan, hogy megkérdezzem, ez most komoly-e.
Mint kiderült, igen.
A Szombathelyi Hírlapról egyébként annyit érdemes tudni, hogy nem is olyan régen indult, az első lapszám egészen pontosan március 23-24-én került a szombathelyi postaládákba. Az új lap magát polgári-konzervatív sajtótermékkén pozicionálja, külön érdekessége, hogy a helyi, fideszes polgármester, Puskás Tivadar sajtósának a felesége, Kremser Anita jegyzi azt az egyszemélyes Pannon Média és Marketing Kft.-t, ami ingyenesen terjeszti, minden háztartásba. Már az első lapszámban sikerült nagyot dobniuk. Például emígy:
„…most a szivárványkoalícióban a bársonyos fasizmus boldogan megfér az öreg kommunistákkal, meg a fiatal vörösökkel.”
Mindebből már nem is olyan nehéz kitalálni, hogy Szombathelyen, ahol egyébként a polgármester finoman szólva sincs mostanában könnyű helyzetben, hiszen az ellenzéki önkormányzati képviselők lényegében átvették a hatalmat a közgyűlés felett, eléggé felfokozott a politikai hangulat.
De azért az egy új szint, hogy egy országgyűlési képviselőt lényegében címlapon buziznak le.
Mert hát ne szerénykedjünk, itt ez történt. Persze, szofisztikáltan, hiszen a „Túl a barátságon” cím éppen csak az arcunkba tolja, hogy miről van is szó a szépen megkomponált képen, amelyen Ungáron kívül látható még a szocialista Nemény András és Czeglédy Csaba – aki egyébként sorra perli a róla hazugságokat író propagandalapokat.
Szóval lássuk, mi olvasható le a címlapról: a lap állítása szerint a komoran néző seriffek, Nemény és Czeglédy összevesztek, kettőjük közé pedig (a westerncsizmás!) Ungár sompolygott be, csibészes mosollyal az arcán.
Persze, igazán jó lenne tudni, miről is szól ez a kis történet – de sajnos Ungár Péter szerint, aki végiglapozta a sajtóterméket, nem esik több szó erről a kompozícióról, így sajnos a szombathelyi lakosoknak maguknak kell szüzsét fabrikálniuk az illusztráció köré.
És akkor most komolyra fordítva a szót: Ungár Péter szerint nem először fordul elő, hogy ilyen apró utalásokkal ‘szórakoztatják’ az olvasókat (gondoljunk csak a már az első lapszámba becsúszó szivárványkoalícióra, ha értjük, hogy hogy értik…). Egyszerűen szólva egy ingyenes, minden háztartást elérő lapban egy politikust azzal támadnak, hogy meleg.
Nem érdekes, hogy van-e érzéke a politikához, hogy milyen képességei vannak, hogy ért-e ahhoz, amit csinál. Hogy tett-e bármit, ami hasznos vagy éppen káros, hogy van-e valamilyen elképzelése a múltról, jelenről vagy jövőről, hogy a társadalom érdekében vagy ellenében politizál, milyen ideológiák mentén képzeli el a világot. Mindez nem érdekes. Mindegy, mert ellenzéki, és mint ilyen, támadni kell. És mi lenne erre a célra egyszerűbb, mint finoman, eufemisztikusan lebuzizni?
Én még egy olyan brit tudósok által készített kutatást sem láttam, ami kimutatott volna bármilyen kapcsolatot politikusi képességek és szexuális irányultság között.
Erről a témáról, és arról, hogy a szélsőjobboldali LMBTQ-ellenes fellépést ma mennyire nem különbözteti meg semmi attól a mediatizált tartalomtól, ami minden egyes kormányzati, kormányközeli platformból ömlik az arcunkba, Lehotai Orsolya írt a Mércére a héten egy nálam sokkal pontosabb és fontosabb publicisztikát, érdemes elolvasni.
De a Szombathelyi Hírlap még arra sem vette a fáradtságot, hogy illeszkedjen a jelenlegi kormányzati retorikához, és legalább kifejtse, miért is olyan végletes ősbűn az, ha nem férfi és nő egyesül a házasság szent kötelékében. Itt bizony, már csak a tőszavak maradtak, vagyis inkább a képes beszéd, azt mégis csak könnyebb megérteni. Ha valaki meleg, akkor félnünk kell tőle, gyanús, kirekesztendő, és pont.
Magamat se akarnám áltatni azzal, hogy ez a legalja, hiszen nap mint nap látunk példákat arra, hogy semmi sem drága a propagandalapoknak, ha lejáratásról van szó, a végpontnak csak a fantázia szabhat határt.
Ha kell, egy diáklány ellenőrzőjében szemlézik az elégtelen érdemjegyeket. Ha kell, feldobják az informátorukat, és a legfőbb ügyész lába elé terítik magukat. Ha kell, sugárban terjesztik a hamis híreket, és nyugodtan vesztik el sorra a sajtópereket, mert fizetniük van miből (jellemzően a mi pénzünkből), és semmilyen más retorzió nem éri őket.
Se morál, se tisztesség, se tudás, se törvény nem szab ma gátat a propagandának.
Még Ungár esete sem egyedülálló, hiszen Gulyás Mártont is végigráncigálta a kormánymédia ezen az úton (meg is nyerte sorra a pereit) – miért is ne merték volna megtenni, ha maga a miniszterelnök, Orbán Viktor sem rest kikacsintva utalgatni az Országgyűlés színe előtt, ha éppen erre támad ingere.
Nyilván semmi okunk nem lenne rá tehát, hogy meglepődjünk azon, hogy ma egy, a kormánypárthoz köthető lapban már kísérletet sem tesznek arra, hogy leplezzék létezésük puszta propaganda voltát.
Meglepődni nem kell, de ha már itt tartunk: eltűrni sem. Mert valójában bár hírlapnak nevezi magát ez a termék, de nyilvánvalóan nem az, hanem a legrosszabb fajta, gyűlöletkeltő céllal kinyomtatott és terjesztett, kicsit hosszabb, színes és illusztrált, lapozgatható szórólap.
Szégyen és sértés, az újságírásra és az olvasókra nézve egyaránt.
Az egyetlen jó hír, hogy áprilisban a közgyűlésen minden valószínűség szerint az immár többségben lévő ellenzék eléri majd, hogy ne lehessen a lap nevében Szombathely, így legalább már nem tűnhet majd úgy, mintha ezen terméknek bármi köze lenne a városhoz, vagy bármilyen szinten a városiak érdekeit szolgálná.
Így legalább egy fokkal tisztább víz kerül a pohárba.
Az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy úgy amúgy a címlapon oly frappánsan megidézett filmben nem két seriff, csak két cowboy szeretett egymásba. Túl magas labda ez az újságírói kvalitásokról ahhoz, hogy lecsapjam.