Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Orbán a gyűlöletkeltés mestere, nem Marx – Juncker meg kit érdekel?

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a minap nyilatkozta, nem az zavarja, hogy a NER az ország teljes területére őt Soros György (alias a patás ördög) csatlósaként beállító plakátokat helyezett ki a gyűlöletpropaganda-hadjárat legfrissebb fejezeteként. Mint mondta, neki ezzel szemben az a problémája, hogy

„a magyar miniszterelnök a túlzott nacionalizmus lejtőjén halad, másokkal szemben politizál, elutasít másokat, nem enged be szerencsétleneket, mivel a menekültek mindenekelőtt szerencsétlenek, és én az idegengyűlölet minden formáját ellenzem… Ez a fajta nacionalizmus és mások elutasítása háborúhoz vezet.”

Itt persze bele lehetne menni, hogy habár kismilliószor fejezték ki mélységes aggodalmukat néppárti politikusok a NER mindennapjaihoz tartozó borzalmak miatt – a menekültek éheztetése, a határkerítés, a rasszista propaganda-hadjárat, vagy egyéb dolgok, mint a média, jogállam, bíróságok, stb. helyzete – azért mégiscsak akkor borult ki a európai értelemben vett bili, mikor Orbán betámadta párttársát.

Persze akkor se annyira, hogy kizárás legyen belőle, hiszen az Európai Néppárt és a Fidesz kölcsönösen hasznosak egymás számára, meg hát a Fidesz és annak politikája igen előnyös a német gazdaságnak – tehát a német nagytőke érdekeit képviselő német kormánynak – de hát erről már írtunk, szóval most nem erről lesz szó.

Most Orbánról, Marxról és az idegengyűlöletről lesz szó.

Hétfőn ugyanis a miniszterelnök (Orbán Viktor) Junckerre válaszul azt találta nyilatkozni, hogy

„aki Marx-szobrot koszorúz, az idegengyűlöletből ne oktasson senkit, mert az idegengyűlölet nagy mesterét Karl Marxnak hívták.”

Orbán arra kívánt ezzel utalni, hogy Juncker megkoszorúzta Karl Marx német filozófus és közgazdász szobrát Trier városában, Marx születésének kétszázadik évfordulója alkalmából, 2018-ban.

Helyesbítés Kollégánk sajnos ezúttal bedőlt a kormányzati álhírnek: amint az Euronews erről tájákoztatott, Juncker a miniszterelnök állításával szemben nem koszorúzott Marx-szobrot, noha a filozófus születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett kiállítást és rendezvénysorozatot valóban ő nyitotta meg egy trier-i evangélikus bazilikában.

Marx egyébként arról ismeretes, hogy több művet jegyez, melyekben a kapitalista rendszer embertelen jellegét írja le, igen korán, a XIX. században rávilágítva annak hamisságára és elnyomó voltára. Ismertebb művei A Kommunista Párt kiáltványa, a Gazdasági-filozófiai kéziratok vagy a Tőke, stb., a tőkés viszonyok elemzését és kritikáját adják, valamint különösen a Kiáltvány oldalain viszonylag konkrét programot is adott a kapitalizmust meghaladni szándékozó politikai alakulatoknak.

Az említett művek, habár azóta is baloldali politikai irányzatok alapművei, számtalan jogos kritikát is kaptak – mindazonáltal alapvető megközelítésük jottányit sem évült, hisz az a globális gazdasági rendszer, melyben élünk, egyazon fundamentumon nyugszik, melyeket Marx a maga korában analizált, és látván jellegét, jogos kritikával illetett.

Hisz rendszerünk alapvetése továbbra is a következő: kevés ember rendelkezik a termelőeszközök fölött, míg a társadalom jelentős része csak munkáját bocsáthatja áruba – igen nyomott áron, melyből aztán az előbbi csoport bőségesen profitál.

Marx a tőkés rendszert éles kritikával illeti emiatt a gyakorlat miatt. És habár a XIX. századi Angliához képest lényegesen jobbak napjainkban a munkafeltételek és a munkajogi szabályozások a világ egy részén, jelesül a centrumországokban és a félperiférián, ez nagyrészt arra épül, hogy a kizsákmányolás legbrutálisabb formáit – és egyéb kellemetlen dolgokat, pl. környezetszennyezést – a globalizált világban sikeresen exportálták a perifériára a gazdagabb országok.

A tőkés termelés ezen exportált árnyoldalai pedig sokszor szörnyűbbek, mint a XIX. századi Anglia viszonyai.

Míg a Tőke keletkezésének korában ugyanis voltak már olyan – ahogy Marx némi gúnnyal leírja – haladó munkajogi szabályok Nagy-Britanniában, melyek megtiltották, hogy tíz év alatti gyerekeket dolgoztassanak a szénbányákban, és az idősebbek napi munkaóráinak számát illetően is voltak korlátok, napjainkban a világ szerencsétlenebb felén ez teljesen ismeretlen.

Épp a minap jelent meg egy kiváló riport arról, hogyan dolgoztatnak Kongóban gyerekeket kobaltbányákban rettenetesen veszélyes munkakörülmények között fillérekért, hogy aztán Kínában szintén rettenetesen veszélyes munkakörülmények között szintén fillérekért halálra dolgoztatott munkások közreműködésével dolgozzák fel.

Mégpedig azért, hogy akkumulátorokat gyártsanak a kobalt felhasználásával, és miközben természetesen az összes munkafolyamat kirívóan környezet- és egészségkárosító, a termék egyik legnagyobb, dinamikusan növekvő felvevőpiaca az elektromosautó-gyártás, de a fém minden elektromos eszköz akkumulátorában megtalálható.

Az egésznek a lényege pedig az, hogy nagyon kevés, ellenben nagyon gazdag ember még gazdagabb legyen, és valamivel több, de a Föld lakosságához képest még mindig elenyésző számú ember évente cserélhesse a mobilját, ad absurdum egy méregdrága Teslában hirdesse (és talán még el is higgye), mekkora barátja az ökoszisztémának.

Ugyanis az egész biznisszel az jár jól, akié a bánya, akié az akkumulátorgyár, akié a Tesla- meg az iPhone-gyár, az viszont, aki nem rendelkezik ezekkel a dolgokkal, a rendszer természetéből fakadóan kénytelen áruba bocsátani a munkaerejét, adott esetben kiszolgáltatva a tőkés kényének-kedvének (ún. gazdasági érdekeinek), és hatévesen lemenni a bányába mezítláb bányászni a kobaltot.

Na, ezt írta meg Marx, és ez történik ma is. Csak a globalizált kapitalista világban nem az orrunk előtt.

Persze Marx ennél jóval cizelláltabban írja le a rendszer működését, de úgy vélem, se szellemi munícióm, se terem bővebben kifejteni az elméletet, akit bővebben érdekel, az talál róla még információkat a neten, eljárhat előadásokra, beiratkozhat szemináriumokra, vagy bátran eltölthet vele egy életet.

Orbán Viktor pedig, aki idegengyűlöletről beszél, pont azok ellen az emberek ellen folytat mélységes idegengyűlölettől fűtött kampányt, akik pl. olyan helyekről menekülnek, ahol a hatéveseket hajtják bányába.

Teszi ezt a gyűlöletkeltést Orbán azért, hogy a tőke érdekeit védje, mely egyébként idehaza is a nép érdeke ellen való.

A glóbusz minden szegletén a tőke érdekeit szolgálják az egyre fasisztoidabb rendszerek – mint amilyennek az orbánit is szokták nevezni – melyekben a munkásokat elnyomják, a kisebbségekhez tartozókat és az önkényesen meghatározott faji/nemzeti – tessék választani! – kategóriákon kívül esőket alsóbbrendűnek tartják.

Az ilyen rendszerek segítségével kordában lehet tartani a munkásokat, rendszabályozni lehet őket a termelés zökkenőmentességét biztosítani hivatott törvényekkel, miközben a népet folyamatos félelemben lehet tartani, folyamatos – definíció szerint alsóbbrendű – ellenségképet lehet szolgáltatni, és el lehet hitetni, hogy egyedül a hatalom birtokosai tudják megőrizni a biztonságot.

A jobbratolódással párhuzamosan a kínai munkakörülményeket a NER-nek már sikerült kicsit közelebb hoznia a rabszolgatörvénnyel – egyébként ugyanazért, amiért Kínában a halálba hajszolják a munkásokat. Hogy nagyobb profitot tudjon termelni az országba települt, globális szinten mobil tőke az immobil munkaerő kizsákmányolása útján, ezáltal biztosítsa az uralkodó elit hatalmon maradását.

Orbán úgy nevezi Marxot a gyűlöletkeltés mesterének, hogy azon embereket zárja ki az ember definíciójából, és azokat nyomja el, akiknek felszabadításáért a Marx inspirálta eszmékkel és gyakorlatokkal küzdöttek és küzdenek emberek – több-kevesebb sikerrel – akik nem a „fehér, keresztény Európa” védelmét, hanem egy jobb világ megteremtését tartják a világ problémáira adott releváns válasznak.

Egyébként ha koszorúzásról van szó, Orbán Pekingben a kínai állami terror szimbolikus helyszínén, a Tienanmen téren koszorúzott. Na, nem a lemészárolt tüntetők, hanem a Népi Hősök emlékművét, kínai állami ceremónia keretében.

Csak miheztartás véget jegyezném meg: arról nincs információ, hogy Marx bárkit is megölt volna, miközben a több száz éves fennállása során milliárdok haláláért és nyomoráért felelős, a fasizmust és a nácizmust kitermelő – figyelem, élő adás! – tőkés rendszer kritikáját fogalmazta meg. Ugyanakkor a Tienanmen téri eseményekről viszonylag egyértelmű ismereteink vannak.

Az pedig, hogy a kínai rezsim kommunistának nevezi magát, tényleg egy vicc. Elég rossz.

Olvass tovább!