Köllő János, Fazekas Károly, Havas Attila, Lengyel Balázs és Muraközy Balázs jegyzik azt a közleményt, amit az MTA saját honlapján jelentetett meg A humán tudományok hasznáról címmel. A szöveg tétje az, hogy a kormány által tervezett átalakítás a humán tudományok számára nem megfelelő, ugyanis egyértelműen hátrányban vannak a sokkal közvetlenebbül gazdasági hasznot hozó természettudományokkal szemben, de ettől függetlenül nagyban hozzájárulnak ország „gazdasági fejlődéséhez, nemzetközi presztízséhez, valamint a társadalom önismeretéhez és kultúrájához”.
Ezt persze nem annyira nehéz belátni, ahogyan azt sem, hogy a tudás, a tudományok és a művészetek értékének felbecsülésére nem pontos mértékegység a gazdasági haszon, a gazdasági életben való alkalmazhatóságuk.
Ebben a keretrendszerben a különböző tudományterületek a gazdaság eszközeiként és kiszolgálóiként tűnnek fel, ezzel a retorikával a kormány nemcsak a humán tudományokat, hanem a természettudományokat is lenézi, egy olyan helyzetet teremt, amiben a különböző tudományterületek művelői azért versengenek egymással, hogy ki hajt több gazdasági „hasznot”. Az persze örvendetes, ha a tudományok olyan eredményeket produkálnak, amelyek az ország lehető legtöbb polgára számára értelmezhetőek és használhatóak, valamint boldogulásukat szolgálják, de ennek nem kizárólagos megnyilvánulása a gazdasági haszon.
„A bölcsészettől, a történelemtudománytól, a régészettől – valamint a közgazdasági, szociológiai és jogtudományi kutatások egy tekintélyes részétől – ilyen jellegű hozzájárulást sem itthon, sem külföldön nem szokás megkövetelni. Ezeknek a diszciplínáknak más okokból látják hasznát az ország polgárai: csak tudományos módszerekkel megismerhető társadalmi tényeket tárnak fel, gazdagítják a múltra és a jelenre vonatkozó ismereteinket, segítenek fenntartani és értelmezni a magyar kulturális hagyományt, gondolkodási kereteket teremtenek és közvetítenek. Ilyen megfontolásból tart fenn például a Max Planck hálózat – megfelelő alapfinanszírozást nyújtva – történettudományi, szociológiai, művészettörténeti, nyelvészeti, régészeti, jogtudományi, demográfiai, antropológiai, oktatástudományi, népegészségügyi, kisebbségkutatási és pszicholingvisztikai, valamint az öregedéssel, a közjavakkal, a közpénzügyekkel és szociálpolitikával foglalkozó intézeteket.”
A közlemény végén található függelékben felsorolnak olyan példákat, amelyek a humán tudományok gazdasági hasznosulásáról szólnak, mint például a gépi nyelvészet, ami például tartalmazza „a gépi fordítást nyelvek között vagy a beszélt szöveg értelmezését és arra válasz adását”, és a gépi nyelvészeti kutatások innovatív, piaci szolgáltatásokként tartják számon.
A közleményben leszögezik, hogy fontos, hogy az MTA bölcsészet- és társadalomtudomány intézeteit értékeljék független szervek, és ha nem megfelelőnek találják a működést, akkor ez legyen szankcionálva, de szerintük ehhez az kell, hogy átlátható, jól előkészített megállapodás szerint az illetékes minisztériumokkal, a közleményt azzal zárják, hogy érdemes figyelembe venni, hogy ezek a tudományterületek olyan problémákkal foglalkoznak, amelyek beletartoznak az EMMI és a PM arculatába, így hivatalosan is számukra fontos kérdéseket kutatnak.
