Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A magyar szociológia anyja

Így nevezte Losonczi Ágnest csaknem két évtizede Csepeli György. Magam 75. születésnapjára írott szövegemben az arcok szociológusaként köszöntöttem őt. Mert a szakmában soha nem találkoztam még olyan szociológussal, aki az egyes emberek sorsa és az emberi viszonyok sokrétűsége, gazdagsága és bonyolultsága iránt hozzá hasonló élénkségű érdeklődést mutatott volna.

Az elméleteknél mindig sokkal jobban foglalkoztatta és foglalkoztatja az eleven élet, az ember a maga gyarlóságával és nagyszerűségével.

Elsősorban ezt tanultam tőle, és be kell vallanom, hogy a fiatal felnőttekről 2011-ben írott „dokumentumkönyvem”, melyben a fiatalok hús-vér valójukban jelennek meg, e nélkül a tanult inspiráció nélkül valószínűleg nem születhetett volna meg.

Miközben semmit sem akart soha szépíteni az általa ábrázolt világon, az általa ábrázolt embereken, témaválasztását mindig a gyengék iránti szolidaritása orientálta. A kiszolgáltatottakkal való anyai együttérzése motiválta az egészségügy, az ottani anomáliák iránti érdeklődését: nemrég mondta nekem, hogy azért, mert az emberek betegen a legelesettebbek, akkor szorulnak rá leginkább más emberek segítségére. Vagyis a kiszolgáltatottság ebben az életszférában, életszakaszban érhető tetten leginkább. E kutatásából született nagyszabású könyve ma is alapmű az egészségüggyel foglalkozó szakemberek számára, nemrégen konferenciát is rendeztek a tiszteletére.

De kedvencem, a Sorsba fordult történelem című műve is a megtépázott, a történelem által meggyötört magyar emberek iránti mély empátiájáról tanúskodik. Bizonyítva azt, hogy hazánkban a legkülönbözőbb sorshelyzetű emberek, családok és más embercsoportok is valamilyen szinten kárvallottjai voltak az elmúlt évtizedek társadalmi viharainak. De Ági azt is láttatja, hogy a családok „túlélő ösztöne” többnyire korrigálni, valamennyire gyógyítani tudta a történelem által okozott traumákat. Ez a könyv is az egyetemi tananyag része mind a mai napig.

Az időről írott könyve pedig komoly filozófiai ihletettségű mű. Az ember idejéről… Születéséről, elmúlásáról, az idő végességéről és végtelenségéről.

Honnan veszi Ági mindehhez mind a napig az energiát? Nos, családja, barátai és tanítványai iránti végtelen szeretetének és türelmének rá visszasugárzó ereje táplálja. Nem fordult befelé, mint sokan az ő korában, tele van kérdésekkel, mindig jobban érdekli a mások sorsa, minthogy magáról beszélhessen. Hosszú leveleket ír, támogat, véd, ápol. Optimizmusát, a dolgok jobbrafordulásában való hitét akkor sem veszti el, amikor mások már mindenről lemondtak. A legreménytelenebb helyzetekben is képes hitet adni. Ez tartja végtelenül fiatalon.

Maradjon is így még sokáig gyermekei, unokái, dédunokái, barátai és tanítványai körében!

Boldog születésnapot, Ági!

 

(Fotó: Losonczi Ágnes hivatalos oldala)
Olvass tovább!