Július elsejével távozott Pálinkás József a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) éléről, a Magyar Hírlap úgy tudja, hogy helyére Birkner Zoltán, a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszának eddigi igazgatója léphet.
A hivatal ráadásul új (beszédes) nevet kap, illetve hát a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalból lecsapják a kutatást és a fejlesztést, így a jóval puritánabb Nemzeti Innovációs Hivatal nevet viseli a jövőben.
Palkovics László, frissen kinevezett innovációs miniszter (korábbi oktatási államtitkár) a fő irányt is megszabta, a Magyar Hírlapnak nyilatkozta, hogy a cél az, hogy
a hivatal a jövőben alapvetően az innovációval és kevésbé a kutatással foglalkozó hivatalként működjön.
Kicsit olyan ez a történet, mintha anélkül akarnánk kenyeret sütni, hogy előtte búzát vetettünk volna.
Azt már tudjuk, hogy Palkovics László minisztériuma alaposan átrendezi a hazai tudományos életet: először bekebelezték a Magyar Tudományos Akadémia finanszírozását, majd Schmidt Mária Figyelője ment neki a kormánykörökben nem túl népszerű témákban (mint mondjuk a genderelmélet, a migráció vagy a homoszexualitás) kutató tudósoknak, aztán kiderült az is, hogy az NKFIH-nál azért csúszik 11 milliárd forintnyi támogatás kiosztása, mert bár a pályázatokat a hivatal hosszú és alapos eljárás során bírálta el és találta érdemesnek a finanszírozásra, mostantól Palkovics Lászlónak kell bólintania a kifizetésekre is.
Nehéz nem a magyar tudományos élet szétzilálásának látni az egymás után sorjázó eseményeket…
Az viszont, amit Palkovics az NKFIH – vagyis hát mostantól csak amúgy pőrén NIH jövőbeni céljairól mond, még így is meglehetősen érdekes.
Innováció ugyanis nem létezik tudás, illetve az annak megalapozását szolgáló kutatás nélkül. Az NKFIH küldetése és közfeladatai közt (a 2014. évi, a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvény értelmében) egyébként szintén kiemelt helyet foglalt el a kutatás-fejlesztés támogatása és finanszírozása, hiszen enélkül azok az innovációk sem valósulhatnak meg, amelyek versenyképessé tennék Magyarországot – még Palkovics László szerint is. Palkovics annyit már belengetett, hogy külön létrehoznának egy Kutatási Alapot – ami teljesen különállóan működne, többet nem tudunk róla.
Lehetetlen persze átlátni, hogy az új minisztérium pontosan milyen irányba tart. Palkovicsról oktatási államtitkárként nagyjából annyit lehetett elmondani, hogy a tudásalapú, 21. századi követelményeknek megfelelő oktatás felé mozdulás helyett inkább a felesleges tudással túlterhelt gyerekeket az egyébként romokban lévő szakképzés felé terelő (és így leginkább nekik az olcsó, betanított munkás életpályát kínáló irányvonalat bebetonozó), érdemi egyeztetések lefolytatására nem nyitott, a szakmai kritikát élből lesöprő vezető szerepét töltötte be.
A miniszterként megtett első lépései (és az ezt keretező egyéb kormányközeli megnyilvánulások) alapján jelenleg a hazai tudományos élet sem lehet nyugodt. Az MTA, és ezen belül egyes kutatási irányok sorsa végletesen bizonytalan. A finanszírozás központosítása szintén aggodalomra adhat okot. Palkovics szerint a Nemzeti Innovációs Hivatal a jövőben elsősorban az innovációval foglalkozik majd; de hogy a kutatásra-fejlesztésre honnan és mennyi pénzt áldoznak majd, ki bólint rá ezekre a támogatásokra, és milyen szempontok alapján – erről egyelőre nem esik szó. Sajtóértesülések szerint csupán egy dolgot szögezhetünk le: Palkovics „eltökélt, jön az új modell.”
Ezek persze csak nyilatkozatok, amelyekből ki tudja, mi valósul meg, és főleg mikor. De azért túlzott optimizmusra nincs okunk.
