Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Akikre fittyet hány a kormány: Palkovics László szavaira Pilz Olivér reagál

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.

Palkovics László oktatási államtitkár nemrég hosszú interjút adott az Indexnek. Az interjúban sok olyan állítás is elhangzott, amelyek viszonylag könnyen cáfolhatóak. Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom egyik képviselője vállalkozott arra, hogy elmondja, hol és miben nem ért egyet a mozgalom az oktatási államtitkárral.

tanitanek.jpg

A Tanítanék Mozgalom képviselői (Törley Katalin, Pukli István, Pilz Olivér) tovább küzdenek az élhetőbb oktatási rendszerért

A szövegben az interjú kérdéseire válaszolt ő is, a saját álláspontjukat képviselve. Érdemes egy kis időt szánni arra is, hogy Palkovics László válaszait elolvassák – csak hogy látható legyen a különbség…

Hányasra értékeli a kormány idei teljesítményét az oktatás területén?

Az értékelés június 11-én, a Tanítanék Mozgalom demonstrációján megtörtént. Azóta csak egyre hajmeresztőbb ötletek láttak napvilágot, de rosszabb jegy már nincs – lehet, hogy érdemes lenne bevezetni, ha már ötletelgetünk, mint a politikusok –, hogy méltó módon tudjuk mégis osztályozni a teljesítményüket. Mert ha azt szorgalomnak tekintjük, hogy hogyan lehet kibújni a szakma jobbító kéréseinek teljesítése alól, akkor annak értékelésére tényleg új osztályzati kategória kell. Persze, az elmúlt hónapokban sok ezer pedagógussal, tanárral, diákkal beszéltek. De ezek nem voltak egyeztetések, hiszen már meghallgatni is csak azt és azokat voltak hajlandók, amely ötletek és amely személyek, szervezetek nekik kedvesek voltak, vagyis lényegében a saját elképzeléseiket. Ez folyt a Köznevelési Kerekasztal körül is, ahonnan például az érdekképviseletek sürgősen távoztak is, látva annak álságos működését.

És magatartásból?

Magatartásból elvileg nem lehet megbukni, a leggyengébb minősítés a négy lehetséges fokozat közül a „rossz”. Ha a már említett „nem figyelek másra, csak magammal vagyok elfoglalva, sőt, ócsárolom, akinek más a véleménye, és próbálom ellehetetleníteni” taktikát értékeljük, akkor nem vitás, hogy a kormány magatartása kifejezetten gyalázatos volt.

… félévkor volt egy bukás is. Czunyiné Bertalan Judit menesztésére gondolok.

Czunyiné Bertalan Juditot saját közössége menesztette, annyira rossznak tartotta produkcióját. De a mai magyar politikában nem létezik bukás, ezért kapott egy jó kis állást. Viszont jött helyette Palkovics László, akinek feladata az egységes közép- és felsőoktatási irányítás lett, amely egy csupa válságtünetet mutató ágazatokat kezelő gigaminisztérium alá van sorolva. És ahogy látjuk, a működése továbbra sem nevezhető hatékonynak…

A legutóbbi tanártüntetésen messze nem jelesre értékelték a kormány és az államtitkár teljesítményét. Azt skandálták: „megbuktál, megbuktál”.

Azon a tüntetésen pártpreferenciától függetlenül a választópolgárok fejezték ki a véleményüket, ami összhangban áll a korábbi közvélemény-kutatások eredményeivel, annak ellenére, hogy erre is fittyet hány a kormány. Persze a karikatúra, a paródia nem esik jól azoknak, akik önkritika híján vannak, esetleg nem tudják vagy nem akarják megérteni a felvetéseket. Ugyanakkor a pedagógiának fontos része a humor, az irónia, sőt, az önirónia. Szembesülni kell a hibáinkkal, belátni és törekedni a változásra – a gyerekek ezt mindig nagyon értékelik.

Ha ennyit haladt előre a kormány a problémák megoldásában, miért tüntetnek még nyár közepén is ezrek?

Halad a kormány, csak visszafelé: államosítanak, centralizálnak, ledarálják a szakképzést, rövidebb nyári szünetet terveznek, és így tovább…

A pedagógusok döbbenettel nézik ezt a rombolást.

Nem létezik a kormány által mantrázott közös munka. Itt koncepció és előzetes egyeztetés, hatásvizsgálat nélküli egyéni ötletek vannak. Ennek köze sincs a demokratikus döntéshozatalhoz. Az pedig, hogy minden megmozduláson képtelenek vagyunk újra és újra minden gondot felsorolni, csak azért van, mert akkor ez órákba, napokba telne, ráadásul a társadalom többsége – a kormánnyal ellentétben – tisztában van ezekkel, hisz szembesülnek velük nap mint nap. Sajnos az alapvető problémák sorában előrelépések nincsenek.

Van bármilyen személyes kapcsolat Pukli István és Palkovics László között? Beszéltek egymással az elmúlt hetekben?

Palkovics László és Pukli István között semmilyen személyes kapcsolat sincs. Februárban az államtitkár úr titkárságán keresztül jelezte, hogy meg kívánja látogatni a Teleki Blanka Gimnáziumot. Az intézményvezető másik időpontot kért, ugyanis a kijelölt időpontban az intézményben a szóbeli felvételiket tartották. Pukli István ígéretet kapott arra, hogy az új időpont ügyében visszahívják. Azóta várja, hogy megcsörrenjen a telefonja. Az esetet Palkovics László minden egyes fórumon, ahol rákérdeznek, elferdítve adja vissza, holott a Teleki igazgatója azóta személyesen is meghívta az államtitkár urat iskolájába, ahol, valljuk be, érdemes volna megtekintenie az oktató-nevelő munka áldatlan körülményeit.

Nem csak a tüntetők és ellenzéki politikusok kritizálják az oktatási rendszert. A múlt héten a Magyar Tudományos Akadémián is sok bírálatot kapott, magától az MTA elnökétől is. („Jelenleg a biztos alapok átadását sem végzi el az oktatási rendszer.”)

Az Akadémia elnöke erős kritikát fogalmazott meg, nem tartja megfelelőnek azt az irányt, amerre az „átalakítások” haladnak. Ez elég pozitív dolog. Fontosnak tartjuk Lovász László elnök úr véleményét. De sajnos a kormány ezt is félre akarja magyarázni, az MTA-t sem akarják meghallani. S ezek után Palkovics László úgy fogalmaz, hogy ők foglalkoznak az üggyel… De lássuk be, ezt nem önszántukból teszik! Balog Zoltán még mindig ugyanarra tolná a biciklit, ha nincs a tiltakozás. (Persze azt nem mondjuk, hogy most jó irányba tolják, de lassan már ott tartunk, hogy még néhány ötlet, és tolni sem lesz mit.)

Laczkovich Miklós akadémikus előadása szerint a matektanárok által végzett kutatásból az jött ki, hogy „a központosítás teljesen megmérgezi a tanítás hétköznapjait. Szörnyű hangulat uralkodik a tanári társadalomban.” Ez meglepte?

Minket biztosan nem lepett meg. Ez a valóság. És amíg így áll a helyzet, addig felesleges arról beszélni, hogy mit hogyan tanítsunk, mert gúzsba kötve bármilyen megújulás lehetetlen. A tanuláshoz és a tudás átadásához szellemileg inspiráló légkör, szabadság kell. Megmosolyogtató, hogy a tankerületek összevonásával(!) létrejövő új fenntartóközpontok felállítását van, aki nem központosításnak nevezi. De sok településtől így sokkal messzebbre kerül majd a fenntartó, ahelyett hogy az egyházak és alapítványok mellett az önkormányzatoknak is lehetne iskolájuk. És ezt már meg is szavazta a parlament…

Ezek az új központok önálló, többmilliárdos költségvetéssel rendelkeznek majd. Nem nagy a veszély, hogy ezek is egyenként eladósodnak majd, mint a Klik az idei év elejére?

De. A Klik eddig is évente több tízmilliárdos pótköltségvetésre szorult. Ahol az intézményfenntartó központ volt az üzemeltető is, ott nem fizettek közüzemi díjakat, ezért kikapcsolták a gázt, a villanyt… Jövőre ez már általános gyakorlat lesz, miközben az önkormányzatoknál nem történhetett ez meg (addig, amíg forrásaikat el nem vonták), hisz a polgármester a saját újraválasztását veszélyeztette volna, ha megenged magának egy ilyen botrányt. Ezt nevezik felelősségvállalásnak, ami a pozíció betöltésével együtt kell, hogy járjon. De nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Klik-rendszer megbukott. Sosem volt reális költségvetése, szakmai stratégiája. A központok minden keletkező bevételt elnyelnek majd az 58 kalapjukban, jó esetben kifizetik belőle a vízdíjat, de nem lesz belőle például új szemléltetőeszköz…

Ha egy év múlva kiderül, hogy mégiscsak adósságot halmoznak fel a tankerületek, vállalja az államtitkár a politikai felelősséget, és lemond?

Melyik országról is beszélünk? Erre nálunk emberemlékezet óta nem volt példa. Legfeljebb mást raknak a helyére, s ő kap egy másik polcot. Ismerős, ugye?

Egyébkén meg nem igaz, hogy több jut oktatásra. Mindig egy bázisszámhoz viszonyítva emelnek, de a bázis jóval a rendszer működtetése alatti keret, így még az emeléssel is a szükségesnél jóval kisebb összeget terveznek évről-évre.

Miért nem egyeztettek fideszes polgármesterekkel sem az iskolák államosításáról?

Jó kérdés! Már az azonos pártállásúak véleménye sem számít. Akkor mit szóljunk mi, és mit szóljanak a helyi közösségek, a választópolgárok? A vegyes rendszer, vagyis az, hogy az állam az iskola fenntartója, az önkormányzat a működtetője, legyünk őszinték, nem működött jól. De mint mondtuk, nem az önkormányzatok hibájából, akikre most próbálják „ráverni a balhét”. Nem is csodálkozunk az igazi, közösségükért tevékenykedő polgármesterek reakcióján. Évtizedeken át fejlesztették az intézményeiket, most meg elveszik tőlük. De ki fog így felújítani (pláne fejleszteni)? A már benyújtott önkormányzati pályázatokból most húzgálják ki az iskolákra beadott kereteket! Ez a hatalmas tőke máris hiányozni fog az állami rendszerből!

A tankerületi tanácsoknak milyen valós beleszólási joguk lesz az iskolai ügyekbe?

Semmilyen. Ez csupán egy újabb formális szervezet lesz, amivel kipipálható a „demokratikus” működésre tett törekvés. Ha pedig az államétól eltérő véleményt fogalmaznak majd meg, az kit érdekel, honnan tudnánk meg egyáltalán? (Ha meg megegyezőt – mert azért biztosan lesz ilyen is –, akkor azt legalább világgá lehet kiáltani a kormányközeli médiában.)

Eddig a polgármester saját maga döntötte el, hogy ha beázott a plafon, villámgyorsan megcsináltatja, vagy azt, hogy milyen ütemben újítja fel az intézményt. Vagy hogy tanítási időn kívül mire használja az épületet.

Hát most nem így lesz. És valószínűleg jelentős – sok esetben az önkormányzati rendszert megroggyantó – kereteket fognak elvonni a helyi közösségektől, hogy annak egy részét a KLIK használja fel az üzemeltetésre.

Több polgármester amiatt is aggódik, hogy ha az állam nem kezeli ezeket a problémákat, neki származik politikai kára, és ezzel szavazókat veszíthet. Ilyen kifogással találkozott?

Erről beszéltem a felelősségvállalás említésekor. Helyi felelőst még csak lehetett találni, de távol lévőt, államit…

… Azt röviden el tudná mondani, hogy ha egy alapítvány, egy egyház fenntarthat, működtethet iskolát, az önkormányzatnak ez miért tilos?

Talán. A kormány kizárólag a központosításban és az olcsó működésben hisz. Nem cél a minőségi állami közoktatás. Folyamatos a forráskivonás, s akinek nem felel ez meg, az vigye a gyerekét más fenntartású iskolába! A közoktatás azonos színvonalát az elmúlt években bizonyítottan nem a gyengélkedő kevesek felzárkóztatásával akarták kialakítani, hanem a jobbak visszafejlesztésével.

A budaörsi önkormányzat elég hangosan tiltakozott az államosítás ellen, és jelezte, nem akarja átadni az intézményeit. Képes is lenne fenntartani azokat. Ezzel akkor az állam nem foglalkozik? Törődjenek bele az államosításba?

Az államtitkár őszintén elmondta, hogy ez nem érdekli őket. Persze pénz adhatnak az önkormányzatok, azt nem tiltják meg nekik.

Szeptember elsejétől több újdonságot is ígérnek a tanulóknak. Az alsó tagozatban például bevezethetik a 30 perces tanórákat. Megváltozik a csengetési rend is?

Először mi is ezt kérdeztük. Aztán módosítottak az ötleten. Felfedezték, hogy ebből így káosz lenne. Mivel szeretnek mindent pontosan leszabályozni (kivéve a pedagógusok kötelező tanítási óraszámát, ami 22-26), ezért jogszabályban mondják meg, hogy egy mai magyar elsős és másodikos hány percig bír figyelni. Ez most 30 (nem 25, nem 32, pontosan 30). Szerencsére a tanítók eddig is tudták (bár úgy tűnik, a kormánykörök erről nem értesültek) meddig terhelhető egy kisdiák, s nem foglalkoztak a megadott 45 perces kerettel. Amikor szükséges volt lazítottak, mással foglalkoztak. De az sem mindegy, mire kell koncentrálni: betűformázásra vagy éneklésre, rajzolásra, sportolásra. De a kormány csak a szabályozásban hisz, véletlenül sem lehet ezt a gyerekeket legjobban ismerő pedagógusokra bízni. Miközben egyébként a tananyagot kellene csökkenteni, meg a tanórák számát.

Nyáron újabb tanterveket kell írniuk az iskoláknak, tanároknak? Egy tanárismerősöm arra panaszkodott, hogy ez már a sokadik tanév, amikor nem lehet látni, hogy indul a szeptember.

Ez így van. Az oktatásban „folyamatos a reform” (mondja a miniszter, bár ilyen ugye a gyakorlatban nem létezik!), nincs két egyformán lezajló tanév 2010 óta. Ezt inkább állandó felfordulásként lehet értelmezni. Ha változik a tananyag, akkor a tanároknak új tantervet és tanmenetet kell írnia. Hát, így csökkentik a pedagógusok terheit… Persze, ha ennek lenne értelme, és a kollégák tudnák, hogy ez után nyugvópontra jut az oktatás (tehát nem megint egy évre dolgoznak, ami után kezdhetik elölről), akkor ebbe szívesen belemennének. De az elhangzottakból látszik, hogy ez megint egy átmeneti, ideiglenes helyzet.

Az, hogy „ekkora” szabadságot adnak most a tanároknak, beismerése annak, hogy Hoffmann Rózsa idején túl szigorúan alkották meg a tantervet?

Hát igen, azok fölött az elképzelések fölött alaposan eljárt az idő – de sajnos a mostaniak alapja is egy avítt, illuzórikus, „békebeli” helyzet elképzelése, ami nem fedi a valóságot, minden realitásérzéktől mentes. A kor, a gyerekek, a pedagógia is sokat fejlődött az elmúlt években – s mi csak kullogunk (még csak nem is utána, hanem ellentétes irányba).

Mikor veszi például figyelembe a magyar oktatási rendszer, hogy a legtöbb gyerek zsebében lapul már egy okostelefon, ahonnan másodpercek alatt megszerezheti azokat az információkat, amelyeket kötelezően meg kéne tanulnia?

Na, pont erről beszélünk! Most elkezdődött egy digitális fejlesztési stratégia kidolgozása, melyben a Civil Közoktatási Platform véleményét is kikérték (nem a kerekasztalnál folyik, hanem úgy tűnik, valós szakértők és hozzáértők bevonásával – reméljük, nem kell majd csalódnunk!).

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy előbb a pedagógusokat kell felkészíteni (ingyenes továbbképzéseken) az új technikák alkalmazására, ami nem lesz egyszerű és rövid idő alatt lezajló folyamat már, csak a tanártársadalom átlagéletkora alapján sem. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy az alapismeretek elsajátítása – elsajátíttatása nélkül a gépekkel sem tudunk eredményeket elérni.

De menjünk tovább: 2020-ra ígérik a bevezetést. Addigra kellenek az új digitális tananyagok is. Nos, ha a tankönyvbotrányokra gondolunk, akkor nehezen elképzelhető, hogy tartani tudják a dátumot… De ne legyünk pesszimisták. Csak sok pénz kell hozzá, jó szerzők/fejlesztők, és akkor talán működhet a dolog.

Ám ha ez valós cél, akkor nem értem, hogy a Mozaik Kiadó külföldön többszörösen díjazott és népszerű digitális tananyagai miért nem kellettek (felajánlották!) a kormánynak – ráadásul még a tankönyveiket is ellehetetlenítették, pedig nagyon jók voltak és sokan használták őket, köszönhetően a folyamatos fejlesztésnek.

2018-ban indul az új Nemzeti tanterv a tervek szerint. A tanév rendje is módosulhat, és a szünetek hosszát is megváltoztathatják? Lerövidülhet például a nyári szünet? Tavaly már felröppent a hír erről.

Ez már sokszor felvetődött. Persze, ahogy a tornatermek felépítése nélkül be lehetett vezetni a mindennapos testnevelést, úgy klimatizált tantermek nélkül meg lehet ezt is tenni… Aki ilyet kitalál, az nincsen tisztában hazánk éghajlatával. Ráadásul a hosszabb évközi szünetekben a gyerekek elhelyezése is problémásabb (fűtés, korai sötét), nem mindenki tudja például sítáborba küldeni a gyerekét!

Palkovics László említi, hogy erdei iskolák, tematikus hetek lesznek tanév közben, ami miatt az a nyárba fog nyúlni. Hát eláruljuk: ezek hosszú évek óta léteznek, mégse kell a gyerekeknek a hőségben is iskolába járniuk. Persze valószínűleg ők ezeket is szeretnék rendeletekbe iktatni…

Lényegében ez ma a legnagyobb probléma.

Hisz mondhatja-e az oktatást stratégiailag kiemelkedő fontosságúnak az a kormány, melyben államtitkár-helyettesi a legmagasabb, ezzel a területtel foglalkozó pozíció, melyben közoktatási gyakorlattal rendelkező személy nem található (bár a döntéshozatal nyilván nem ezen a szinten történik), s még az ezzel foglalkozó parlamenti bizottságot is átadták az ellenzéknek (a Kulturális Bizottságot a Jobbik vezeti)? Az a kormány, ami inkább elfogadja a közoktatással kapcsolatos ötleteit az iparkamarának, mintsem hogy meghallgassa a pedagógusok, szülők, diákok, szakmai szervezetek véleményét? Sőt, már saját választói, polgármesterei, képviselői igényeivel ellentétes intézkedéseket vezet be…

A kormánynak meg kell hallania az emberek hangját!

Pilz Olivér

a Tanítanék Mozgalom képviselője

Olvass tovább!