Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

92 éves korában elhunyt Claude Lanzmann, a Shoah rendezője

A legendás francia entellektüel, filmrendező és újságíró halálhírét a családja erősítette meg a Le Monde-nak a mai nap folyamán. Leginkább a fajsúlyos és kimagasló dokumentarista munkásságáról ismerhetjük a holokausztról, a mindent meghatározó ikonikus művéről: a Shoah-ról. A klasszikus francia értelmiségi elit utolsó nagy, ikonikus alakja volt.

Lanzmann 1925-ben született Párizsban kelet-európai zsidó emigránsok gyermekeként. A család a II. világháború ideje alatt éppen ezért bujdokolni kényszerült. Az ifjú Lanzmann mindössze 17 éves korában csatlakozott a francia ellenálláshoz, és harcolt Auvergne-ben is, még mielőtt megkezdte volna filozófiai tanulmányait a Sorbonne-on. Politikailag mindig elkötelezetten aktív, harcos antimilitarista és antifasiszta volt.

Egész élete során határozottan elítélte a kolonializmust és az imperializmust, ezért aktívan fellépett Algéria francia megszállása és a háború ellen. 1960-ban egyike volt annak a 121 befolyásos francia értelmiséginek, aki aláírta a 121-ek Manifesztóját, egy nyílt levelet, ami arra sürgette a kormányt, hogy elismerje Algéria függetlenségért vívott harcát. A kiáltványt olyan legendás francia alkotók és tudósok írták alá, mint többek között André Breton, Jean-Paul Sartre, Paul Lévy és Alain Robbe-Grillet. A történelem kegyes játéka, hogy Claude Lanzmann végül éppen július 5-én, azon a napon hagyta itt végleg a világot, amikor Algéria hivatalosan kikiáltotta a függetlenségét Franciaországtól (1962. július 5.).

Lanzmann az 1950-es években együtt élt a híres francia feminista íróval, Simone de Beauvoirral, életük során pedig mindig olyan közeli viszonyban maradtak, hogy végül ő írta a Shoah előszavát is. Végül a rendező a Sartre és Beauvoir által alapított Les Temps Modernes főszerkesztője lett, valamint a svájci European Graduate School oktatójaként dolgozott. Újságíróként elsősorban az 50-es és a 60-as évek legfontosabb konfliktusairól számolt be, például Izrael, Észak-Korea és Tibet politikai helyzetéről is. Lanzmann filmes törekvései nem meglepő módon éppen az újságírói és értelmiségi tevékenységéből nőttek ki.

Végül a Shoah felvételeit 1974-ben kezdte meg, amikor számos holokauszttúlélővel forgatott interjúkat a világ összes részéről. A megszólítottak között volt például az ikonikus lengyel ellenálló, Jan Karski is. A monumentális 560 perces műalkotást 1985-ben mutatták be, ezt követően pedig a rendező publikálta a teljes szöveget is, amihez ő maga, valamint Simone de Beauvoir írtak előszót. A filmet a mai napig a legnagyobb hatású, már-már iskolaalapító műként tartják számon a műfajában, mindenféle értelemben mérföldkőnek számít a filmtörténetben. Sok szempontból meghatározta azt is, ahogyan a mai napig gondolkodunk a holokausztról és annak méltó feldolgozásáról.

Lanzmann legutolsó művét, a Napalm-ot 2017-ben mutatták be Cannes-ban, amiben a korai újságírói tapasztalatait dolgozta fel Észak-Koreában.

Olvass tovább!